© AP

Odaadás, korrektség, szakszerűség, hatékonyság. Az új év kezdetétől ilyen ismérvek alapján differenciálja majd az alkalmazásában álló csaknem 3 ezer ember fizetését a Vatikán, az egyszerű takarítótól a legmagasabb beosztású bíborosig. Azt nehéz ugyan megmondani, hogy a fenti kritériumoknak való megfelelés hogyan mérhető a kúria hivatalaiban dolgozó mintegy ezer pap és apáca "teljesítményének" esetében, ám a világi személyzet, az irodisták, postások, kertészek, szerelők, múzeumi teremőrök, valamint a Szentszék rádiójának és televíziójának szerkesztői esetében ezentúl a nyugati világban megszokott gyakorlat érvényesül majd.

Erre a Vatikánban sosem volt példa. XVI. Benedek, a precíz német pápa és "miniszterelnöke", az itáliai profi futballvilág teljesítményorientáltságát szakkommentátori mélységekig ismerő Tarcisio Bertone bíboros államtitkár szerette volna elkerülni, hogy olyan helyzetértékelésre kényszerüljön, mint a hatvanas évek elején XXIII. János. A szóbeszéd úgy tartja, hogy a "jó pápa", amikor megkérdezték tőle, hány ember dolgozik a Vatikánban, azt válaszolta: "Körülbelül a fele."

Valójában a Szentszék a bérreformmal részben a vatikáni munkavállalók egyesülete, az ADLV sokéves kívánságának tett eleget. "Ha az alkalmazott több évig jól dolgozott, de előléptetés nélkül ugyanabban az alkalmazotti kategóriában maradt, akkor megérdemli, hogy érdemei alapján fizetésemelést kapjon" - jelentette ki Bertone bíboros a kúria hivatalvezetőinek értekezletén.

A világ legkisebb államában jelenleg létező tíz fizetési kategórián belül jövőre három-három fokozatot hoznak létre. Növelik a túlórapótlékot, a jó teljesítmény jutalma pedig elérheti az alapbér 10 százalékát. Bertone ugyanakkor arra kérte az elöljárókat, "tartsák rajta a szemüket a kiadásokon, és biztosítsák a források bölcs felhasználását".

A Vatikánban ma a legkisebb fizetés 1100 euró, a vezető beosztású laikusok számlájára havi 2500 eurót utalnak. A hivatalvezető bíborosok és érsekek fizetését mintegy 3500 euróra becsülik. E jövedelmek összességükben valamivel alacsonyabbak a hasonló kategóriájú olasz béreknél, ám a Vatikán emberei adómentes árakon vásárolhatnak a falakon belül működő üzletben, és ugyanígy tankolhatnak a belső benzinkútnál. A szentszéki klérus felső szintjein az egyéb juttatások mellé térítésmentes szolgálati lakás és autó jár.

Noha nem kirívóan magasak, mégis a bérek (beleértve a pápai nunciatúrák állományának fizetését is) teszik ki a Vatikán kiadásainak legnagyobb hányadát. Ezeket 2005-ben - vagyis abban a költségvetési évben, amikor őrségváltás történt Szent Péter örökében - alaposan meglökte egy, a középkorra visszanyúló hagyomány. Ennek szellemében az alkalmazottaknak fejenként ezer eurót fizettek ki az elhunyt II. János Pál iránti hűségükért és újabb ötszázat XVI. Benedek megválasztása alkalmából. A pápatemetés és a konklávé idején azonban többnyire fizetőképes zarándokok özöne árasztotta el Rómát, s így a Vatikán végül 12 millió dollár többlettel zárta az évet (a Szentszék ma is az amerikai fizetőeszközben vezeti mérlegkönyveit). A 250-300 milliósra taksált tavalyi büdzsé 3,2 millió aktívumot mutatott, s ezzel a Szentszék a harmadik pozitív szaldós esztendőt zárta.

Az eredmények részben a Vatikán hatékonyabb gazdálkodásának köszönhetőek. Így a Szentszék - a hagyományos bevételi források, vagyis a bélyegek, ajándéktárgyak és érmék árusítása, valamint a világ minden tájáról érkező péterfillérek mellett - igyekszik egyre határozottabban behajtani a pápai jelvények használatához vagy a Vatikáni Múzeum kincseinek bemutatásához fűződő szerzői jogdíjakat. Olyan területekre is bemerészkedik, ahová eddig még soha: a jelenleg harmadosztályú AC Ancona szponzorálásával megvetette a lábát az olasz focibizniszben, és a zarándokutakat szervező Opera Romana Pellegrinaggi olyan fapados légitársaság létrehozásához adja támogatását, amely decembertől Európa és a bibliai tájak szent helyeire szállít utasokat.

A bevételek és megtakarítások egy részének átláthatóságával és jogtisztaságával kapcsolatban ugyanakkor hagyományosan kifogások merülnek fel. Az Európai Bizottság például augusztusban törvénytelen állami támogatásnak minősítette, hogy Olaszország elengedi az egyházi ingatlanokból származó bevételek utáni adók egy részét, amivel több százmillió eurónyi bevételről mond le az olasz egyház - és rajta keresztül részben a Vatikán - javára. E kivételezés gyökerei még a Mussolini Itáliája és a Vatikán állam által 1929-ben megkötött konkordátumhoz nyúlnak vissza. A La Repubblica római napilap számítása szerint egyébként az egyháznak megadott adómentességek és -kedvezmények, a személyi jövedelemadónak az egyház számára is átutalható 0,8 százaléka, valamint a felekezeti iskolák és a hittanórák finanszírozása révén a szekuláris Itália évi 4 milliárd euróval támogatja az egyházat.

A Vatikán gazdálkodása - noha sok tekintetben ma sem látható át igazán - sokat fehéredett a nyolcvanas évek gyakorlatához képest, amikor a Vatikán bankja, az IOR pénzügyei nemegyszer összefonódtak a maffiáéival és a nemzetközi szélsőjobbéival. A sötét ügyletektől való elhatárolódásban és a bank ügyvitelének normalizálásában fontos szerepe volt annak az Angelo Caloiának, aki 1989 óta áll a pénzintézet élén. Kiszivárogtatások szerint ugyanakkor XVI. Benedek így is elégedetlen a bank hatékonyságával, ezért azt tervezi, hogy áramvonalasítja a Szentszék gazdasági prefektúrájával és a kulturális örökséget kezelő hivatalával egyetemben. Találgatások szerint akár a három intézmény összevonása is elképzelhető.

A pápa Hans Tietmeyert, a Bundesbank volt elnökét látná szívesen Caloia helyén. Ki nem mondva talán ilyen változásokra is gondolt XVI. Benedek, amikor a Vatikán "államgépezetének átalakítását" kérte Bertone bíborostól.

A bérreform e folyamat részének tűnik. Az elgondolt változások talán csak magát a pápát nem érintik, akinek se fizetése, se bankszámlája nincsen.

POGÁR DEMETER