Őskori civilizációk titkai a magyar barlangokban
Egyes népcsoportok a pokol tornácát látták bennük, mások isteni teremtménynek tartották őket és áldoztak nekik - a barlangok a mai napig lázban tartják az embert. Van, aki a múltat és természetet kutatja benne, de akad olyan is, akit a különleges kaland vonz az ismeretlen sötétségbe.
A barlangok sejtelmes sötétje mindig is vonzotta az emberek figyelmét. Féltek tőlük és egyben tisztelték is őket. A bennük uralkodó ideális fény- és hőmérsékletviszonyok kiválóan alkalmasak voltak arra, hogy akár évezredekig megőrizzék titkaikat: feltárásukkor a gyönyörű kőzetformákon kívül nem egyszer emberi vagy barlangimedve-csontokat, barlangrajzokat vagy őskori vadászeszközöket találtak termeikben. Kevéssé ismert tény, hogy a XIX. században virágzásnak indult tudományág, a szpeleológia épp az Osztrák-Magyar Monarchia területén volt a legaktívabb.
Az ember már az őskor óta együtt él a barlangokkal. A barlangrajzok tanúsága szerint az előember lakóhelynek használta őket, a későbbi korokban az üldözötteknek nyújtottak menedéket vagy éppen biztosították egy közösség ivóvíz-ellátását. Tudományos kutatásuk a XVII. században kezdődött el, ám ekkor még csak az addig ismert barlangok leírása valósult meg, feltárások ritkán történtek. A világ első igazi barlangkutatója báró Johan Weichard von Valvasor (1641-1693) volt, aki a mai Szlovénia területén élt, részt vett Zrínyi Miklós vezetésével a törökellenes hadjáratban, majd 1689-ben publikálta könyvét, amely többek között a Postojna és a Skocjani-barlang leírását tartalmazta.
