A vasárnapi futam előre borítékolható izgalmára rátelepedett a pálya körül történő politikai események „mi lesz, ha mégis történik valami?” félelme. A máskor zsúfolt padockban senkit nem látni: se pózoló VIP vendégeket, se integető családtagokat. A pályán kívül pedig nyoma sincs annak, hogy odabent világra szóló show készül.
Tegye mindenki a szívére a kezét, és vallja be nyugodtan: aggódik a vasárnapi Forma-1-es verseny miatt.
Mert ez már számára is túl van azon a ponton, hogy az egész – akár múlt heti frissítésű pro és kontra hangoztatott érvrendszerű „Bahreinbe menni vagy nem menni?” kérdésre marginális információként tudna csupán tekinteni. Sőt, az a helyzet, hogy bár az eddigi három futam eseményeit felidézve (például Raikkonen múlt heti betlijét, Perez villantásait, Alonso szerencsés futamgyőzelmét, és pláne: Rosberg teljesen megérdemelt dicsőségét) megkockáztatható lenne komolyan gondolni: ez valóban minden idők legizgalmasabb szezonkezdete, de per pillanat mégis az látszik legégetőbb kérdésnek, hogy megúszhatja-e a versenyautó karaván a bahreini megállót világraszóló balhé vagy akár tragédia nélkül.
Nem csak ezért nem érdemes arról a tényen túl bármit is mondani, hogy az első edzést Hamilton, a másodikat meg Rosberg nyerte. Hanem azért sem, mert a másfél éve leginkább homok fútta – egyébként viszont gyönyörű – bahreini pályán sokszorosan igaznak bizonyult a tétel, hogy a pénteki szabadedzések arra valók, hogy a pilóták körözgetéseivel a csapatok a korábban elméletben kidolgozott (és szóba jöhető) versenystratégiához megtalálják a maguk beállítási variációit. És persze, hogy a gumik minél több piszkot föltakarítsanak a kanyarokban, és főként: a kigyorsítási íveken. Ennek a mezőny eleget tett.
Abból pedig, hogy a Lotus finn pilótája lassabb volt a második edzésen, mint a Ferrari brazilja, és mindkettőjüket alaposan elpáholta saját csapattársa (Grosjean, illetve Alonso) igazából még nem következik semmi. És mivel az edzéseken a szokásosnál hosszabb és gyakrabban bevágott rádióbeszélgetéseken kívül nem volt egyéb, érdemben visszaidézhető tartalom, visszajutunk a bahreini feszültséggóchoz.
| Czollner Gyula, F1-szakértő: |
Nem vagyok a helyszínen, így én is csak a hírekből tájékozódom. De egy dolgot megfontolásra ajánlanék; azt, hogy ha az FIA-nak lett volna lehetősége és megalapozott indoka arra, hogy azt mondja: a futam elmarad, akkor biztosan megtette volna. A versenyre kötött szerződéseket ugyanis – bármennyire is úgy látszik, hogy azokat Bernie Ecclestone kénye-kedve szerint köti és módosítja - két fél írja alá. És ebben az is pontosan definiált, hogy egy versenyt mikor lehet lefújni. Innen nézve az tűnik valószínűbbnek, hogy az FIA és Ecclestone a szervezőkkel kötött szerződés alapján nem tudott olyan kibúvót találni, ami az egyébként anyagilag mindenkinek kifizető bahreini helyszínre utazás alól felmenthette volna a mezőnyt.
Ugyanakkor az is igaz, hogy komoly megbeszélések és egyeztetések zajlottak a csapatok és a Szövetség között ebben az ügyben. A biztonsági apparátus is alaposan fölmérte a helyzetet, és ezek után döntöttek úgy, hogy odautaznak. Kizártnak tartom, hogy ha egy csapatvezető valóban extra veszélyben érezte volna a csapatát, akkor azt bárki bármennyi pénzzel meg tudta volna vásárolni! Kollektív döntés volt, hogy mennek, és ennek most már a felelősségét is közösen kell vállalniuk. |
Lehet azt mondani, hogy a két konkrét attack, amit az egy-egy busznyi személyzet (a Sauber és a Force-India) elszenvedett a pálya és a hotel közötti úton, túl van spilázva, mert csak rosszkor voltak rossz helyen. Vagy, hogy a csilli-villi csapatbuszok egyébként is gyakori célpontok, hisz néhány éve pl. Brazíliában fegyveresek rontottak a Toyota csapatbuszára. De a verseny ettől még veszélyben van.
Akkor is, ha az edzések után sajtótájékoztatót tartó herceg azt mondja, hogy mindenképpen megrendezik a versenyt, és akkor is, ha mellette ott áll támogatólag Bernie Ecclestone is- aki ezidáig épp azt hangoztatta, hogy a Forma-1 nem politizál. Azzal együtt, hogy a Forma-1 bölcsőjének tekinthető (és ma is a mezőny nagy részének otthont, bázist, gyárat stb. adó) Angliában Cameron miniszterelnöknek közleményt kellett kiadnia arról, hogy nem dolguk beleszólni, melyik ország milyen sporteseményt rendez.
Akkor is ha nem hivatalosan, csak twitteren jelent meg az a helyszíni bejegyzés, mely szerint a pálya körüli utakat és a környező falvakat szögesdrótos – harckocsis felvonulási területté alakították át az állami fegyveres erők.
Veszélyben van a verseny, de nem csak a bahreini. Pénteken, az üres lelátótenger és az edzésnap végén pillanatok alatt elnéptelenedett boxutca mégis azt mondatja velünk, hogy ilyen légkörben akarni sem lehet szabadon és felszabadultan versenyezni. Akkor pedig kit érdekel a végeredményt.
Dénes Gergely, szakíró, f1-live.hu: |
Nem normális, ha a verseny előtt a mezőny nem csak és kizárólag a versenyre koncentrál, és ha a félelemnek a morzsája is megjelenik ebben a közegben. Persze, minden csapat diplomatikusan elhárítja a releváns kérdésre az őszinte, egyenes választ, de Hülkemberg (Sahara- Force India) azért mégiscsak kikotyogta, hogy ez az egész nem túl kellemes szituáció.
Borzalmas érzés lehet, ha a szervezők tudják, hogyha másodszor is elmarad a futam, valószínűleg sosem tér vissza a Forma-1-es mezőny, de a szombatra és vasárnapra, a pálya környékére meghirdetett tüntetések miatt ez a helyzet valószínűleg csak romlani fog. A pályán kívüli viszonyokról nem tudunk mást, mint ami a civilek beszámolóiból átszűrődik, de az már érezhető, hogy a csapatok közt a verseny közeledtével egyébként egyre inkább vibráló légkör kezd mérgezővé válni. Ha a versenyen nem lesz külső probléma, akkor az lehet, hogy csak a tankoknak lesz köszönhető. Ezért én személy szerint abban is kételkedni kezdtem, hogy bármi lesz is, vissza jön-e Bahreinbe a F1 valaha. |
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
