Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A karácsonyi időszak sokak számára a kötelező boldogságról, a tökéletesség hajszolásáról és így gyakran a stresszről szól, pedig az egyéni hozzáállásunk fejlesztésével sokat tehetünk önmagunk és a környezetünk boldogságáért. Nagy Henriett klinikai szakpszichológust, egyetemi docenst kérdeztük a megoldási lehetőségekről és új, Boldogságnapló című könyvéről.
Karácsonykor boldognak kell lennünk, így sokan kergetik is a boldogságot, a végeredmény pedig gyakran a stressz és a feszültség. Milyen okok lehetnek a háttérben?
Az emberek nem csak karácsonykor kergetik a boldogságot, ám az igaz, hogy ebben az időszakban fokozottan jelenik meg ez a vágy, aminek több oka is lehet. Az egyik, hogy napjainkban sokan szenvednek a boldogtalanság érzésétől, illetve kevés embernek van egészséges viszonya a boldogsághoz. Kiemelném az „egészséges viszonyt”, hiszen az semmiképpen sem az, ha valaki túlzottan törekszik a boldogságra és elvárásként éli meg, hogy sok egyéb kötelezettsége mellett még boldognak is kellene lennie.
De a boldogtalanság oka lehet az is, amikor valaki fél attól, hogy megélje, illetve kifejezze a pozitív érzéseit. E helyzet kialakulásában jelentős szerepe lehet a modern életvitellel együtt járó magas stressz-szintnek is; a nagyon sok tennivalónak, a kötelező figyelem megosztásnak, ami rengeteg információ befogadásával és feldolgozásával jár együtt. Ugyanakkor a mókuskerék taposása, a robotüzemmódban való lét akadályozza az egyéni szinten is fontos dolgokra való odafigyelést, a pozitív érzések megélését. Ha valaki ilyen állapotban érkezik meg az ünnepi időszakba, akkor a karácsony is egyfajta feladatként jelenhet meg a számára sok tennivalóval, a tökéletességre való törekvés igényével és azzal a kényszerrel, hogy sok mindent belezsúfoljon e rövid időszakba. Mindez valóban stresszessé teheti ez ünnepeket.
Melyek azok a külső-belső tényezők, amelyek az elvárásokat gerjesztik és nyomást helyeznek ránk?
Nem csak karácsonykor igaz, hogy az emberek a boldogságuk alakulását jelentős részben a körülményeikhez kötik. Így az ünnepek idején azt gondolhatjuk, hogy a meghittség, a minőségi együttlét a tökéletes vacsorától és a szép ajándékoktól, illetve a kötelező jókedvtől függ. Ez viszont csak részben igaz, mert ugyan a boldogságérzetre 10-15 százalékban valóban hatnak a körülmények is, nagyobb mértékben azonban az egyéni hozzáálláson múlik a boldogság. Az ünnepi pillanatok megteremtése nem lehetséges a tökéletességre törekvés és a magas szintű elvárások teljesítésének kényszere alatt – sőt, az eredmény gyakran inkább ennek éppen az ellenkezője.
Talán nem túlzó a kijelentés, hogy mindezek mögött ott van a közösségi média hatása is, ahol mindenki a legjobb formájában van és boldog, az emberek pedig gyakran beleesnek a társas összehasonlítás csapdájába.
A közösségi média eltúlzott használata valóban nagy nyomást helyezhet a felhasználókra még akkor is, ha tudatában vannak annak, hogy a tartalmak a valóság megkomponált pillanatait mutatják, és bizonyos értelemben hamis képekről van szó. Aki ezekre a tartalmakra komoly figyelmet fordít, észrevétlenül is elkezdi magát összehasonlítgatni másokkal, nem elégszik meg az „elég jóval” és törekszik a tökéletességre. Megjelenik benne a megfelelési kényszer, az önmagával szemben támasztott irreális elvárások és a félelem attól, hogy kimarad valamiből. Mindez együtt folyamatos elégedetlenségérzethez, türelmetlenséghez és csalódáshoz vezethet, merthogy úgy tűnhet, a többi ember élete érdekesebb, a karácsonya pedig különlegesebb.
Mit tudunk tenni annak érdekében, hogy a karácsonyi időszak valóban a boldogságról és ne mondjuk a családi asztalnál való veszekedésről szóljon?
