Gerlóczy Márton: Büszkék vagyunk csapatunkra

Margit és én gratulálunk a portugál válogatottnak. (Hogy szorulna a parafadugó a seggükbe!) Egy jól eltalált lövésnek köszönhetően megszerezték a három pontot, pedig már rég semmi közük nem volt a mérkőzéshez.

Büszkék vagyunk csapatunkra, pontos, labdabiztos, okos és megfontolt játékáért, amely minden ízében tükrözte népünk eleganciáját. Biztosak voltunk az egyenlítésben és abban is, hogy Ronaldo (Cé lő, mellé!) egy milligrammnyi sót sem fogyaszt majd védőink gyűrűjében, és sótlanul hal el a tizenhatos és az alapvonal között.

Igazságtalannak tartjuk a vereséget, de eszünk ágában sincs leírni olyasmiket, hogy szorulna a parafadugó a seggükbe, a királyi család így nem viselkedik. A királyi család gratulál, és tovább biztatja népét és népének csapatát.

Morten csodálatos munkát végzett. A csapat játékintelligenciában magasan ellenfele fölé emelkedett, ami persze nem nagy kunszt, ha Portugália az ellenfél, de ilyen megjegyzést a királyi család természetesen nem engedhet meg magának.

Németország ellen egy döntetlen is elég lesz, sőt még a vereség is beleférhet a továbbjutáshoz, mivel Hollandia a szart is kiveri majd Portugáliából, mást nem tehet. Nem érheti az a szégyen, hogy győzelem nélkül távozzon a Szovjetunióból.

Margit már írt egy levelet Angelának. Minden rendben lesz.

A királyi család gratulál Portugáliának, és jó utat kíván nekik hazafelé.

Egressy Zoltán: Varela, a képzetlen

AP / Michael Probst

Egy Murphyről elnevezett, nem olcsó vendéglátóhelyen néztem végig a portugál diadallal végződött találkozót, talán emiatt következett be majdnem az, amit törvényszerűnek szoktak nevezni a kihagyott helyzetek és Murphy vonatkozásában. De csak majdnem. “Kemény volt”, így sikerült a legplasztikusabban megfogalmaznom a lényeget egy boldog sms-ben meccs után, feleslegesen és pontatlanul, hiszen egyrészt akinek írtam, látta, amit látott, másrészt nem ez a jó kifejezés. Nem kemény, hanem drámai, ami történt, változatos, végső soron kellemes dramaturgiával, de azért sok érthetetlenséggel. A harmadik portugál gólnál azt írta a fővárosból sms-ező társnőm: “háháhá”, tett utána mosolyjelet is, nem keveset, ez lényeglátóbb fogalmazás, mint az én értékelésem, főleg, hogy látom magam előtt nevető, gödrös arcát, nem káröröm van benne (és a háháhá-ban sem), hanem hogy jé, mégis sikerült, csak játék volt, hogy nem, van Isten.

Aztán hogy portugál szimpatizáns-e, kiderül vasárnap. A német-holland eredménye után annyi verzió képzelhető el, hogy felesleges számolgatni, győzni kell Hollandia ellen, de lehet, hogy az sem lesz elég a továbbjutáshoz. Bár az nevetséges lenne, mint Ronaldo helyzetkihasználása.

Budapesten egyébként valamiért másodpercekkel később történt minden, később ért oda a kép, Pécsen előbb estek a gólok, Vareláé is. Ha nem lenne picit képzetlen, vagy nem bizonyult volna ügyetlennek, és nem rúg elsőre nevetséges luftot, nem kísérletezhetett volna másodszor lövéssel. De igen, és így igen. Én meg előbb láttam, mint a fővárosi tévék nézői.

Különös, hogy ennek a gólnak jelentősége lehetett, 2-0-nál simának tűnt minden. Már dán apátia uralta a stadiont. Pepe gyönyörű gólt fejelt, ezt még Iker Casillasnak is el kell ismernie, sőt nekem is, aki pedig féltem tőle, ez visszakereshető. Van ismerősöm, aki a két meccs láttán szinte már szereti Pepét. Ez azért erős, de ha így folytatja a furcsa ember, akkor egy nagyon komoly szelídüléses metamorfózis fázisait élvezhetjük meccsről meccsre.

MTI / EPA / Georgi Licovszki

Születésnapos kollégám, Hélder Postiga szintén szép gólt lőtt, köszönöm neki, bár korábbra vártam. Németország ellen jósoltam Postiga-gólt, a dánok ellen Ronaldóra számítottam. Ő remélhetőleg Hollandia ellen idézi majd saját magát. Jól tenné, eddigi teljesítményét nehéz kimagyarázni. Vele nem először fordul elő ilyesmi, a tét, a címeres mez, nem tudom, mi zavarja, elvárások nem szokták. Mindenesetre a fontos válogatott meccseket általában nem abszolválja olyan színvonalon, mint a klubtalálkozókat. Ráadásul a menetrendszerűen érkező provokatív újságírói kérdésekre butus válaszokat ad, gyengébb meccsei után többnyire Messivel hasonlítják össze, és ő ebből mindenképpen jól akar kijönni, ahelyett, hogy mosolyogna, mint a jelek az sms végén. Vagy kidugná a nyelvét, mint mikor tudja, hogy mutatja a kivetítő. Ehelyett most például azt mondta, Messi a Copa Americán nem jutott messzire. De ő meg itt majd igen.

Legyen úgy, Isten vasárnap dönt.