Ha a király nem akar támadni, nem tud nyerni. Ez a legfontosabb tanulsága a Bayern München-Real Madrid BL-elődöntő első mérkőzésének. Mourinho csapata kontrollálta a meccset, mégis rosszul vizsgázott – kemény lesz a visszavágó.
Nem volt királyi a Madrid játéka kedd este, ennek persze lehet több oka is. A – szurkolóik szempontjából – optimistább változat, hogy ennyi is elég volt, és ennek a sorsdöntő sorozatnak, amiben most van a csapat (Bayern, Barcelona, Bayern) még ez volt a legkevésbé sorsdöntő meccse.
Mourinho tartalékolt, elsősorban egy nyugis kis döntetlenre állította be a csapatát. Vagy csak nem bánta volna, ha így alakul. Azonban elgondolkodtató, hogy a korán bekapott gól után sem fordult ki sarkából az Allianz Arena a fergeteges Real-rohamoktól, sőt. A Bayern simán eljátszotta, amit a Madrid szokott előnyben.
Cristiano Ronaldo gyenge napot fogott ki, Benzema helyette is gürcölt, tartotta a labdát, helyzeteket dolgozott ki, de igazából kiemelkedő teljesítményt csak hátul láthattunk: Pepétől. Más kérdés, hogy ha Gomez nem érkezik jól az utolsó percben, egy nagyon is megfelelő döntetlent így is hazavitt volna a Real.
A Bayern München azt játszotta, amit tud, és amit hazai pályán ezek szerint képes megvalósítani, ha megszólalnak a harci kürtök. Túlléptek a Dortmund elleni zakón, a bajnokság elvesztésén (a Mainz elleni meccset Heynckes gyakorlatilag feladta), ezt a meccset akarták behúzni. Megdolgoztak érte.
Ahogyan sokan várták, Ribéry, Robben és Lahm jól elvolt a Real bizonytalan szélső védőivel (ezért is volt fura, hogy Mourinho 1-1-nél Marcelót hozta be, mondjuk a kontrákban prímán használható Kaká helyett), az utolsó percben így sikerült győzelmet érően centerezni.
Mario Gomez személyében van egy olyan játékosa a münchenieknek, akinek a homlokára sütötték a GÓL szót: elég göcsörtös betűkkel és cseppet sem esztétikusan, de egy csetlő-botló, ám igazán megfeszülő center többet ér egy flegma zseninél. Gomez rendületlenül próbálkozott, mindenhol ott volt, minden labdába belekalimpált – meglett a jutalma.
A nagy kérdés, hogy mi lesz a Real Madrid „jutalma”, ha a legfontosabb pillanatokban derül ki, mégsem ez az ő évük? A Bajnokok Ligájában most jött szembe velük az első fajsúlyosabb ellenfél, a hét végén mennek Barcelonába a sorsdöntő bajnokira – mi van, ha most derül ki, a százgólos atomfoci nem jó semmire, ha csúcsmeccseken hiányzik a töltet?
Mourinho persze nem az a típus, aki kötéltánc közben már az esetleges leesés okait magyarázza, nála a pohár mindig tele van (és nem is csak félig). Most sem tette.
„Ez az első vereségünk ebben a sorozatban idén, de a negatív érzések nem fognak eluralkodni rajtam. Nem érdemeltünk vereséget, ennek ellenére kikaptunk. Kétség sem fér hozzá, hogy az első gólnál lest kellett volna jelezni, de minden ember hibázik."
A játékvezető Howard Webb valóban hibázott többször is, szokása szerint szeretett középpontban lenni, ám nem miatta kapott ki a Real (amelyből a végén ámokfutó Marcelót ki kellett volna állítani):
Mourinho beszélt a terhelésről is: „Április van, rengeteg meccs van a lábunkban, mindig a győzelemért megyünk, normális, ha néhány játékos nincs csúcsformában ilyen körülmények közt." Kérdés, mennyire lesz normális, ha egy héten belül mindkét nagy célját elbukja a Real Madrid. Mert Barcelonában sem tud majd győzni, ha nem támadni megy fel a pályára. Mourinho pedig hiába mondta a müncheni meccs után, hogy nyerni akartak, a második félidőben vastagon aláhúzta, hogy neki az 1-1 is megfelel.
Megvan tehát a Real Madrid első veresége az idei BL-ben, talán elrendeltetett, hogy Münchenben szenvedje el: ide soha nem nyerni járt a fehér balett, a régi Olimpiai Stadion szelleme az Allianz Arénában is bénítja a lábakat. Főleg, ha az ellenfél az örök bajor vastartalékot veszi elő.
Sokan mondják a München mostani keretére, hogy az ellenfél torkát is átharapó fanatikusok, az ellenszenves zsenik nagyon hiányoznak belőle, de a jelek szerint a győztes mentalitás nem hiányzik. Jupp Heynckes pedig visszafogott eleganciával vezényelte le ezt a meccset: kispadra ültette Müllert, aztán pedig csak őt cserélte be. Bízott az embereiben.
„A Madrid jól kezdett, de az első 10-15 perc után átvettük az irányítást. Megérdemelten nyertünk, mert hoztuk azt, amire a Bajnokok Ligájában szükség van a sikerhez: szenvedély és tűz volt bennünk” – elemzett maga is szenvedélyesen, aztán megdicsérte nyerőembereit.
„Mario Gomeznek nagyon jó meccse volt, az utolsó pillanatig küzdött, a győztes gólban minden benne volt, ami őt jellemzi. Sokat futott, odaért a beadásokra, erőteljesen játszott. De a mezőny legjobbja ma Franck Ribéry volt.”
Gomez így értékelt: „Az utolsó percekben rúgni egy győztes gólt mindig csodálatos. A Real egy nagyszerű ellenfél, már csak ezért sem szabad lebecsülnünk ezt az eredmény. Kicsit bosszús vagyok, mert nem sikerült kapott gól nélkül megúsznunk. Ugyan a 2:1 egy veszélyes eredmény, de mi mindig jók vagyunk egy gólra” – nyilatkozta a meccs után a Messit üldöző gólgyáros.
A visszavágóig eldőlhet, kvázi spanyol bajnokként fut-e ki Mourinho csapata a Bernabéuban: az biztos, ott csak a bajnokok mentalitásával fordíthatja meg a párharcot. És akkor még visszajönnek egyszer Münchenbe. A Bayern menedzsmentje alighanem erősen szurkol a Barcelonának az El Clásicón: egy megtépázott Real Madrid ellen komoly esélyük lehet a BL-döntőjébe jutni.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
BL-klasszikus: A Bayern a hazai döntőért, a Real a tizedik címért
