A nyugati sportkultúrában már nincs sikeres sportoló menedzsment nélkül, Magyarországon mégsem elterjedt dolog. Mik ennek az okai? Egyáltalán, mennyire lenne itthon szükség rájuk?
Magyarországon a kilencvenes években - az állam sportbeli szerepének csökkenése után - kezdődött a sportmenedzserek képzése a Testnevelési Főiskolán (TF), a Budapesti Közgazdasági Egyetemen, vidéken pedig például Egerben és Pécsen. Intézményenként évente mintegy húszan végezték el a három-, majd négyéves képzést, de elhelyezkedésük és beilleszkedésük a sport zártsága miatt már az indulásnál akadályokba ütközött.
„Mivel a szakma nagyobb bizalommal fordult egy sportmúlttal rendelkező jelölt felé, nem mindig a legalkalmasabbak kerültek be ebbe a körbe – mondta a hvg.hu-nak András Krisztina, a Budapesti Corvinus Egyetem Sportgazdaságtani Kutatóközpontjának igazgatója. – Idővel ugyanakkor a gazdasági ismeretek mind fontosabbá váltak, mert a sportvezetés is felismerte, hogy a megváltozott viszonyok között üzletszerű működésre van szükség.”
A bolognai rendszerre való átállás a sportmenedzser képzésben is változást hozott, hiszen a hároméves alapképzés elvégzése után ma már újabb kétéves, ún. mesterképzést lehet választani. Ezt hazánkban egyetlen helyen lehet megszerezni, a Közgáz és Testnevelési Egyetem közösen akkreditált képzésén. A 2009/2010-es tanévben végzett az első mesterszakos évfolyam, mely még levelező volt, azonban ugyanebben az évben már az első nappali évfolyam is elindult.
„Mára egyértelművé vált, hogy aki ezt a szakmát választja, annak értenie kell a gazdasági nyelvet – fogalmazott András Krisztina. – Mivel már Magyarországon is megtörtént a sport és az üzleti szféra összefonódása, egyre inkább szükség van egy olyan rétegre, amely mindkét fél nyelvét érti. Ehhez azonban itthon még szemléletváltozásra van szükség.”
Nyugaton, a fejlettebb sportkultúrákban már bevett szokás a sportmenedzserek alkalmazása, leginkább ügynökökön és közvetítőkön keresztül, ami lényegesen megkönnyíti a kommunikációt és a kölcsönös bizalom kialakulását.
Mi csinál egy sportmenedzser?
Rácz Félix 1992 óta van a szakmában, de 2006-ig csak az ökölvívásban tevékenykedett, segítette többek között Nagy „Csonttörő János”, Csábi Bettina, Miló Viktória vagy Nagy „Hóhér” József pályafutását is. Négy év pihenő után tavaly visszatért és bővítette a palettát. Más sportok felé is nyitott, jelenleg az ő irodája menedzseli Babos Tímea háromszoros junior Grand Slam-győztes teniszezőt, Benik Balázs háromszoros magyar bajnok raliversenyzőt, Szili István profi bokszolót és Vincze Ottó egykori válogatott focistát is.
„A sportmenedzser feladata nem korlátozódik a sportfinanszírozásra, mint azt itthon sokan gondolják – mondta a hvg.hu-nak Rácz, akit 2011-ben az Év Sportmenedzserévé választottak. – Aki elvállalja egy sportoló képviseletét, annak onnantól kezdve kötelessége a legjobb tudása szerint képviselnie az érdekeit, és a barátjának, a papjának, a pszichológusának és a sales-esének lennie.”
Mint mondja, a sportmenedzser nem egyenlő a pénzforrás megtalálójával. A hazai sportolókban és csapatokban mégis csak akkor merül fel a sportmenedzser iránti igény, ha pénzre van szükségük. „Tavaly a 131 sportolóból mintegy 90 azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy pénzre lenne szükségük. Ez nagyon rossz megközelítés - magyarázza. - Manapság önzetlenül egy cég sem nyújt anyagi támogatást senkinek. Nélkülözhetetlen a teljesítmény mellett az ismertség, és elsősorban ennek az eléréséhez kell egy jó sportmenedzser.”
