Az VH 1 csatornán volt egy műsor sztárok életéről, amelynek címe: The rise and rise of. Azokat a zenében sokat elért embereket mutatta be, akik mindig a csúcson voltak, tehát az emelkedésüket nem követte hanyatlás. Anna Wintour esetében is ez a kifejezés a legtalálóbb. A 62 éves Vogue-főnök most karácsony idejére egy könyvvel rukkol elő, nehogy elfeledjék, ki a profi. A gyűjteményben a Vogue borítói láthatóak, összesen háromszáz a divatlap 1892-es első megjelenése óta.

Köztük persze Wintour debütálása 1988-ból, amikor a nyomdából visszaküldték a tervet, hogy biztos-e benne a főszerkesztő. A 23 évvel ezelőtti szám címlapja ugyanis egy szokatlanul természetes kép volt, melyet egy izraeli modell nem borítóra szánt fotózásából emelt ki Wintour: farmerben egy hatalmas ortodox-hatású, díszes aranykereszttel applikált fekete pulóverben látható a nő, széles mosollyal.

Az első Wintour féle Vogue-borító 1988-ból

vogue

„Teljesen spontán döntés volt” – emlékszik vissza Wintour, „Próbáljuk ki, mondtam, ez valami teljesen más, valami teljesen új”, de bejött, pedig azt is bevallotta az ördög, aki Prádát visel, hogy nem volt biztos magában, és nem minden próbálkozása volt sikeres a több mint két évtized alatt. A legtöbb azonban igen, ahogy az is, hogy az egyáltalán nem vogue Madonnát is címlapra engedte még 1989-ben. „Volt benne rizikófaktor, és sokan kritizáltak érte” – végül 40 százalékkal megdobta az eladást a merész ötlet, azóta szinte kötelező sztárokat szerepeltetni a borítón.

Az album 50 dollárba kerül, és nem csupán a legsikeresebb, legprovokatívabb borítókat tartalmazza az elmúlt majdnem százhúsz évből, de elmeséli a hozzájuk tartozó háttértörténetet is, így egy divattörténelmi tankönyvként is használható, professzor Wintour ajánlásával.

Amikor még rajzoltálk a címlaplányokat: 1915

vogue