Lefegyverezték a magyar vívókat, a sportág minden fontos csörtét elvesztett az idén. Hét végén eldőlt, a férfi kard mellett női tőrben és párbajtőrben sem lesz csapatunk az olimpián. Minden szempontból bukás - a harmincnégy olimpiai aranyérem fényében történelmi mélypont. A szövetség szakmai alelnöke szerint lesznek személyi konzekvenciák.
„Kérdeztem az orosz szövetség képviselőjét, egy viszonylag fiatal embert, lenne-e bármilyen lehetőség tőlük szakembereket hívni, aki segíteni tudnak.”
Kamuti Jenőnek, a Magyar Vívó Szövetség szakmai alelnökének fenti mondata önmagában szimbóluma lehetne annak a szinte abszurd helyzetnek, amibe a magyar vívósport került, és aminek legfrissebb bizonyítéka, hogy egyetlen szakágban sem lesz magyar csapat a londoni olimpián.
Aki csak kicsit is ismeri a magyar vívás történetét, pontosan tudja, amire Kamuti szerint a fiatal orosz már nem emlékezett, hogy valaha a magyar vívómesterek voltak azok, akiket a Szovjetunióba (és máshova) hívtak, hogy a legjobb iskolát elvigyék, segítsenek fejlődni a külföldi műhelyeknek. Mostanra megfordult a helyzet: tanulunk – illetve tanulnánk, mert van kitől.
Kamuti Jenő társadalmi munkában tölti be a szakmai alelnök posztját, pénzt nem kap érte, de azt mondja, a személyi konzekvenciákat kész levonni ő és az elnökség is – majd április végén, az utolsó kvalifikációs versenyt követően. Azon dől el, a három, már kvótás egyéni induló mellett lesz-e újabb egy vagy két vívónk Londonban. Az egész sportág válságban lenne? Kamuti szerint ismertségét, népszerűségét tekintve mindenképpen. A létszámproblémák mindent elmondanak.
„Ezernél valamivel több versenyzési engedélyt kiváltott vívó van itthon, annak kétharmada junior vagy kadett, harminc év körül alig-alig vív valaki. Katasztrofális, hogy tavaly egy ifjúsági vb-válogatóversenyen huszonkét versenyző állt pástra itthon.”
Hogy a kvalifikáció súlyos kudarcát rá lehet-e minderre fogni, az nem egyértelmű, sőt – lásd Szabó Bence véleményét keretes anyagunkban -, de hogy a tendencia nagyon elkeserítő, az biztos. Ám az is, hogy szakmailag valami félrement a magyar vívósportban. Az utolsó versenyek csapatkudarca egyik egységünknél sem véletlen: egyéniben Szász Emesét és Szilágyi Áront leszámítva senki nem ért el számottevő eredményt az elmúlt évben. Sehol nem vagyunk, talán így konkrétabb a megfogalmazás.
„Lemondok, ha kell – jelenti ki Kamuti – , a személyi konzekvenciákat az alapszabályt figyelembe véve kell majd a közgyűlésnek levonnia. Ugyanakkor azt is tudni kell, nekem szakmai alelnökként sem volt semmilyen beleszólási lehetőségem a csapatok felkészülésébe, versenyeztetésébe, összetételébe. Mindent a szövetségi kapitányok döntöttek el, ők diktálták a feltételeket.”
A kétszeres olimpiai ezüstérmes volt tőrvívó szerint ami feltételt lehetett, megteremtett az elnökség a válogatottaknak. 300 milliós forrásból gazdálkodhattak, utazhattak, a szereplés nem pénzügyi kérdés. (Ugyanakkor korábban megkérdezett olimpiai bajnokaink abban mind egyetértettek, hogy több szakmai képviselő kellene a vívó szövetség vezetésébe.)
„Mint volt tőrvívónak, természetesen a női tőrcsapat kudarca a legfájóbb. Egy évvel ezelőtt kértem, hadd legyek afféle szakmai menedzsere a lányoknak, de az alapszabályzat értelmében nem lehetett, mert nincs ilyen irányú képzettségem. Így is elmentem minden versenyre, de más dolog szurkolni a pást végén és más tanácsokat adni” – mondja Kamuti, aki szerint a feljebb lépés útja az egyesületek megerősödésén át vezet, tehát – a múlt héten a hvg.hu-nak nyilatkozó Nébald Györgyhöz hasonlóan – ő sem a központosítást tartja megfelelő útnak.
