A rovar genetikai kódja feltűnően nagy. A kutatók szerint ez az eddig megfejtett legnagyobb állati genom. A vándorsáska génjeinek nagy csoportjai kapcsolatosak a hosszú távú repüléssel, a növényevéssel és az élelem megemésztésével – olvasható a Nature Communications című tudományos lapban megjelent tanulmányban.

Sok az ismétlődő, mobil, úgynevezett felcserélhető DNS-elem is, amelyet az evolúció "ott felejtett", ezek részben megmagyarázzák a genom nagy méretét – állapították meg a kutatók.

A szinte kizárólag fűfélék levelét rágó kártevő ősidők óta veszélyezteti az ember élelmét. Egyetlen nap alatt a testsúlyának megfelelő mennyiséget képes elfogyasztani, ami arányosan 60-100-szorosa annak, amennyit az ember eszik.

A földművelés születése óta az ember az egyik legpusztítóbb természeti katasztrófának tartja a sáskajárást, a Biblia és a Korán éhínségek és háborúk okozóját látta benne.

A dokumentált sáskajárások közül az egyik legnagyobb az 1988-as volt, amikor sáskák milliárdjai özönlötték el 60 ország 29 millió négyzetkilométerét, Afrikából indulva átrepülték az óceánt, és a karibi térséget is megfertőzték.

A genom egyelőre vázlatos formájú, ám amint pontosítják, a falánk rovar elleni védekezés új stratégiáinak egész tervrajzát kaphatják meg a kutatók. A kínai genetikusok szerint a genom ismerete segítheti környezetbarát rovarölő szerek kifejlesztését.

Egy korábbi tanulmány olyan biomechanikai folyamatot fedezett fel, amely rajzásra készteti a rovart. A sáska általában egyedül jár, ám szerotonin örömhormon termelődik az agyában, ha néhány példány lökdösődése arra ösztönzi, hogy csapatba verődjön, és tömegesen induljon táplálékot keresni. Ahogy rajzási üzemmódba kapcsolnak, zöld színük ragyogó sárgába fordul, izmaik megduzzadnak, hogy képesek legyenek a hosszú repülésre.

A vándorsáskát egyelőre intenzív vegyi rovarölő permetezésével lehet hatékonyan irtani, ennek használata azonban vitatott, mert károsan hat az ember és környezete egészségére is.