Állatkertekben ritkán látható, igazi zoológiai érdekességnek számító állatok születtek a Szegedi Vadasparkban: az ifjú csupasz turkálókat (Heterocephalus glaber) és lapátfülű kutyákat (Otocyon megalotis) már a látogatók is megcsodálhatják.
Veprik Róbert igazgató tájékoztatása szerint a rágcsálók kicsinyeinél általános, hogy születésükkor vakok és csupaszok, a Kelet-Afrika száraz szavannáin őshonos csupasz földikutyák vagy csupasz turkálók esetében azonban ez koruk előrehaladtával sem változik. A maguk által ásott járatrendszerekben élő, 8-10 centiméteres hosszúságú, 30-80 gramm testtömegű állatok fehér teste egy-két szőrszálat leszámítva csupasz, fülkagylójuk sincs, és apró fekete szemüknek sem veszik sok hasznát, ugyanis gyakorlatilag vakok.
Aprócska testükhöz mérten hatalmas metszőfogaikkal ásnak, amelyeket a szájuktól független tudnak mozgatni. Ajkukat a négy elülső fog mögött össze tudják zárni, így el tudják kerülni, hogy ásás közben föld menjen a szájukba. Izmaik harmada szolgálja ezt az "ásóberendezést". A fogak egyben fegyverek is, a szűk járatokban eredményesen szállnak szembe akár a kígyókkal.
A járatrendszerük kamrákból és azokat összekötő csatornákból áll. A kamrák közül van, amelyet nappalinak vagy vécének, és akad, amelyet alvásra használnak. A gerincesek között egyedülálló módon a hangyákhoz és a méhekhez hasonló társadalomban élnek, tehát van közöttük királynő, katona és dolgozó. A természetben hetven körüli egyed alkot egy-egy kolóniát, és bár elvileg minden egyed szaporodóképes, az utódnemzésben csak egyetlen nőstény, a királynő és néhány hím vesz részt.
A rendkívül gyenge hőháztartásuk miatt különleges gondozást igénylő csupasz turkálókat Magyarországon eddig csak Szegeden sikerült szaporítani. A nőstény által világra hozott apróságok közül négy maradt életben. A gondozók - féltve őket a zajoktól és a kopogtatásoktól - paravánnal elzárták az állatokat a látogatók elől, de most már az érdeklődők az egész családot megfigyelhetik.
A szerencsés vendégek már találkozhatnak az országban csak Szegeden gondozott lapátfülű kutyáknak a föld alatti járatokból már néha előmerészkedő kicsinyeivel is. A száraz afrikai szavannákon őshonos kisragadozó nősténye néhány hete hozta világra három utódját.
A hatalmas fülei és törékeny testalkata miatt különleges külsejű lapátfülű kutya Kelet- és Dél-Afrika alacsony füvű, száraz szavannáin honos. Kisebb családokban él, amelyek a szülői párból, illetve utódaikból állnak. Kevésbé védik területüket, így néhol több család is élhet egymás közvetlen szomszédságában.
A forró időszakban csak éjszaka, máskor nappal is aktívak. A hőség elől maguk ásta vagy más állatok által vájt, majd elhagyott üregekbe vonulnak vissza. Az üregeknek több bejáratuk és kamrájuk, valamint néhány méteres alagútjuk is van. A három-öt kilogrammos állatok főleg rovarokkal, kisebb gerincesekkel táplálkoznak, a természetben kedvenc eledelük a termesz. Talán a rovarevő életmódnak köszönhető, hogy a lapátfülű kutya az egyik legtöbb - akár negyvenhat-ötven - foggal rendelkező emlős.
