Valószínűleg mindannyian rendelkezünk egyfajta illattörténelemmel. Vegyük például a mai negyvenes-ötvenes korosztály képviselőit, akik ma is élénken emlékeznek a Charlie-ra, az Impulse-ra, a Brut-ra vagy a klasszikus Old Spice-ra, amelyeket magunkra szórva végre igazán menőnek és felnőttnek érezhették magunkat. A világ azóta persze nagyot változott, nemcsak elérhetővé vált számunkra szinte bármilyen dezodor vagy parfüm, de az illatok világa is alaposan átalakult. Harminc évvel ezelőtt képtelenség lett volna sikert elérni egy sárgadinnye illatú termékkel, ma már ennél jóval extrémebb összeállításokat is találhatunk a boltokban. Az igazán fontos illatok azonban nem feltétlenül parfümök, sokszor egy étel, egy hely szagára vágyunk, hogy újra átélhessünk valamit, ami fontos volt számunkra. Megkérdeztünk néhány kollégát, ismerőst és barátot, melyik illat a kedvencük, és igen változatos válaszokat kaptunk.
 

Rácz Era, újságíró

Szeretem azt az illatot. A hatása számomra semmihez sem fogható. Amikor magamba szívom, érzem, ahogy kitágul a tüdőm, s pár centivel elemelkedem a földtől. Akármilyen rossz a hangulatom, helyrerak, megnyugtat, ha belélegzem, mindig ráébredek arra, hogy jó helyen vagyok és itt kell élnem. A Duna illata ez, amely eszenciája örökké megújuló, hömpölygő életünknek. Millió emléket ébreszt, komótos kárókatonák látványát, végtelen délutáni kavicsdobálásokat, felejthetetlen katamarán kirándulást, kacagós nyáresti lubickolást, az esküvői csokromat.

 
 
 
Kékesi Zsuzsa, business development manager

Középiskola után nem vettek fel elsőre, az így kimaradó évet a nyelvtanulásnak szenteltem. Egy mediterrán országban töltöttem fél évet; tanultam és dolgoztam. Itt éreztem először azt a jellegzetes, tipikusan a mediterrán országokra jellemző illategyveleget, amelyben a narancsfák és a levendula édessége keveredik az örökzöld fenyőfélék gyantaillatával és a tenger sós levegőjével. 19 évesen, épp túl az érettségin, a szülői felügyelet látószögén kívül kinyílt számomra a világ. Utazgattam, rengeteg embert ismertem meg, szerelmes voltam, és úgy éreztem, végre a magam kezébe vehetem az életemet. Volt egy kedvenc helyem a városban egy dombtetőn, ahol a házak között tökéletes kilátás nyílt a tengerre, gyakran munkából hazafelé leültem, és megvártam a naplementét. Kevés szebb látványt ismerek a tengerbe belebukó, vörösesen izzó napnál. Tökéletes jelenet ahhoz, hogy az ember átgondolja, rendszerezze az életét, problémáit, céljait és értékrendjét. Vannak pillanatok, amelyek örökre bevésődnek az ember tudatába. Nekem ehhez a képhez kapcsolódik az illat, amelyet azóta éreztem már Franciaországban, Spanyolországban és Horvátországban is. Az illat, amely öntudatra ébredésemre, felnőtté válásomra emlékeztet, és ami jóleső nyugodtsággal, biztonságérzettel tölt el, és ami ennek a felejthetetlen időszaknak az emlékére minden alkalommal mosolyt csal az arcomra.

 
 
Bebesy Panna, szerkesztő

Lehet, hogy kicsit furának tűnik, de a gyerekkoromhoz leginkább köthető és egyben legkellemesebb emlékeket visszaidéző „illat" számomra a benzinszag. Valószínűleg nálam ez egy komolyabb ízlésficam egyik tünete lehetett, mert a szüleim szerint kisgyerekként sok éven keresztül remegve vártam a balatoni strandokon a szippantós kocsi érkezését, állítólag annak a szagát is szerettem. Ez utóbbi inkább maradjon városi legenda, a benzinkutak által nyújtott felemelő élményekre viszont én is emlékszem. A tankolás forgatókönyve rendszerint úgy zajlott, hogy megálltam a kút mellett, és mélyeket szippantottam a levegőből, egészen addig, amíg véget nem ért a művelet és be nem könyörögtek engem a kocsiba. Persze mint azóta kiderült, a benzinszag szeretete nem ritka a gyerekek között, de erről akkor még kevesen tudhattak, így engem több kútnál is jó ismerősként üdvözöltek az - akkor még - vaskos pénzkötegekkel mászkáló kutasok.
 
