Heiszler Ákos: Öt ok, amiért Spanyolország megveri Olaszországot
 
1. A válság helyett tündérmese-országok eddig a vártnál jobbak

Minapi hír ugye, hogy maguk tündérmeséjét spanyol barátaink 100 000 000 000 eurós csomagból rázhatják helyre. Namost, a San Sebastian-i politechnikum végzős infografikusai kiszámították, hogy nokiásdobozokban elhelyezve százmilliárd euró Cádizból egészen az Istenhegyig érő kvadronütköztetőt tenne ki. Sportszakmaibban: a görögök pont kétszer jobban tartották magukat Lengyelország ellen, és Portugáliának is 1-1-et kellett volna játszania legnagyobb szponzoruk, Németország válogatottjával.
 
2. Meglepetés, meglepetés: a tiki-taka

A tiki-taka a Barcelona spanyol válogatottba is átmentett labdatartásra és annak azonnali visszaszerzésére épülő stílusa, a Busquets-Xavi-Iniesta tengelyen (immár klubszinten is kiegészülve a szintén a La Masiában PhD-zett Fabregassal.) Az Eb eddigi meccseinek legfontosabb tanulsága, hogy a klubjaikban csillogók – CéRonaldo, Robben – fakók. Spanyolország azonban nem a Szpartaktól az Olimpiakoszon át fel Galsgowig szétszórtan, hanem a világ jelenlegi két legjobb klubjából építkezik. 
 
3. 2008. június 22.

Fernando „El Nino” Torres szerint ezen a napon nyerték meg a svájci-osztrák rendezésű Eb-t, Fabregas döntő tizenegyesével Olaszország ellen. A valódi döntő persze még odébb volt, de az olaszokat ekkor intézték el, 1920 óta először, öt zakó után világversenyen. És itt nem statisztikáról írok, a szó Hajú B. Istváni értelmében – a jelenhez sehogyan nem köthető múltbéli események számokba erőszakolt narratívája – hanem sportmisztikáról. A spanyol válogatott olasz-fóbiájának vége volt a világdominancjájuk kezdete.
 
4. Inter, Chelsea, Real Madrid

Fenti három alakulat tudott bármit tenni a tiki-taka ellen. Bár az Inter levelezési címe milánói, pont annyira olasz, mint druszája a körtéri Lordok Háza önkiszolgálóban (makaróni): kevesebb, mint egy olasz játékossal állt fel (tudom, Thiago Mottának sportökonómiai megfontolásokból van olasz útlevele is, sőt, lehet hogy játszik ma.) Amit mondani akarok: az olasz futballból hiányzik az a tudás, amivel meg lehet fogni a spanyolt. Mert aki beáll a tizenhatosára, attól ott veszik el. Az olaszok pedig ezt értik védekező felállás alatt. Ha támadni próbálnának, mint a Juve otthon, területet hagynak Pedróéknak. Végezetül hallgassuk meg David Bisbal Eb-himnuszát.
 
5 .Pedro

Spanyolország nagy bajban volt a kupadöntőig. Játékukhoz nélkülözhetetlen két mozgékony, de befelé vágó, gólveszéles szélsőcenter: David Villa. Ő nincs. Pedro viszont főnixként (! Sportújságírás) feléledt és jelen van.

Vajna Tamás: Forza Italia!

Hogy ebből mi lesz? Hogy ugye az olaszok az Eb fekete lovai? Meg, hogy a magabízó spanyolokat most már jól el kéne vernie valakinek? És talán ez a legkevésbé biztos kimenetelű összecsapás? És, hogy bundabotrányok után mindég jók a digók? (Lásd 1982 vagy épp 2006…, akkor állt a katyvasz odahaz, vitték a bírókat és a játékosokat áristomba szépen sorban.)

Bevallom őszintén halvány segédlilám sincs mi lesz. Valószínűsíthető, hogy a két futball-tradíció (a diagonálban húzogatós, rövidpasszos matatás szemben a védekezésorientált bekkelgetéssel) okán egálközeli játékra számíthatunk. Vagy sem.

Annyira kölyökcsapattal állunk fel, hogy Buffon kivételével (na, jó De Rossi, Pirlo és még Cassano) igazából alig-alig pörögtek még együtt a fiúk. A már hat évvel ezelőtt sem fiatal csapatnak se híre se hamva – s mivel nem vagyok sportszakos betűvető, bevallom őszintén a keretből a fent nevezetteket ismerem csupán. Az 1982-es olasz vébégyőzelem másnapján született Cassano gólerőssége, Buffon hálóőri képességei nyilvánvaló dolgok, dehogy mire lesz elég ez a csikócsapat, hát…
Azt meg csak reményleni merem, hogy a brutál csillagokkal gyepre kocogó spanyol armada (höhö) ellen villantanak valami tetszetőst, és nem csak a reteszt. Szóval…. (Spanyolos kollégámé e tekintetben a hálásabb feladat ;)

Mindenesetre Forza Italia! Forza Gigi! (Mármint a Buffon) Forza ragazzi!