Ahogyan már utaltam rá, egyáltalán nem mindegy, hogy valaki hogyan, milyen lelki-mentális állapotban érkezik meg az ünnepi időszakba. Lényeges kérdés, hogy mennyire sikerült már egy kicsit „felengedni” és lelassulni az egész éves rohanás után, vagy inkább a fáradtság, a kimerültség és az irreális elvárások dominálnak. Ezeket a napokat azzal tehetjük meghitté és boldoggá, ha pozitív empátiával fordulunk egymás felé. Vagyis, ha felidézzük a pozitív eseményeket, érdeklődünk a többiek hogylétéről, közösen örülünk egymás sikereinek, olyan zenéket hallgatunk vagy filmeket nézünk, amelyekhez kellemes emlékeink fűznek. Arra viszont kiemelten érdemes figyelni, hogy a konfliktusok és a problémák megbeszélését ne a karácsonyi ünneplésre időzítsük, mert ilyenkor a feszültségek intenzívebben jelenhetnek meg és azok megélése is mélyebb lehet.
Napjainkban hogyan lehet megragadni a boldogság fogalmát, van-e egzakt leírása, vagy inkább egy nagyon is egyénre szabott érzésről van szó?
A boldogságról beszélhetünk a szó hétköznapi értelmében, illetve a pozitív pszichológia által használt terminusban is. Az előbbi esetében a törékeny, múlandó pillanatokra vagy érzésekre gondolunk, amelyek valóban nagyon egyediek és szubjektívek. A tudomány viszont a boldogságot egy tartós, stabil jellemzőként írja le abból kiindulva, hogy az egyénnek van egy alap boldogság-szintje. A kutatások szerint az emberekre hosszabb távon is jellemző egy bizonyos szintű, az életükkel kapcsolatos elégedettségérzet, amit kisebb részben a már említett körülmények is meghatároznak. De nagyobb részben inkább az, hogy az egyén mennyi negatív és pozitív érzést, érzelmet és hangulatot él át a mindennapjai során.
Tehát ha innen nézzük, akkor azok az igazán boldog emberek, akik képesek egyfajta egészséges pozitivitással élni az életüket. Ez azt jelenti, hogy természetes módon és nem elvárásoktól vezérelve veszik észre a jó dolgokat, látják szépnek az életet, és képesek arra is, hogy a körülöttük lévő emberekben és történésekben is automatikusan a jót keressék. Ez a fajta egészséges pozitivitás a valóság reális észlelésén alapul, nem zárja ki vagy torzítja el a negatív dolgokat sem.
A boldogság 50 százalékban genetikailag meghatározott, írja a Lehetnénk-e boldogabbak? című könyvében, most pedig 10-15 százalékra tette a körülmények szerepét és említette az egyéni hozzáállás kérdését is. A most megjelent Boldogságnapló számos gyakorlattal lehetőséget ad az önfejlesztésre is. Jól érzem, hogy az új könyve fontos üzente, hogy tényleg sokat tehetünk önmagunkért?
A Boldogságnapló valóban azt üzeni: tudatos hozzáállással kezünkbe vehetjük a sorsunk alakulását, mert noha a körülmények is hatnak a boldogságunkra, a hozzáállásunkkal sokat tehetünk azért, hogy az életünket jobb minőségben éljük. A döntéseinken, a szokásainkon is múlik, hogy mennyire vagyunk elégedettek, és mennyire látjuk egészségesen pozitívan a világot. A könyvet azért írtam naplóformában, mert a naplóírás mint önkifejezési módszer fejleszti az érzelmi tudatosságot, ami pedig a boldogságérzet alakulása szempontjából kulcstényező.
A könyv egyik célja az egészséges pozitivitás fejlesztése különböző – a múlthoz, a jelenhez és a jövőhöz kapcsolódó – gyakorlatokkal. Az ilyen irányú változás ugyan lassú folyamat, de a kitartó gyakorlás mindig meghozza az eredményét. Ha „robotüzemmódban” élünk, akkor a kötelezettségeinkkel ugyan tisztában vagyunk, de a saját vágyainkhoz való hozzáférést elveszíthetjük. Ha nem tudjuk megfogalmazni a bennünket boldogító célokat, automatikusan másokhoz kezdjük el mérni magunkat és észrevétlenül is mások céljait kezdjük el követni, amelyek viszont nem biztos, hogy bennünket is boldoggá tesznek. A naplóírás segít abban, hogy megtanuljuk, hogyan is figyeljünk a saját életünkre. Begyakorolható, hogy miképpen idézzünk fel jó dolgokat a múltból, hogyan éljünk jelentudatosan a mindennapok során, és hogyan fogalmazzunk meg belső, boldogító célokat.
Lippai Roland
Vegyen részt a következő ingyenes, online HVG Extra Pszichológia Szalonon, ahol Nagy Henriettet kérdezzük a boldogságról és megvalósításáról. Az esemény Facebook-oldala itt található.
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben a hála, a bizalom és a remény érzéseivel foglalkozunk.
Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja – akár a Kamasz különszámot is megkaphatja ajándékba.
ú
