A labdarúgó-Eb A-csoportjában Lengyelország a cseheket kiütő Oroszországot fogadja. A két nemzet ultrái az utcákon már összecsaptak egymással. Győzelem esetén az oroszok biztosan továbbjutnak.
Hont András: Osztrolenka véres csillaga
Mit mondott Smuda mester a szünetben? Péntek óta ezen töröm a fejem. Amennyiben egy csapat az első félidőben szellemesen, fegyelmezetten és veszélyesen játszik, előnybe kerül, ráadásul ellenfelét kiállítással sújtják, akkor mi a rottyantott pirognak kell ahhoz történnie, hogy a második játékrészben ötlettelenül, pontatlanul és önveszélyesen kezdjen futballozni? Próbáltam utánanézni a szakirodalomban, a lengyel történeti munkákban és a néplélektant boncolgató kötetekben, hogy miféle taktikai utasítás állhat a rejtélyes formahanyatlás hátterében, még a neves katolikus gondolkodó Leszek Kolakowski „Kis előadások nagy kérdésekről” c. népszerű művét is felütöttem, hogy választ kapjak a „milyen tanácsot adjunk ahhoz, hogy vert helyzetben lévő ellenfelünk rajtaütésszerűen föltámadjon, és eközben nagyot rontsunk saját későbbi esélyeinken is, de úgy, hogy még csak szimpatikusnak se tűnjünk?” dilemmára, ám nem találtam a megoldást.
Pedig minden olyan jól kezdődött. Én megmondtam előre, hogy ha egyszer beindul Lewandowski, akkor nincs az az erő, amelyik megállíthatná, és lőn. Arról persze nem tudhattam, hogy mi történik akkor, ha Lewandowskinak többet már nem lesz kedve megindulni, sőt a második félidőben egy nyugágyat hurcol ki a pályára, és onnét követi érdeklődve az eseményeket, és még szurkolni se nagyon hajlandó a csapatnak. Azt is megjósoltam, hogy Szczesny kapust nem a görög csatárok fogják az idegösszeomlásba kergetni, és valóban: csodálni való volt az az angyali nyugalom, amellyel fölrúgta a tizenhatosra betörő támadót, és egyben elintézte, hogy idő előtt mehessen zuhanyozni.
No, de nincs értelme ezen tovább tépelődni, lehet, hogy csak a legendás vendégszeretet megnyilvánulását láthattuk: a lengyel válogatott egész egyszerűen megsajnálta az ezer gondtól gyötört görögöket.
Sajnálatra ezúttal senki ne számítson.
Az Európa-bajnokság a népek barátságát elősegítő, nemes versengés, ahol sportszerű küzdelemben a pályán dől el, hogy ki a jobb, és a győztes teljesítményét a vetélytárs is elismeri. Így lesz ez most is, már amennyiben nem az oroszok nyernek. Mert fontos a megbékélés, a történelmi sebek begyógyítása, és különben sem Arsavinék a felelősek Lengyelország öt fölosztásáért, a mészárlásokért, a bukott szabadságharcokért, az Osztrolenkánál néhány óra leforgása alatt elesett ezrekért, a nép nyakára ültetett báburalkodókért, azért hogy a Poniatowski-házból származó II. Szaniszló Ágostot Nagy Katalin szeretőként alkalmazta, kijelölve a lengyelek helyét az orosz gondolkodásban, szóval mindezért nem most kell elégtételt venni.
Azaz nemcsak most. Hanem mindig.
Érthető tehát, hogy az izgalom az összecsapás előtt már a tetőfokára hágott, és minden valamirevaló lengyel fanatikus epekedve várja az összecsapást, csak a teljesen fölösleges délutáni mérkőzés ne zavarna közbe. A lengyel ultrákat eddig se nagyon hozta lázba az Eb, inkább saját szövetségük ócsárolásával, az országba érkező válogatottak színesbőrű játékosainak kihuhogásával és utcai célbadobálással voltak elfoglalva, ami azt jelenti, hogy a rohamrendőrökhöz vágtak mindent mi kezük ügyébe került, pénztárgépszalagot, petárdát, utcabútorokat, részeg horvát drukkereket, miegymást, míg a nagy szeretettel fogadott oroszok egy győztes meccset követően változtatták Wroclavot csatatérré.
Az előzmények ismeretében komoly sportértéke lesz a mai találkozónak, amikor végre valahára lefújják a meccset, boldogan eshet egymásnak lengyel és orosz, tán még harci járműveket is bevetnek egymás ellen, vagy közösen menekülhetnek a vízágyuk és a gumilövedékek elől, végtére is a magyar kormány nagy barátja, Jaroslaw Kaczynski ellenzéki politikus már korábban leszögezte: lesz még Varsó Budapest.