„Meg kell találni, mégpedig elsősorban vidéken, azokat a fanatikus edzőket, akik képesek műhelyeket kialakítani, motiválni a gyerekeket, a szülőket. A vívás eladható, akkor is, ha ma nem annyira népszerű. Németországban, Oroszországban sem a főváros a központ” – mondja.
A – ki tudja, hány milliós – kérdés persze az, mit kap a sportág a jövőben a támogatásokból, ha nincsenek eredményei. Kamuti szerint a MOB (mely mára az egyetlen központi elosztó szervezet lett) „korrektül” fogja kezelni a helyzetet, ezért speciel ő maga is tud lobbizni, hiszen Gémesi Györggyel együtt tagja az elnökségnek.
„Mindhármukról el tudom képzelni” – ezt már arra a kérdésre válaszolja, ami az egyelőre biztos három kvótás egyéni éremesélyeire vonatkozik. A kardozó Szilágyi Áron, a párbajtőröző Imre Géza és a tőrvívó Mohamed Aida esetleges sikere szerinte „semmit nem oldana meg és semmit nem takarna el a gondokból, de abban segítene, hogy a MOB-ban is látnák, érdemes lehet a támogatásra a sportág.”
Ami azt illeti - lásd Szabó Bence nyilatkozatát - ezt egyszerűbben is meg lehet fogalmazni: oda megy a pénz, ahol van eredmény.
Szabó Bence: tragikus, ami a vívóknál történt |
Szabó Bence, a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója, olimpiai bajnok kardozó tragikusnak tartja, hogy egyetlen magyar vívócsapat sem szerzett kvótát a londoni olimpiára, ugyanakkor úgy véli, szakmailag nincs zsákutcában itthon a sportág. "Mindenképpen tragikus, ami történt. Ne felejtsük el, hogy az athéni olimpián a vívás még a magyar sport sikerágazata volt, és nincs olyan sok ideje annak. Egyesekben felmerülhet, hogy ezt azért említem, mert akkor még én voltam a szövetségi kapitány. És igen. Ezzel azt akarom mondani, hogy a magyar vívás a jelenlegi struktúrában életképtelen, kell egy erős szakmai vezető. Az nem lehetséges, hogy egy a feladatát társadalmi munkában ellátó alelnök felügyelje legmagasabb szakmai szinten a vívást, és ezzel most nem Kamuti Jenőt szeretném bántani" - mondta Szabó Bence. A MOB sportigazgatója szerint fel lehet ugyan hozni a helyzet magyarázataként, hogy nincs elég versenyző és edző, de 2004-ben is hasonló volt a helyzet, mégis eredményesen szerepeltek a vívók. Athénból egy arany- és két ezüstéremmel, illetve további értékes helyezésekkel tértek haza a magyar vívók. "Akkor sem vívtak többen, nem volt több edző. Elővehetjük az olyan frázisokat, mint hogy a csempe leesik az öltözőben, meg hogy nincs elég edző, de ne bújjunk ezek mögé. Fel kell építeni egy hierarchiát, és a jelenleginél profibb és szorosabb gazdálkodásra is szükség van. A lényeg, hogy legyen arca a magyar szövetségnek. Többször előfordult, hogy egy versenyen hozzám jöttek oda, mert engem ismertek és nem tudták, hogy ki is most a csapatvezető" - jellemezte a helyzetet. Mint a MOB sportigazgatója az eredménytelenség lehetséges következményeiről is beszélt: |
Nagyon nehéz asszója lesz ez a magyar vívósportnak, az (elbukott) kvalifikációnál is komolyabb tétért, alighanem.
Kézilabda-Eb: a revánson túl is sok múlhat a magyar-svéd meccs végeredményén
Fontos meccset játszik este hattól a magyar női kézilabda-válogatott az Európa-bajnokságon: ha sikerül legyőznie a svéd csapatot, jó esélye van a legjobb négy közé jutni.
