Sokan olyan életkörülmények között élnek, hogy sokszor nem tudnak rendelkezésre állni – nekik szeretnének segíteni a kutatók.
Régóta mondogatják a pszichológusok, nem kell görcsölni azon, hogy a szülők mindent tökéletesen csináljanak a nevelésben.
De vajon mit és mennyit kell tenni ahhoz, hogy elég jó szülők lehessünk?
Ennek járt utána kutatótársaival Susan S. Woodhouse, a pennsylvaniai Lehigh Egyetem pszichológusprofesszora. 4–12 hónapos babák és az édesanyjuk kapcsolatát vizsgálta, arra keresve a választ, mi az a gondoskodási minimum, amitől egészséges mértékű kötődés alakul ki.
Ez azért nagyon fontos, mert a gondozó személyek (többnyire szülők) által ebben az életkorban megalapozott bizalom, érzelmi és fizikai biztonságérzet egész életükben elkíséri a felnövekvő gyerekeket, és egészséges személyiségfejlődésük alapja lesz.
Woodhouse-ék elsősorban a síró picik megnyugtatásának mechanizmusát vizsgálták.
Úgy találták, hogy a baba biztonságérzete már akkor is megfelelően alakul, ha az anya csak átlagosan minden második alkalommal veszi fel és nyugtatja meg.
A lényeg, hogy magához ölelve csitítgassa el teljesen, és ne forduljon el tőle még a sírás vége előtt, vagy szóljon hozzá kemény hangon, esetleg ijesztgesse tréfásan.
Ez a számszerűsített gondoskodási minimum különösen az alacsony jövedelmű, nehéz társadalmi helyzetben gyereket nevelő szülőket nyugtathatja meg – hangsúlyozzák a kutatók –, mert az ő életkörülményeik sokszor nem teszik lehetővé a százszázalékos jelenlétet.
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben a valósággal, realitással, történeteinkkel foglalkozunk.
Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.