A magyar jégkorong-válogatottnak ez a Szlovénia elleni vb-eredménysora: 2-14, 2-8, 3-4, 1-5, 1-4, 1-4. Hogy a ma esti, ljubljanai meccsnek nem mi vagyunk az esélyesei, az innen nézve tiszta sor. Ám reménykedni szabad, mert minden meccs más.
Érdekes kérdés a szlovén-magyar jégkorongviszony. A délszláv hoki még Jugoszlávia idején sokáig előttünk volt ugyan, de sosem tartozott a közvetlen elitbe. Az utódállamok közül pedig egyértelműen mindenkinél sokkal jobbak vagyunk. Kivéve Szlovéniát.
A magyarázat alighanem annyi, hogy ők inkább az osztrák, mint a délszláv modellhez tartoznak: a csapatsportok között - egyedüliként az ex-jugoszláv államok közt - a hokit is kitüntették a lehetőségekkel. Jó létesítmények, megfelelő képzés, pénz és külföldön iskolázódó fiatalok jellemezték/jellemzik őket.
A szlovén modell a mi biztatásunk: annyival nem gazdagabbak nálunk, mint az osztrákok, nincsenek többen, mégis minőségi élsportot csinálnak - nem csak jégkorongban. Akkor tehát kapaszkodni kell utánuk.
A két legutóbbi ljubljanai vébén erősen kapaszkodtunk. Mindkétszer (2007, 2009) a házigazdák elleni meccsen dőlt el a feljutás. És mindkétszer ők nyertek, mindkétszer 4-1-re. Valamit tehát tudnak, amit mi (még) nem.
Például megnyerni a legfontosabb meccseket. Az EBEL idei szezonjában a Volán többször feltörölte a jeget az Olimpija Ljublanával, még a rájátszásban is. Aztán, amikor eljött a pengeéles helyzet, az utolsó két meccs, akkor a szlovének sokkal kevésbé látványosan, de elverték a fehérváriakat. Ennyi.
Ám nem reménytelen a helyzet, és nem csak azért, mert a sportban minden megtörténhet. Azért sem, mert egy világbajnokságot folyamatában is illik nézni – a magyar csapat a nagyon erős mezőnyben két győzelemmel kezdett, ezek pedig ott lesznek vele ma este nyolckor is, tízezer hazai szurkoló és a hazai csapat ellen is.
Szélig Viktor csapatkapitányt a délelőtti edzés után kérdeztük az eddigiekről és a most következőkről. Nem meglepő módon azt mondja, ezúttal sem az ellenféllel kell foglalkoznunk.
„Attól függ az eredmény, hogy mennyire tudjuk hozni a saját eddigi játékunkat. A fegyelmezett, jó helyezkedést, a sűrű védekezést, hogy megkönnyítsük a kapusunk dolgát, ne legyenek tiszta lövőhelyzetek a csatárok előtt.”
A csapat parádés rajtjának magyarázata mindenki szerint a védekezés. Szélig már 15 éve veti bele magát az ellenfelek lövéseibe, ő aztán tényleg tudja, hogy hátulról indul minden csapat a győzelem felé.
„Mindenki az ún. kapuskérdésről beszélt a vb előtt, hogy Bálizs rutintalan, ezért jobban megragadt talán bennünk, hogy segíteni kell neki. Nem mintha a személyes érdemeit el akarnám venni, mert szenzációsan véd” – vázolja védelem és kapus együttműködését a kapitány, aki azért a csatárokban is bízik.
„Nagyon jó csatárkombinációink vannak, benne van a gól a csapatunkban, de nekik is könnyebb úgy, hogy tudják, ha éppen nem gólvágós meccsük van, akkor is győzhetünk, mert hátul rendben vagyunk. Edzője válogatja, hogy ki hány sort preferál, nálunk most négy egyformán hasznos sor van, Primeau játszatja mindet, ilyen megterhelésnél ez így helyes. Nagy pozitívum, hogy mindenkit lehet használni. Minden gólunkat más játékos lőtte eddig, ez a sokszínűség lehet a sikereink kulcsa. Hogy szép dolgok elé nézhetünk még itt, Ljubljanában.”
Helyben is vagyunk – az első két bravúr után borítékolható módon már minden szurkoló a feljutási esélyeket latolgatja. Pedig a két legerősebb csapat – egyértelműen a feljutás favoritjai – még hátra van. Szélig Viktor senkit nem beszél le az álmodozásról, de a játékosok dolga egészen más:
„Szerényen, alázatosan, ahogy eddig tettük a dolgunkat... Nem az esélyekkel kell foglalkoznunk, hanem a legjobbat nyújtanunk. A fókusznak nem szabad elcsúsznia arról, ahol volt: a védekezésről és a fegyelmezettségről.”
Az ellenfelek egymás elleni eredményei majd a végén lesznek érdekesek, ha számolgatnunk kell, egyelőre teljesen mindegy, ki mit csinál a másikkal. „Nagyon csalóka az ilyesmi. Más meccs, másik nap, másik ellenfél. Az is tökmindegy már, hogy mi mit játszottunk Japánnal, ez most Szlovénia lesz, nem Japán.”
A szlovén csapatokkal játszott eddigi tétmeccsek alapján prognosztizálható: egy mentálisan erős, jó értelemben flegma és magabiztos házigazda vár ránk, aki nem tudja elképzelni, hogy ne nyerjen. Nem fognak a gatyájukba csinálni az eddigi eredményeinktől.
„Legyen – mondja Szélig Viktor -, nem bánom. Legyenek magabiztosak. Régen, amikor még csak húzgáltuk az oroszlán bajuszát, hajlamosak voltak lekezelni minket a nagyobb csapatok, ilyesmire most nem számítok. Biztos, hogy az elején nekünk esnek, de összességében óvatos hokit várok, taktikai csata lesz. Ők is oda fognak figyelni hátul, az időt meg a teret megpróbálják elvenni a csatárainktól. Jó lenne megszakítani a negatív sorozatunkat velük szemben, utána akár számolgathatunk is.”
A mérkőzés este nyolckor kezdődik Ljubljanában (rengeteg szlovén mellett sok magyar szurkoló előtt). Az esélyesek továbbra sem mi vagyunk, ezt talán nem árt ismét csendesen megjegyezni. Nehogy a realitás győzelme esetén kiforduljon magából a szurkoló.
Ha meg máshogy alakul, majd együtt számolgatunk Széligékkel.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
"Ez itt nem a Titanic" – a feljutás is szóba jöhet a hokivébén
„Fegyelmezett játékkal az agyukra menni”
Kettőből kettő: Ukrajnát is legyőzte hokiválogatottunk a vébén
