Horváth Tibor a legrosszabb időben volt a hegy legkritikusabb részén: reggel 8-kor indult lefelé 6800 méterről, délelőtt 10-11-re el kellett volna érnie a III-as tábort, 13 órára pedig a II-es tábort - mondta el Erőss Zsolt a sajtó képviselőinek rendezett tájékoztatón. A hegyen délután már rossz idő van, de ő a hegy legkritikusabb részéről jelentkezett be 16 órakor havazásban, mellig érő hóban. Az időpont és a rossz körülmények nagyon tudják súlyosbítani a kockázatot, Tibor pedig olyan súlyos kockázatot vállalt, amelyet nem lett volna szabad. Ez nevezhető rossz döntésnek ebben a helyzetben - mutatott rá Erőss Zsolt.

Tettrekész és nagyon motivált sorozat bicsaklott meg egy sikertelen expedícióban: elveszítettek egy barátot és nem volt csúcstámadás sem - mondta el Kollár Lajos, az expedíció vezetője, hozzátéve: a sikerekhez időnként kudarcok is járulnak, ebből kell talpra állni és továbblépni.

Horváth Tibor sírhelye a Zala megyei Surdon

MTI / Varga György

Mint mondta, az Annapurna veszélyes hegy a lavinák, az éghajlat és az időjárás miatt, így nem is gondolták, hogy az első kísérletre sikerülhet a csúcs meghódítása. Az alaptáborba megérkezést április 15. és 20. közé tervezték az időjárási viszonyok miatt. A nagyobb és pénzesebb expedíciók - melyeknek tagjai általában serpákkal és oxigénpalackokkal másznak - helikopterrel fölrepülnek 4200 méterre és ott akklimatizálódnak. A Magyarok a világ nyolcezresein expedíció azonban magashegyi teherhordó és mászó serpák, oxigénpalack nélkül másznak, ezért tart az akklimatizáció hosszabb ideig.

A csapat vállalkozó része azért indult el, hogy legyen egy akklimatizációs magasság a III-as tábor magasságában, és ha csatlakozhatnak egy nemzetközi csapathoz, akkor a följebb jutással is próbálkozhatnak. Horváth Tibor a III-as táborból visszafordult, mert tudta, hogy beláthatatlan következménye lenne, ha Erőss Zsolttal tovább menne. Erőss Zsolt és Horváth Tibor között ugyanis jelentős volt az akklimatizációs gyorsaság különbsége és a tapasztalat - hangsúlyozta Kollár Lajos. Tibor délután 4 körül a II-es és III-as tábor közötti kuloárból jelentkezett, mely a hegy egyik legveszélyesebb szakasza. Le akart menni a kettesbe, ám többet nem kaptak róla hírt, a később lefelé jövő Erőss Zsolt a III-as táborba érkezve semmiféle nyomot nem talált és kiderült, hogy az alsó kötélrendszert elvitte egy jéglavina.

Kollár Lajos kitért a tagok közötti vitára is. Mint mondta, az expedíció lent tartózkodó tagjai megbeszélték, hogy másnap reggel Mécs László, Földes András vagy akár mindketten fölmennek Erőss Zsolt elé az I-es tábor fölé, hogy segítsenek lehozni a holmikat. Végül Földes András ment mászótársa elé. Kollár Lajos véleménye szerint az a baj, hogy az expedíció belső ügyét Földes András írásában "kiadta" Mécs Lászlót támadva, aki blogban véleményezte az ügyet. A vezető mindkettőt elítéli, mert viták máskor is voltak, de mindig sikerült a csapaton belül megoldani. Mécs László megsértődött és ott hagyta az expedíciót. A vezető kiemelte: az expedícióban a rendet vissza fogják állítani, akár létszámcsökkentéssel is.