Ahogy telnek az évek, egyre inkább az lehet a benyomásunk, hogy csak úgy elszalad mellettünk az élet, miközben érezzük, hogy nem lehet csupán az az értelme, hogy egyik tennivaló követi a másikat. Boldogságunk kulcsa, hogy jelen tudjunk lenni a világban, a saját sorsunkban. A legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban szakértőink segítségével tudatosíthatjuk problémáink gyökerét, fókuszunk eltolódásait, és ötleteket kapunk, hogy jelen tudjunk lenni önmagunkban és a környezetünkben is.
„Szokásaink megrögzöttsége, környezetünk azonnalisága, figyelmünk megosztottsága ezerféle feladat között felemészti erőforrásainkat. Elég, ha csak most, ebben a pillanatban, olvasás közben felpillantunk, és megkérdezzük magunktól: Jelen vagyok?; Odaadtam magam az olvasásnak?; Kíváncsian és nyitottan várom az élményeket?; Értem és átélem az információkat? Ha őszinték vagyunk magunkhoz, valószínűleg azt vesszük észre, hogy az agyunkban rengeteg gondolat kavarog nagy összevisszaságban, a családdal, a gyerekkel, a munkával kapcsolatban, érzések tömkelege merül fel és alá” – írja Szörnyi Krisztina, a HVG Extra Pszichológia magazin főszerkesztője a napokban megjelent lapszám („Fókuszban vagyok”) bevezetőjében.
„Mit jelent az, hogy itt vagyok neked? És ha nem vagyok itt, hol lehetek? Mit árul el a figyelmem, és rájössz-e, ha nem vagyok jelen?” – teszi fel a kérdést Feldmár András pszichoterapeuta és Tóth László mentálhigiénés szakember párbeszéde, amely ezúttal a jelenlét értelmezhetőségét kutatja.
Jelen lenni a másik ember számára: ajándék. Néha nem adhatunk mást, és néha nem is kell mást adnunk, mint az osztatlan figyelmünket – véli Nagy Beáta Magda pszichológus. Azt gondolhatnánk, hogy az odafigyelésből sosem lehet elég a párkapcsolatban. Pedig a túl sok ugyanúgy eltávolíthat, mint a túl kevés. A partnerek közötti igazi kapcsolódásról szól Nógrádi Csilla pszichológus írása.
Jelen lenni a másik ember számára: ajándék. Néha nem adhatunk mást, és néha nem is kell mást adnunk, mint az osztatlan figyelmünket – véli Nagy Beáta Magda pszichológus. Azt gondolhatnánk, hogy az odafigyelésből sosem lehet elég a párkapcsolatban. Pedig a túl sok ugyanúgy eltávolíthat, mint a túl kevés. A partnerek közötti igazi kapcsolódásról szól Nógrádi Csilla pszichológus írása.
A tudatos jelenlét fogalmát a nyugalomhoz, a lelassuláshoz és a csendhez kötjük. Ezzel szemben a szex sokkal aktívabb, hangosabb és izgalmasabb tevékenység. Pedig nagyon is fontos, hogy ne csak fizikai tevékenységként tekintsünk a szexualitásra, hanem olyan lelki és mentális állapotként is, amikor képesek vagyunk magunkra, a másikra és a jelenre koncentrálni, kizárva minden zavaró tényezőt – írja cikkében Váradi Fanni szexuálpszichológus.
Tisza Kata író, interkulturális pszichológiai szakértő az összecsúszott múltról és jelenről osztja meg gondolatait: párkapcsolati viták, veszekedések közben sokszor fel sem merül a felek között, hogy indulataikat nem a másik kelti, hanem saját régi, gyerekkori beidegződéseik. Mi történik a párkapcsolatban, ha nem vagyunk tudatában ennek, és mi, ha tisztában vagyunk vele, és dolgozunk magunkon?
A legtöbb ember ódzkodik attól, hogy sokat legyen csak önmagával. Mi ennek az oka? Nagy Henriett pszichológus, egyetemi docens abban segít, hogy egyedül is jól érezzük magunkat, és ne legyünk kiszolgáltatva ártó kapcsolatoknak.
Felnőtt nőként folyamatosan mások helyeslését, jóváhagyását várjuk; nehezen alakítunk ki intim, egyenrangú kapcsolatokat; önbizalomhiánnyal küzdünk, nem tudunk kiállni magunkért, gyakori társunk a bűntudat, a szégyen, a félelem, a szorongás vagy a depresszió? Lehetséges, hogy mindezek oka az anyánkhoz fűződő viszonyunkban gyökeredzik – Tanács Eszter író, pszichológus cikke az anyai jelenlét hiányának következményeiről szól.
A HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában több interjút is olvashatnak. Kovács András Péter humorista nevét az is ismeri, aki nem megszállott rajongója a stand-upnak. „Nem kell attól félnem, hogy kiadom magam, hisz ugyanabból az anyagból vagyunk mindannyian” – mondja, őszintén beszél sok mindenről, amiről amúgy „nem szokás”.
Helen Russell, Dániában élő brit szakíró, „vikingnevelő” a vele készült interjúban kifejti, hogy miért tilos túlfélteni a gyerekeket, és miért a skandináv ország a gyerekek paradicsoma. „Nem kell mindenkinek ugyanúgy boldogulnia” – Madarassy-Szücs Anna gyermekpszichiátertől megtudhatjuk, miért vált az utóbbi években világszerte az autistákkal foglalkozó szakemberek kulcsszavává a neurodiverzitás, amely idegrendszeri sokszínűséget jelent.
Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!