 
 
Szekeres Fruzsina, kommunikációs szakember

'89 nyara, Párizs, életem első szabad (értsd: szülő nélküli) vakációja. Egy sráctól (a vendéglátóm unokájától) kaptam egy üveg parfümöt - életemben először. Szerintem az anyukája készletéből csórhatta, vagy valami hasonló úton jutott hozzá, mert semmi köze nem volt egy 14 éves tipikus választásához. Éveken keresztül őrizgettem, sosem nyúltam hozzá, majd valamikor 18-20 éves korom körül találkoztam a márkával egy üzletben, és azóta is azt használom. Tulajdonképpen mindig az a két hónap jut róla eszembe, és persze Philip, no meg a kávé, mert akkor és ott szoktam rá a kávéra. A parfümöt kicsit pipa illatúnak is érzem (bár ezt eddig még senki nem erősítette meg), így a nagypapám emléke is felvillan bennem. Az elmúlt évek legnagyobb félelme, hogyan szerzek ilyen parfümöt és főként a hozzávaló deót, mert az utóbbit egyáltalán nem árulják Magyarországon. Ezért ha külföldön vagyok, mindig mániákusan keresem, és ha végre rálelek, nagy tételben vásárolom, ezért a hűtőmben mindig van belőle. Amúgy még nem találkoztam olyannal, aki ezt az illatot használta volna, ezért megértem a magyar forgalmazókat, hogy csak a parfümöt árulják.

 
 
Horváth Annamária, újságíró

Február volt, az esküvőmre készültem. Már minden megvolt, helyszín, ruha, cipő, egyvalami hiányzott csupán, az „illat”. És ez bizony komoly probléma volt. Abban az időben ugyanis nem telepedett még meg Magyarországon a Douglas, a Marionnaud, a DM, a Rossmann, volt viszont egy láthatatlan, ám annál erősebb, virtuális vasból készült függöny a nyugati határszélen. Szerencsére az egyik barátom, aki hivatásánál fogva gyakran járt külföldre, éppen akkor egy különleges parfümkollekcióval örvendeztette meg társaságunk hölgytagjait. Valójában nem is parfümökkel, hanem parfümolajokkal, amelyekből 1-2 cseppnyi is elég volt ahhoz, hogy intenzív illatfelhő lengje körül viselőjét. Moschus volt a kollekció márkaneve, és a szerelem különféle típusai köré épült. Volt belőle vad (Wild Love), misztikus (Mystic Love), indián (Indian Love), egzotikus (Egzotic Love) és persze a nagy kedvenc, a zöld szerelem, azaz a Green Love. Hogy milyen illat volt ez utóbbi? Nehéz szavakba foglalni. Egyszerre volt friss és buja, fiatalos és érzéki, dinamizáló és csábító – ez volt az esküvőm illata, amit csak akkor, a „nagy eseményen” használtam. Úgy tudom, a Moschus parfümolajak sosem jelentek meg Magyarországon, és sorsukról is a legkülönfélébb hírek keringenek a neten. Van, aki úgy tudja, betiltották az állatvédők nyomására (a parfümolajak alapanyaga ugyanis állati eredetű volt), mások viszont látni vélték nyugati parfümériák polcain és internetes árverési oldalakon. Mindenesetre az én Green Love-om, a nem egész tízmilliliteres üvegcse a mai napig ott áll a polcomon. Mellette az éppen aktuális (illat)divathullámnak, illetve az adott hangulatomnak megfelelően olcsóbb és drágább parfümök váltották egymást. A „zöld szerelem” viszont örök, azaz kivételezett helyzetben van azóta is. Időnként leveszem a polcról, beleszagolok, és egy pillanatra újra átélek mindent, ami azon a nagy napon, az esküvőmön történt...
 
 
 Tünde, könyvblogger

Két kedvencem is van, az egyik a nyári zápor utáni hűvös felüdülést jelentő illat, amikor a cseppek még ott remegnek a leveleken, levegőben, már nincs az a nagy hőség, viszont minden levegővétel olyan, mintha ráharaphatnál a frissességre. Erről mindig a gyerekkorom balatoni nyarai jutnak eszembe, amikor kiültünk az eső utáni kertbe, és azt játszottuk, hogy meg kellett tippelni, balról vagy jobbról jön az első Trabant. A másik egy régi Camay tusfürdő illata, amit a szüleim hoztak egyik első Bécsbe tett kirándulásuk után. Sokáig tartogattam, nem akartam olyan pórias dologra elhasználni, mint otthoni pancsolás, arra jó volt bármi. Aztán úszni jártunk a gimivel, és oda vittem magammal. Én még vagy félórát maradtam mindig az órák után benn a zuhany alatt, és élvezetem, ahogy csapódik rám a vízsugár és finom illatom van a nyugati tusfürdőtől. Később itthon is megjelent ez az illat, aztán valahogy kivonták a forgalomból, amit azóta is sajnálok.
 

Sós Éva, újságíró

A nap szárította ágynemű illata visszarepít az időben, felidézi gyermekkorom felhőtlen és gondtalan nyarait, vidámságát. Számomra az otthon, a nyugalom, a biztonság, a szeretet, a gondoskodás és a kényelem, egyszóval a harmónia illata. A mai napig pozitív energiával tölt fel, amikor esténként fáradtan és kimerülten a nap szárította ágynemű közé bújok.