A Total Sci-Fi oldalnak köszönhetően már 100-as toplista is készült minden idők legjobb sci-fi filmjeiről, és ezt olvasva mi is kedvet kaptunk saját toplista készítéséhez, persze szigorúan gondolatébresztő jelleggel.
A toplisták készítése azért nem megy ki soha a divatból, mert mindenkinek van saját véleménye, és ez természetesen sosem egyezik a többiekével. Főleg a filmes listák esetén szokott heves vita kialakulni, ezért már előre jelezzük, a mi sci-fi toplistánk a teljesség igénye nélkül, kizárólag szubjektív szempontok alapján állt össze, és nagyon örülnénk, ha minél több olvasó megosztaná saját listáját velünk a hozzászólások között.
Valami ilyesmi mozgathatta a Total Sci-Fi weboldal készítőit is, akik lényegesen nagyobb fába vágták a fejszéjüket, amikor is minden idők 100 legjobb sci-fi filmjének toplistáját jelentették meg tavaly augusztusban. Nyilván ez lehetetlen küldetés, már az első hozzászólások alapján kiderült, hogy senki sem ért egyet a lista szereplőivel, a helyezésekkel, vagy csak úgy.
A Total Sci-Fi oldalán egyébként a Szárnyas fejvadász (Blade Runner - 1982) lett minden idők legjobb tudományos-fantasztikus filmje, második helyen végzett a 2001: Űrodüsszeia (2001: A Space Odyssey - 1968), a bronzérmet pedig a Csillagok háborúja (Star Wars - 1977) érdemelte ki. A nyolcadik utas a halál, vagyis az Alien sorozat első filmje érkezett a dobogó után, a Mátrix a 21. helyen végzett, a Jurassic Park lett a 25., a Vissza a jövőbe a 36. helyet érdemelte ki, Godzilla az 55. lett a listán. A toplista utolsó helyezettje az 1975-ös Rollerball lett - a 2002-es remake-et a lista szerkesztői nézhetetlennek nevezték.
A saját listánkon az 5. helyet az 1999-ben bemutatott Galaxy Quest című vígjáték érdemelte ki, amely nem is titkoltan a Star Trek jelenséget parodizálta, de saját magához mérten is látványos, szórakoztató és egyedi alkotás lett. A Tim Allen, Sigourney Weaver és Alan Rickman főszereplésével készült mozi elsőre bugyuta vígjátéknak tűnik, de minden sci-fi rajongó könnyen ráérez a film szeretnivaló hangulatára és humorára az idő múltán. Star Trek rajongóknak és geekeknek pedig egyenesen kötelező darab.
Negyedik helyen a főként thrillerként aposztrofált (de több elemében a sci-fi műfajt is kimerítő) A sejt (The Cell - 2000) című Tarsem Singh filmet említenénk, amely az akkor feltörekvő Jennifer Lopez és a lenyűgöző víziókkal felruházott rendező közös próbálkozása volt az új évezred küszöbén. Bár az elsöprő siker elmaradt, a borzalmas magyar címet kapott film azóta is egyedülálló alkotás, ráadásul Singh A zuhanás (The Fall) című filmjével később is bizonyította, hogy olyan álomvilágot képes teremteni a vásznon, amely csak keveseknek sikerül.
Nálunk dobogós helyet érdemelt Luc Besson sci-fi meséje, Az ötödik elem (The Fifth Element - 1997), amely nem akarja túl komolyan venni saját műfaját, mégis sikerül valami maradandó történetet és különleges hangulatú világot mutatnia a közönségnek. Ehhez persze Bruce Willis, Milla Jovovich, Gary Oldman, Ian Holm és Chris Tucker is hozzájárul, de az európai hangulatú látványvilág is kiemeli ezt a filmet a tucat mozik közül.
Sokat gondolkodtunk azon, hogy vajon a Mátrix, vagy a Terminátor: A halálosztó sorozat érdemli-e az ezüstérmet, hiszen két kiváló hőseposzról van szó, kellően félelmetes utópisztikus világképpel, magával ragadó hangulattal, kiváló rendezőkkel, és olyan speciális effektusokkal, amelyek alapjaiban határozták meg a későbbi filmek világát. A döntés azért is nehéz, mert mindkét legenda esetében akadtak nagy pillanatok (Terminátor 2: Ítéletnap, Mátrix), és kínos bakik (Terminátor 3: A gépek lázadása, Mátrix: Forradalmak). Részünkről tehát marad a megosztott második hely, még akkor is, ha a legközhelyesebb klasszikusok címével dobálózunk.
Első helyre könnyű szívvel tehetnénk mi is a Szárnyas fejvadászt, mert valóban epikus moziról van szó, de sajnos a csúcsot számunkra Lucas világa, a Csillagok háborúja (Star Wars) jelenti. Mi a sötétebb és érdekesebb Csillagok háborúja V: A Birodalom visszavág (Star Wars Episode V: The Empire Strikes Back – 1980) című részt gondoljuk aranyérmesnek, egyrészt a Jedi-kultusz valódi megteremtése, másrészt a meglepően komor hangulat és végkifejlet miatt, amely véleményünk szerint korszakalkotó mozivá tette. Természetesen tudjuk, hogy ez sablon, és számtalan csodás alkotás létezik még (ezekről örömmel olvasunk a hozzászólások között is), de akkor is egy generáció modern népmeséjéről van szó, amely az egész világot magával ragadta. Ez pedig nem kis teljesítmény, kár, hogy ugyanez az új trilógiáról már nem mondható el.
NB