Itt már érezhető volt Pacquiao (jobbra) fölénye © Getty Images

Bár az amerikai bukmékerirodák Oscar De La Hoyát tartották esélyesebbnek, mondhatni "rosszul mérték fel a terepet". Már az első menet első másodpercétől látszott, hogy Manny Pacquiao nagyon felkészült erre a mérkőzésre. Azt mindenki tudta, hogy a fülöp-szigeteki gyorsabb, de azt talán nem, hogy ennyivel. Az amerikainak hosszú menetekre volt szüksége, míg egyáltalán fel tudta venni a mérkőzés ritmusát, ráadásul nem tudta használni félelmetes balhorgát sem, mert Pacquiao taktikusan távol tartotta magát tőle.

Kivétel nélkül minden menetet Pac Man nyert meg, a hetedikben fel is villant a kiütés lehetősége. Ekkorra már nyomasztóvá vált a ringben Pacquiao fizikális és szellemi fölénye, néha úgy tűnt, De La Hoya inkább arra játszik, hogy kibírja talpon a gongszóig. Ha már ő kezdeményezte anno az "állommeccs" létrejöttét, legalább becsülettel helytálljon. A nyolcadik menetben beindult a fülöp-szigeteki darálógép, a végén a szorító sarkában rendesen megsorozta az Aranyfiút. Bár ekkor Pacquiao - boksznyelven szólva - "kivégezhette" volna ellenfelét, nem tette, nagyvonalúan hátralépett a megtört amerikaitól.
 
Az indiszponált és korábbi lendületét elvesztett De La Hoyát - valamint a bal szeme alatt éktelenkedő monoklit - nem is tudták rendesen összerakni két menet között, így a fülöp-szigeteki technikai KO-val megnyerte a meccset. A 35 éves bokszoló azonnal gratulált hat évvel fiatalabb legyőzőjének, akinek diadalához kétség sem fért és bizonyította, hogy súlycsoportokkal feljebb is van keresnivalója. Még akkor is, ha "ez" az Oscar De La Hoya már nem "az" az Oscar De La Hoya volt.

ÖKÖLVÍVÁS, VÁLTÓSÚLY - AZ "ÁLOMMECCS"

MANNY PACQUIAO - OSCAR DE LA HOYA (10-9, 10-9, 10-9, 10-9, 10-9, 10-9, 10-8, 10-9) GYŐZTES: MANNY PACQUIAO (technikai KO-val)