Amelyik párharc úgynevezett klasszikus rangadó lehetne a Bajnokok Ligája mai és holnapi nyolcaddöntői közül, az már jó eséllyel az első meccsen eldőlt, az igazi rangadót Lisszabonban játsszák. A Milan és a Barcelona nem bukhat, ha kicsit is odafigyel, a Lyonnak ellenben nem árt a kicsinél jobban koncentrálnia Cipruson.
Benfica – Zenit (első meccs: 2-3)
Ha elfogadjuk a tételt, hogy igazán jó meccshez két jó csapat kell, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Bajnokok Ligája 16 csapata közül ez a kettő játszotta a legjobb meccset az odavágókon. A Benfica két gólt lőtt idegenben, ami több mint elég szokott lenni kupameccseken – de hármat kapott, ami meg azt jelzi, hazai pályán sem mehet biztosra a Zenit ellen. Két, látványos támadásokra képes, szép futballt játszó csapat, a negyeddöntőre „melegítő” nagyok árnyékában figyelemre méltó párharca ez, aminek nem könnyű megjósolni a kimenetelét. A Zenit a legklasszikusabb, Lobanovszkij-féle kontrajátékra képes szélvészgyors brigád, a portugáloknál viszont csillogó egyéniségek játszanak. Mindkét csapat bajnoki csúcsmeccsekkel hangolt, ám míg a Benfica elvesztette a magáét a Porto ellen és hátrányba került a bajnoki harcban, addig a Zenit elhozott egy pontot a CSZKA-tól, ezzel megőrizve 6 pontos előnyét a táblázaton. Nagyon tudjuk ajánlani a lisszaboni meccset, ha nem is a „mainstream” top-klubjai játszanak. Aki továbbjut, simán reménykedhet a négy közé kerülésben is. (Kötelező jellegű betoldás: a Zenitben Huszti Szabolcs is ott van, már ha nevezik – az első meccsen nevezték, de nem állt be, a CSZKA ellen a keretben sem volt. Azért szurkoljunk.)
Arsenal – Milan (első meccs: 0-4)
Ha nem lett volna az a kis malőr Milánóban, milyen nekiszabadult önbizalommal készülhetne az Arsenal erre a meccsre! Az ágyúsok a közérzetüket hónapokig meghatározó londoni derbin legyalulták a Tottenhamet (5-2), majd hátrányból és idegenben verték a Liverpoolt (2-1) és már a 3. hely is elérhetőnek tűnik a bajnokságban, ráadásul a holland Van Persie csak a legnagyobbakhoz mérhető szorgalommal és minőségben termeli a gólokat. Ilyenkor „jó arsenalosnak lenni” – de két hete nagyon nem volt jó, mert a San Siróban a lábtörlő szerepét osztották a hit nélkül ténfergő ágyúsokra. És a Milan használta is a lábtörlőt, elég alaposan. A 0-4 után alsó hangon is az évtized bravúrja lenne a továbbjutás, pláne, mert a Milan azóta se nagyon fékez, a bajnokságban Arsenalt csináltak a Palermóból is a hét végén (4-0), tartják az első helyet a Juventus előtt és nem úgy néz ki, hogy szét akarnának esni. Ráadásul amíg van Ibrahimovic, az se baj, ha túloldalon meg Van Persie. A nagylábú svéd 30 perc alatt lőtt (ballal-jobbal) mesterhármast a Palermo ellen, és nem lebecsülve persze az angolokat, Milánóban alighanem már előrébb néznek, jöhet nekik a Real, jöhet a Barca – valamelyik jön is majd előbb-utóbb.
Barcelona – Leverkusen (első meccs: 3-1)
A katalánok már voltak Milánóban a csoportkörben, nyertek is, mégsem biztos, hogy örülnének, ha a nyolc között megint menniük kellene (hacsak nem az Interhez, de hol van az még…). Pedig a Barcelona lassan tényleg csak a BL-re fókuszál, az elmúlt hetekhez képest annyi a különbség, hogy ezt már kifelé sem tagadják. A spanyol ligában durván hasító Real Madrid mögött továbbra is 10 pont a hátrányuk, hát Guardiola is jónak látta hagyni a púdert: a BL-címvédés lett a prioritás. Nem csoda: bajnoki címből három esett le három év alatt, ellenben az európai elitligában még soha senki nem tudott kétszer egymás után nyerni és a Barcát a történelmi tett motiválja, ha már amúgy is mindent megnyert az elmúlt években. A Leverkusen a „felkészülési meccs” partnerének sportbarátilag tisztelt szerepénél többre nem számíthat, hisz a Barca idegenben is 3-1-re nyert, persze fő a becsület, a készülés jegyében megrakták a Bayernt odahaza. De azon se csodálkoznánk, ha Katalónia futballbarát részének csak a meccsnapon esne le, hogy van egy jelenésük este a stadionban, mert ezerszer jobban foglalkoztat mindenkit, mi lesz Guardiolával, aki még mindig nem hosszabbított szerződést, ellenben a legújabb hírek szerint Abramovics tárt karokkal várja Londonban. (Nem a BL-negyeddöntőben: oda a Chelsea még nem is biztos, hogy bejut.)
APOEL Nicosia – Lyon (első meccs: 0-1)
Mentené a szezonját a Lyon, ha még mentheti egyáltalán, mert odahaza csak a 7. helyen áll a bajnokságban, szerény 14 pontra a jövő évi biztos BL-indulást jelentő második, és 7-re a selejtezőt érő harmadik helytől. A közelmúlt hazai dominanciája a múlté, ha ehhez a nemzetközi színtérről is kiiratkozik a csapat, végképp lezárul a dicsőség korszaka. A legjobb nyolc közé jutás a BL-ben azért kozmetikázna valamit ezen (anyagilag mindenképpen), más kérdés, hogy már jövőre se biztos, fog-e emlékezni bárki olyan „hőstettre”, mint a ciprusi bajnok kiütése. Már ha összejön. Mondjuk az első meccsen az 1-0 is nehezen akart összejönni, persze ez az az eredmény, amelynél biztathatja magát a győztes, legalább gólt nem kapott. A vesztes meg azzal, hogy egyet akár véletlenül is lehet lőni a visszavágón. A ciprusi bajnokságban 3. helyen álló APOEL-en nagy súly nincs, nekik már eddig is szüret az idei sorozat. A nyolcaddöntő slágerlistáján igencsak hátul áll a párosítás, azért a „mindig a kis csapatoknak szurkolok” klubjába tartozó divatdrukkerek odafigyelnek rá. Ha a ciprusi csoda folytatódik, azért fognak örülni – ha meg a Lyon jut tovább, akkor azért, mert a nyolc között ők lesznek a kicsik.
Úszóelnök: Sokadszorra alázzák meg Virth Balázst
Wladár Sándor szerint az, ahogyan Milák Kristóf korábbi edzőjével bánnak, egyenesen történelemhamisítás. Úgy fogalmazott: „fekélyes a seb, és egyre mélyül. Hosszú időt igényel a gyógykezelése”.
