A svédek elleni pocsék játéka ellenére is továbbjutott a francia válogatott, amely a negyeddöntőben a spanyolokkal játszik. A címvédő elleni meccsre óriásit kell javulnia Laurent Blanc csapatának.
A semmi és a lét
Thierry Roland emlékére, Alfred Nobel kegyelmében bízva, Jean-Paul Sartre leshelyzetét kihasználva
A svédek elleni mérkőzésnek a továbbjutás szempontjából alig-tétje volt csapatunk számára. Bármerre is visz az utunk, jobb esetben Olaszország keresztezi, vagy ha jöhet rosszabb: Spanyolország. 90+4 perc után kiderült, a spanyolok jönnek. Semmiben nem bízhatunk.
Thierry Roland, a mi játékunk örökös magyarázója el tudná mondani, mit lehet csinálni. Ő szombat este óta nincs, meghalt mint valaki egy szép cselben, elhallgatott, mint a legnagyobbak szoktak egy fontos meccs előtt elegánsan legörbíteni a mikrofont: nincs már, akinek a hangjára oda kell figyelni, de csapat se nagyon, amelyik figyelne.
A himnusz, a gyász és a kezdőrúgás, a biztos továbbjutás ígéretének tudatában rendelkezésünkre álló nem egészen fél percben lehetőségünk volt lefuttatni, mit gondolunk ma este a labdarúgásról. A procedúrát második legfontosabb szervünkkel, az agyunkkal végeztük el. Az agy - minden ellenkező híresztelés dacára - képes a gondolkodásra, és mivel minden embernek van ilyen, az esélyek tökéletesen egyenlőek, gyerünk: használjuk.
A fenomenológiai és az egzisztencialista filozófiai egyik alapművét, A lét és a semmit ismerve, főszurkolónk elvesztését érzékelve, éppen mi ne tudnánk, hogy a semmi nem egyenlő a nyugalommal, hanem pont ellenkezőleg: folytonosan változó és átalakulásban lévő, ha tetszik dinamikus, időhasadás a létben, amit a tudattal azonosíthatunk, szemben az önmagában való dologi létezés állandóságával: pályára kell lépni, játszani szükséges, veszteni lehetséges.
A tudat semmitő tevékenységének aspektusai közül - ide tartozik a tagadás és a képzelet is -, a legfontosabb: a szabadság. A szabadság segítségével realizáljuk a tudat semmitő működését, és képesek vagyunk elszakadni a dologi lét közvetlen meghatározottságaitól, azaz képessé válunk a szabad döntésre.
Jean-Paul Sartre szerint - és ezzel Zinedine Zidane is mélységesen egyetért - innentől kezdve beszélhetünk öntudatról, az öntudatra ébredéshez pedig mint láttuk, a semmin keresztül vezet az út, emiatt a szabadság szorongást is ébreszthet bennünk. Olyan metafizikai élményben lesz részünk általa, amely a saját lehetőségeink végtelensége és a szabadság semmivel való kapcsolata miatti szorongásnak felel meg. Az ember erre a szorongásra kétféle válaszreakciót adhat: az unalmat és az aktivitást. A franciák az előbbit választották.
A futballista a szabadság terhét elviselve önmagát képviseli, így képessé válik a szabad cselekvésre, vagy a menekülést választja. Utóbbi esetben viszont hazudik magának és arra törekszik, hogy elfeledje a valóságot. Az előbbiből születhet a gólszerzés diadala, esetleg a gól beszedésének elkerülésére irányuló minden mozdulat.
A fenyegető valóság bekövetkezett, mielőtt még álomra hajtottuk a fejünket. A legyőzhetetlen Spanyolországgal kell játszanunk. Ezzel a csapattal nem lesz egyszerű.
Egyébként látták a youtube-on a Monty Python előadásában a filozófusok meccsét? Ha megnézik, tudják, milyen közel kerül a kezdőkörben egymással a futball és a filozófia.
Márton ikrek: Ha az edző eléri a gyerekeknél, hogy higgyenek magukban, az az egész életüket elkíséri
Az egyikük a taekwondo első magyar női világ-, a másikuk olimpiai bajnoka. Egypetéjű ikrekként úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, ugyanúgy gondolkodnak a világ dolgairól, befejezik egymás mondatait. De míg az egyikük taktikus, és néha kicsit talán túl is gondolja a dolgokat, a másikuk csak megy előre, és elsősorban az erejében bízik. Márton Luanával és Vivianával beszélgettünk.
