A nyár közeledtével arra voltunk kíváncsiak, elég-e, ha külsőleg edzzük magunkat, miközben a külvilág folyamatosan táplálja bennünk a bűntudatot testünkkel kapcsolatban. Videós stábunk Erőss Zsolttal, a kitartás egyik hazai nagymesterével és Antal Emese dietetikussal forgatott.
A média, a magazinok ritkán mernek hétköznapi, normális alkatú manökenekkel előhozakodni, közben a tökéletesnek kikiáltott vékonysággal szembesülni nap, mint nap komoly pszichikai teherré válhat. Antal Emese, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnöke szerint megugrott az étkezési zavarral küzdők száma, korunk szépséghajszájára pedig egy nemrégiben nyilvánosságra hozott külföldi kutatás is bizonyíték. Ebből kiderül, hogy még a munkahelyi előremenetelnél is előnyünkre válhat a küllem. „Jobban, mint egy diploma” - idézi Antal Emese a Newsweekben megjelent kutatási eredményeket. Utánanéztünk, a kérdőív kielemzése alapján a megkérdezettek 59 százaléka úgy gondolja, hogy több pénzt és időt kell fordítani a kinézetünkre, mint a curriculum vitae tökéletesítésére. A karrier szempontjából pedig a legfontosabb sikeres tulajdonságok között a kellemes külső több pontot kapott, mint az, hogy hova jártunk iskolába.
Fontos tehát, hogy hozzuk a formát, de hol a határ? Egyre nagyobb nyomás alatt mikor esünk fogyókúracsapdába, hogyan tudnánk fizikumunk mellett énképünket is egészséges keretek között karbantartani? Antal Emesével a lelki tényezőkről és a bűnbeesésről beszélgettünk egy szelet lúdláb mellett, a Margitsziget gumiszőnyegén pedig Erőss Zsoltot kérdeztük ki, hogy hogyan tökéletesítsünk testtudatunkon. Megkérdeztük a kitartás nagymesterétől azt is, hogyan csiszoljuk magunkat, hogy elviseljük a fogyókúrát, azaz annak leglényegesebb velejáróját: a megvonással járó hiányérzetet.
A világ tizennégy legmagasabb hegycsúcsa közül már nyolcat megmászó Erőss pénteken indul útnak újra a Himalájára a "Magyarok a világ nyolcezresein" expedíciósorozatának keretében. A 43 éves hegymászó 2010 év eleji balesete óta most másodszor teszi próbára magát műlábon, és nem tűnik kevésbé boldog embernek, mint azok, akinek két ép lába érheti a földet.