A sportolóval kötött megállapodást követő időszak az úgymond “felépítéséből” áll, ami kevésbé látványos, ám annál összetettebb feladat. Ebben sokat számít a sportoló személyisége is, akit a média és a támogatók megszerzése érdekében alkalmassá kell tenni arra, hogy reklámértékkel bírjon. „A sportoló hiteles termék, hiszen ő nem egy celeb. Mögötte komoly munka és sikereknek állnak, de sajnos azt is tudomásul kell venni, hogy önmagában ez nem elég. Egy sportolónak akkor van szüksége menedzserre, ha ő maga csak a sporttal szeretne foglalkozni.”
A siker egyik titka az, hogy a menedzser felismerje, melyik potenciális szponzor mire nyitott. Egy jó sportmenedzser nemcsak szuggesztív egyéniség, de jó szervező, helyzetfelismerő és megoldó képességei vannak, valamint széleskörű kapcsolati tőkéje van. Létrehozza a sportoló számára a legjobb csapatot: sportpszichológust, edzőt, edzőpartnereket, támogatókat keres és talál.
Magyarországon még nincs a külföldihez hasonló tradíciója és presztízse a sportmenedzselésnek, ami a szűkebb piac mellett annak is köszönhető, hogy több olyan ember is van, akinek önérdektől hajtott működése árt a szakmának. „Ezek az emberek jelenleg a fék szerepet töltik be, akadályozzák a munkánkat, mert az általuk okozott károkkal is meg kell küzdenünk” – fogalmaz Rácz.
Az esemény-sportoló-média háromszög
Lányi András 2007 óta a mostani legeredményesebb magyar teniszező, Szávay Ágnes menedzsere, egyben a Magyar Triatlon Szövetség elnöke. Szerinte a válság következtében megnyirbált marketingbüdzsék miatt manapság nagyon nehéz szponzorpénzeket bevonni egy sportoló mögé. "Különösen nehéz egy menedzser helyzete, ha sportolója nem az öt kiemelt sportág - vízilabda, jégkorong, kosárlabda, kézilabda és labdarúgás - egyikében versenyez" - nyilatkozta a hvg.hu-nak.
"Nem látom túl fényesen a jövőt, aminek több oka is van. A sikeres sportmenedzseléshez kellenek az események, kellenek a jó és nemzetközi szinten is eredményes sportolók és szükség van a médiára. Ennek a három tényezőnek a szorzata a siker záloga, mert csak ha mindegyik adott, lehet szponzort szerezni. Ha ezek közül az egyik értéke nulla, az egész értéke nulla lesz." Lányi szerint bőven lenne mit fejlődni itthon, mert egyikből sem állunk túl jól.
"Egyrészt kevés az olyan magyar sportoló, akit menedzselni lehet. Mivel nagyon kiélezett a rendszer, egy sportolónak hétről hétre iszonyatosan jó formában kell versenyeznie ahhoz, hogy nemzetközileg is jó eredményeket érjen el." Események rendezésében sem vagyunk erősek, aminek következtében Magyarország fokozatosan lekerülhet a világ sporttérképéről. "Ha csak a teniszt nézem, az országnak egyetlen WTA-tornája van, a budapesti, de most annak a jövője is bizonytalanná vált."
Harmadik faktor a médiakontroll, ami szintén nem támogatja a magyar sportot. "A sportsajtó természetesen foglalkozik a sportolókkal, de például a hazai celeborientált bulvársajtó, amely egyébként szintén széles rétegeket tudna tájékoztatni és megszólítani, leginkább csak akkor foglalkozik a sportolókkal, ha botrányt szagol."
Lányi szerint további akadály, hogy itthon nincs meg a megfelelő szakmai háttér sem. A szakmabeliek nem mindig teljesen képzettek, és viszonylag kevés olyan ember van, aki érti a rendszer lényegét. Bevallása szerint sportmenedzsernek lenni ma nem egy hálás feladat Magyarországon, mert nemcsak rengeteg munkával jár, de tele van buktatókkal is. Ezek közül a legfontosabbak - kollégája, Rácz Félix szerint - „a bizalmatlanság, a mohóság és a mindentudás hite”.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