Bakos Dalma: Így drukkolnak a Szbornajának
Nincs kétség, nagyon fontos mérkőzés a mai a Szbornajának. Ha megverjük a lengyeleket, továbbjutunk, függetlenül a görög-cseh eredményétől.
A lengyelektől ugyebár Szczesny egymeccses eltiltást begyűjtött rögtön a nyitómérkőzésen, így a hálót valószínűleg a tizenegyest kivédő Tyton fogja őrizni. Nálunk valószínűleg ismét Malafejev helyettesíti Akinfejevet, aki remekül védett a csehek ellen. Igaz, a cseh támadók nem izzasztották meg őt annyira, mint az oroszok a sztárkapus Petr Čecht.
Kevésbé izgalmas és gólokban nem annyira bővelkedő meccsre számítok, mint a legutóbbi volt, de a győzelem szinte biztos, ha a fiúk el tudják viselni a rájuk nehezedő nyomást.
Viszont nem csupán abból a szempontból lesz izgalmas a meccs, biztosan eldől-e az orosz továbbjutás. A ma esti játék lesz az, aminek talán a harmadik félidejéről többet fogunk hallani, mint az első kettőről. A drukkereken kívül ugyanis a rendőrség is legalább olyan erővel készül az esti összecsapásra. Az orosz szurkolók előzetes bejelentése szerint a találkozó előtt egy ötezer fős csoportjuk vonul át a Nemzeti Stadionhoz vezető hídon. Provokációra szinte biztosan lehet számítani, június 12-e orosz nemzeti ünnep: egyrészt aggályos, hogy az oroszok szovjet kommunista jelszavakat kántálnának, ezzel szemben pedig várható a lengyel nemzeti jobboldal szimpatizánsainak a fellépése.
Nem csoda, hogy a rendőrség tart a botránytól, az orosz ultrákat ugyanis nem szabad félvállról venni. Nekik köszönhetjük a már Európa több országát is bejárt ustawkát. Az ustawkának mély gyökerei vannak a hagyományos népi orosz szokásokban. A XIII. században terjedt el, a fiatal férfiak ilyen módon növelték magukban a bátorságot, a harci szellemet. Elfogadott volt az eszközhasználat, emiatt gyakoriak voltak a halálesetek is. Az idők folyamán finomodott a gyakorlat, átvették a szokást a huligánok, konkrét szabályokat vezettek be, például az eszközöket betiltották, tilos rúgni, valamint a földön fekvő embereket sem szabad bántani.
Érdemes megjegyezni az orosz szurkolói mozgalmakról, hogy a gyökerei a szovjet időkhöz nyúlnak vissza. Előtte jóval nehezebb idők voltak, megszokott volt, hogy elvitték a szurkolókat, mert felállva tapsoltak kedvenc csapatuknak. A ’70-es években viszont puhult a szigor, ekkortól elindulhattak a szurkolói mozgalmak, és komoly összecsapások voltak Moszkvában a két örök rivális, "katonai" CSZKA és a "népi" Szpartak szurkolói között.
Egy másik, kevésbé agresszív, de annál látványosabb megmozdulás a hard bass. A gyökereit nem tudni biztosan – vannak, akik Szentpétervárhoz kötik, de egyes források szerint - moszkvai-szentpétervári közös projekt szüleménye. Vicces mozgalomnak indult, ki akarták vele gúnyolni az egyszerű, „kerületi” srácokat. Végül a szurkolói szubkultúra emelte át és tette ismertté, akik már értékeket és ötleteket is vittek bele. Mivel a szerveztt szurkolók többsége az egészséges életmódot támogatja, az lett az újabb " cél " hogy e stíluson és konkrét performanszon keresztül mondják el a közönségnek, hogy drogok es alkohol nélkül is meg lehet teremteni a partyhangulatot.
A meccsre remélhetőleg készülnek majd látványos koreográfiával is. Oroszországban is a mediterrán – azon belül is az olasz – szurkolói stílus a legelterjedtebb, vagyis énekelnek, csinálnak koreográfiákat, a lelátón pedig rengeteg a zászló és a drapi.
A „harmadik félidőben”, valamint meccs alatt azok az oroszok, akik nem jutnak be a stadionba, szinte biztosan összetűzésbe keverednek majd a lengyel huligánokkal. Már az orosz-cseh mérkőzés alatt is volt egy kisebb botrány, 10 orosz és 30 lengyel drukker verekedett össze, az egyik oroszt súlyosan megkéselték.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
