Henry Ford mérnökei 1913. október 7-én állították fel az új üzemben az első futószalagot, amelyen a T-modellt gyártották. A gyártásban részt vevő 140 munkásnak akkor először nem kellett odamennie a gépkocsihoz, hanem az ment oda hozzájuk, fokozatosan épülve, amint a szalagon végighaladt.

A munkások által elvégzett mozdulatok ésszerűsítésével Fordnak nemcsak a gyártás költségeit sikerült csökkentenie, hanem szinte mindenki számára elérhető pénzügyi közelségbe hozta a gépkocsi jelentette szabadságot, és lehetővé tette a termelés volumenének hatalmas növelését.

A futószalag segítségével a T-modell összeszerelésének idejét 12 és fél óráról 93 percre csökkentették, az autó árát 850 dollárról 260 dollárra sikerült leszorítani.

Saját bevallása szerint Henry Ford semmit sem talált fel, csak adaptálta az autógyártásban egy chicagói és cincinnati vágóhidakon már alkalmazott munkamódszert. "Henry Ford azt mondta: ha meg tudok takarítani napi 50 lépést a munkásaim számára, az év végére már több kilométert spórolok meg" – emlékeztetett Bob Kreipke, a Ford cég történésze.

"Kezdetben a Ford napi száz autót gyártott, majd felment 1000 darabra. Ez majdnem a mai gyárak teljesítménye" – mondta Kreipke. 1914-ben a Ford 13 ezer munkása körülbelül 300 ezer autót gyártott, azaz jóval többet, mint 299 vetélytársának 66 ezer darabos össztermelése.

A termelés racionalizálásával a Fordnak nem volt szüksége szakmunkásokra, hanem kevésbé képzett munkaerőt is alkalmazni tudott. Az ismétlődő, sőt monoton műveletekkel rendkívül megnőtt a személyzet forgása. A monoton munka hátrányainak ellensúlyozására a Ford duplájára emelte a legalacsonyabb béreket. A napi ötdolláros fizetés mellett az ötnapos munkahetet is bevezették.