A terhesség alatti gyász nem volt hatással a csecsemőhalandóságra.
A fogantatás előtti lelki megterhelésnek végzetes következményei lehetnek – derült ki Quetzal A. Classnak, az Indianai Egyetem kutatójának és kollégáinak az elemzéséből, amelyben minden 1979 és 2000 között Dániában szült nők adataival – mintegy 1,9 millió szüléssel – számoltak.
A teljes időszakban 0,004 százalék volt a csecsemőhalálok aránya az első hónap betöltése előtt és 0,002 egy hónapos és egyéves kor között. Jelentősen nagyobb halálozási ráta mutatkozott azokban az esetekben, amikor az anya a fogantatás előtti fél évben gyászolt: újszülött korban 80, egy- és tizenkét hónapos kor között 50 százalékkal volt magasabb az utódok elhalálozásának kockázata. A fogantatás előtti fél évet megelőző és a terhesség alatti gyász nem volt hatással a csecsemőhalandóságra.
A veszteség jelentős stresszel jár, amely az utód fejlődését meghatározó módon változtathatja meg az anyai szervezetet vagy az anya biológiai készenlétét a terhességre – vélik a szerzők, és arra intenek, hogy a csecsemő egészségének tényezői között számolni kell a fogantatást megelőző időszakkal is.
Hasonló cikkeket a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, november 20-án megjelent számában olvashat, melyben az elengedés, a gyász és az újrakezdés témáját járjuk körül szakértő szerzőinkkel. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – a kiadónál!