Ibrahimovic is gyenge volt © MTI/EPA

Ami a sportközhelyek egyikével élve akár tisztes helytállásnak is minősíthető, csak hát ez sovány vigasz egy olyan meccset követően, ahol helyzetek sokaságáig jutott el a holland Erwin Koeman irányította együttes. A magyar csapat olykor tetszetős futballt játszva a lényeget nem tudta produkálni: 90 percen át képtelen volt betalálni a házigazdák kapujába, a csereként a hajrában beállt Rudolf Gergely lefújás pillanatában bemutatott "mellezése" pedig legfeljebb szépségtapasznak tekinthető, hiszen 0-2 helyett 1-2-vel zárt a gárda egy nagyon is nyerhetőnek tűnő összecsapáson.

Miáltal a magyar csapat a dánok elleni, budapesti 0-0-át követően a világbajnoki kvalifikációs csoportok európai 1. számú hatosában 1 pontjával az ötödik helyen áll két forduló után. Egy olyan szextettben, amelyet momentán Albánia válogatottja vezet 4 ponttal, kapott gól nélkül úgy, hogy ikszelt a svédekkel, akiknek szintén 4 pontjuk van, akárcsak a dánoknak, akik a szerdai meccsen - szemben a magyarokkal - igenis képesek voltak a szenzációra: legyűrték esélyesebb, elvben erősebb riválisukat, a csoportelsőségre legfőbb favoritként emlegetett portugálokat.

Persze messze még a vége, van mód a javításra, a felzárkózásra, de az jól látszik, hogy a lényegi elem jelenleg hiányzik a Koeman-alakulatból: a gól(oka)t szerezni képes, "hálóérzékeny" magyar csatár. Egyértelművé vált a svéd fővárosban, ami amúgy jó ideje tudott: nincs igazi, nemzetközi szintű befejező embere a válogatottnak. A sajátos "hiánygazdálkodás" közepette így aztán hiába focizott Stockholmban kifejezetten jól, olykor a szemnek is tetsző módon a gárda, diadalmaskodni nem tudott, de még döntetlenre menteni sem volt képes a találkozót.

Érdekes "kísérlet" lett volna annak tanulmányozása, mire megy a Koeman-gárda, ha netán valahogy vezetéshez jut, amire bőségesen kínálkozott alkalma, mert ez a svéd együttes - a nagy nevek, jelesül Henrik Larsson és Zlatan Ibrahimovic szerepeltetése dacára - meglehetősen közepes csapatnak tetszett, amely a második félidőben a magyar védelem megingásait gyorsan kihasználva alig tíz perc alatt "lerendezte" a meccset úgy, hogy 2-0 után megint nem mutatott semmit.

Pedig a stockholmi fellépés hatalmas pozitívummal indult: a korábban nem ritkán félve, s különösen idegenben remegő lábakkal pályára lépő magyar válogatott most betyáros vagánysággal, megilletődöttség nélkül, több mint bátran kezdett, a svédeknek érdemi momentumuk alig akadt, miközben olykor egészen látványos akciókkal, ügyes megoldásokkal és egyértelmű helyzetekkel rukkoltak elő Huszti Szabolcsék. A mezőnyfölény azonban nem párosult góllal, a szünet után pedig egy jóval határozottabb, addig rejtett energiákat érdemben mozgósító svéd együttes jött vissza, amely két szép támadásból döntött a mérkőzés végkimeneteléről.

"Számunkra sokkal több volt ebben a meccsben, mint amennyi végül kijött belőle - nyilatkozta a lefújás után Erwin Koeman szövetségi kapitány. - Tisztelet illeti csapatunkat, mert ismét volt tartása, de sajnos gól nélkül nem lehet mérkőzést nyerni. Az volt a különbség a két válogatott között, hogy a svéd együttesben valóban nemzetközi szintű csatárok játszottak, a házigazdák a kapuba tudtak találni, amikor kellett, míg mi csak akkor, amikor már csak a szépítésre volt lehetőség."

2010-ES VILÁGBAJNOKI SELEJTEZŐ-SOROZAT

2. CSOPORTKÖR - EMLÉKEZTETŐ: SVÉDORSZÁG - MAGYARORSZÁG 2-1 (0-0) Stockholm, Rasunda-stadion, 25 ezer néző, V.: Florian Meyer (német) SVÉDORSZÁG: Isaksson - Nilsson, Hansson, Mellberg, Majstorovic - Andersson, Holmén, Källström, S. Larsson - H. Larsson, Ibrahimovic (Rosenberg 81.) Szövetségi kapitány: Lars Lagerbäck MAGYARORSZÁG: Babos - Szélesi, Bodor (Dzsudzsák 80.), Juhász, Vanczák - Gera, Vadócz, Dárdai (Rudolf 70.), Hajnal - Torghelle, Huszti Szövetségi kapitány: Erwin Koeman Gólszerző: Källström (55.), Holmén (64.) ill. Rudolf (93.)