Mekkora lenne a szintkülönbség, ha az egyik oldalon José Mourinho, a másikon Jupp Heynckes presztízse húzná a mérleg serpenyőjét? Alighanem igen nagy. De a BL-klasszikusnak számító München-Madrid elődöntőt a játékosok fogják eldönteni.
Kezdjük azzal, ami a német tréneré ebben a párharcban: a két edző közül a Real Madriddal nem Mourinho, hanem Heynckes nyert Bajnokok Ligáját.
1998-ban, amikor a portugál még Barcelonában tolmácskodott és segédkezett, készülve az edzői pályára. Más idők voltak: a Real Madrid elnökét akkor még nem Florentino Pereznek hívták, a gigantománia nem az átigazolásokban, hanem a vitrinben mutatkozott meg. A Real edzőjének lenni nyilván akkor sem volt már nyugdíjas állás, Heynckest a BL-győzelem ellenére szezon végén elküldték.
Az amszterdami fináléban a Juventus ellen 1-0-ra nyerő Real Madrid trénere a Bayernnel is nyert már címeket – kis szépséghiba, hogy még régebben, a kilencvenes évek elején. Idén a csapat bajnoki rajtja sima söprést ígért, mostanra azonban a Dortmund lerendezte a bajorokat.
Még így is menthető a szezon, hiszen a német kupa döntőjében revansot vehet a Bayern, aztán persze ott van a Münchenben rendezendő BL-döntő: ha oda bejut, Heynckes akár – sokak által prognosztizált – szezon végi kirúgása esetén is felemelheti a fejét.
Nem lesz könnyű dolga, a Bayern öltözőjébe ugyan nem vagyunk bejáratosak, de elképzelhetőnek tartjuk, hogy nem ő az igazi motivátor a klubnál (ellentétben Mourinhóval). Ha a müncheni sztárok, a „jó fiúk” – Lahm, Schweinsteiger, Müller, Gomez – és a brahisabb egyéniségek – Ribéry, Robben – képesek behergelni magukat, kellemetlen élményei lehetnek az ellenfélnek.
De nagyon kellene pár olyan „haramia”, mint a 2000-es évek nagy Münchenjének ikonjai, a királyi eleganciát élvezettel taposó Kahn, Effenberg, vagy a Bernabéuban beintéssel gólt ünneplő Van Bommel. Nem az esztétika, hanem a Bayern München szerelmesei hiányolják őket felettébb.
Nem véletlen, hogy minden idők legnagyobb Bayern-meccsei közé sorolják a fiatalabb rajongók a 2000-es csoportkör két meccsét, amiken a München négy-négy gólt lőve zúzta porrá a Real Madridot (hogy aztán az elődöntőben a fehérek visszavágjanak és megnyerjék végül a trófeát).
Amire persze senki nem tudja még a választ, milyen játék kell majd a kedd esti Real Madrid ellen. A spanyolok eddig „diétás ágon” futottak az egyenes kieséses szakaszban, a CSZKA Moszkva és a ciprusi APOEL még az Európa-Ligában sem számítana túl nehéz sorsolásnak, közben pedig a bajnokságban tavasszal becsúszott pár üresjárat a folyamatos zakatolás közben.
A Real Madrid nem nyerni érkezik Münchenbe, hanem kedvező pozíciót kiharcolni a visszavágóra. Mourinho nem az a szerénykedő típus, már nyilatkozta is, hogy a harmadik klubbal BL-t nyerni és a harmadik nagy európai bajnokságban is győzni egyformán célja, így írná magát a futballtörténelem aranykönyvébe. Csakhogy a két cél brutális sorozatot igényel, és a Real nem lazsálhat.
Ha nem tapsolt volna el hat pontot a tíz pontos előnyéből a bajnokságban, a hét végi barcelonai El Clásico nem lenne tényező. Így viszont azon a meccsen bukhatja a bajnoki címet – következésképp a müncheni első meccsen nem szakadhat meg a csapata. Ami annyira nem jó hír a látványos játékra számítóknak.
A Bayern München is hozhatná a látványt, persze. Ehhez a Realból anno kiebrudalt Robbennek és a Bundesligában (rövid) szakaszokra sziporkázó Ribérynek „etetni-itatnia” kell a széleken a védőket, Arbeloát, Marcelót vagy Coentraót. Kérdés, eljut-e Gomezig a labda.
Nem reménytelen vállalkozás. A Real Madrid idén régi idők fociját idézve futballozik, nem a sebességet, hanem a stílust tekintve. Bárki ellen képes gólt kapni, mert a folyamatos „zúzás”, amit előrefelé bemutat még ezt is megengedi. Irgalmatlan passzfölény, sok helyzet, távolról szétlőtt kapu (vagy sorfal vagy nézőtér), szünet nélküli presszing – a spanyol bajnokságban ez jelelmzi a Realt, mely saját bajnoki gólcsúcsát fogja átadni a múltnak, talán már Barcelonában.
A BL azonban a kivárásról is szól, Mourinho pedig sokkal praktikusabb edző annál, hogy a romantika felől közelítsen egy fontos párharchoz. Gólt lőni persze mindenképpen szeretne – és szerintünk fog is – az első meccsen a Real Madrid, mert bármennyien is soknak találják a kissé statikus Xabi Alonso és Khedira együttes szerepeltetését, az idei Real Madrid „orrnehéz” csapat. Ronaldóval, Benzemával, a védőként is csatárt játszó Marcelóval, Özillel nem is lehet máshogy.
A Bayern azonban nem esélytelen. Hazai pályán nem engedheti meg magának a München a visszafogottságot, akkor sem, ha nem egy meccsen fog eldőlni a párharc. A legjobbat egy ilyen Roy Makaay-féle villámgól tenné a ma estének, a BL eddigi elggyorsabb találatát épp a Real nyelte be 2007-ben.
A bajnoki szezon már csak az egyik csapatnál befolyásolhatja a BL-t, a másik tett róla, hogy ne legyenek gondjai a hazai dolgokkal. Mindkét félre igaz viszont, hogy lángoló betűkkel az égre írt nagy cél felé törnek: egy hazai pályán játszandó BL-döntő, illetve a tizedik BL-győzelem felé.
Mourinho legutóbb a 2010-es fináléban lépett rá a bajorok tyúkszemére, és sokak szerint most erősebb csapata van, mint az akkori győztes Inter. De még nem nyert semmit velük. Heynckes prof. a 98-as siker ellenére is mindenben lemaradt a portugálhoz képest: csapatára kell bíznia magát, mert saját karizmája sosem lesz olyan erős, mint Mourinhóé. De a Bajnokok Ligáját nem a kispadon ülő edzők nimbusza, hanem a pályán lévők játéka dönti el.
Érdekes és színes párharc lesz ez – hogy még érdekesebbé tegyük, megtippelünk ma estére egy 2-1-es Bayern-győzelmet.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
