Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az irigység érzése egyidős az emberrel. Ez az evolúciósan az emberi természetbe kódolt ösztön mindannyiunk életében jelen van, bármennyire szeretnénk tagadni, bármennyire tabusítjuk. Az azonban már csak rajtunk múlik, hogy mit kezdünk ezzel az érzéssel: hagyjuk, hogy felemésszen bennünket vagy eszközként használjuk.
Irigységet jellemzően akkor érzünk, ha magunkat bárki mással (például egy másik ember státuszával, sikereivel vagy külső-belső tulajdonságaival) összehasonlítva úgy érezzük, alulmaradtunk. Ilyenkor általában attól szenvedünk, hogy a másik embernek van valamije, ami nekünk nincs, és gyakorta azt kívánjuk, neki se legyen. Az irigység megélése elkerülhetetlen az ember életében, és ha mélyebben foglalkozunk vele, sok mindent elárulhat rólunk: félelmeinkről, elakadásainkról, vágyainkról.
Az irigység mint önismereti út
Bármilyen nehéz is bevallani magunknak, hogy irigyek vagyunk, mindenképpen érdemes közelebbről is megvizsgálni ezt a kellemetlen érzést. Irigységünk tárgyának feltérképezése egyrészt segíthet, hogy csökkenjen a bennünk lobogó feszültség, másrészt remek lehetőség vágyaink tudatosítására és önismeretünk mélyítésére. Sőt belső vizsgálódásaink egészen odáig juttathatnak minket, hogy az irigységből inspirálódva hasonlóan nagy dolgokat érjünk el, mint amit másoktól irigyeltünk. Az alábbi kérdések ebben nyújthatnak segítséget.
1. Tényleg vágyom arra, amit mástól irigylek?
Az irigység által okozott feszültség sokszor azért jelenik meg bennünk, mert tényleg vágyunk az irigyelt dologra, legtöbbször azonban csapdába esünk: azt hisszük, az irigyelt dolog, siker vagy tulajdonság birtokában több figyelmet kapnánk vagy egyszerűen csak jobban kedvelnének minket a környezetünkben élő emberek. Fontos tisztázni magunkban, vajon a fellobbanó irigység érzése saját vágyunk jelzése vagy csak egy elképzelt vágyé. Sokszor ugyanis nem az irigyelt dologra vágyunk, hanem mindarra, amit saját képzeletünk szerint megélhetnénk általa.
2. Ismerjük az utat is, vagy csak az eredményt?
Nagyon sokszor irigyeljük mások életmódját, sikereit, vagyonát, társadalmi státuszát. Az esetek többségében azonban nem tudjuk, mi vezetett addig, hogy a másik ember elérje azt a sikert, felhalmozza azt a vagyont vagy számunkra irigylésre méltó módon éljen. Az irigység megjelenésekor érdemes beleképzelni magunkat a másik ember helyzetébe, sőt adott esetben érdemes megkérni, mesélje el, hogy jutott el oda, ahol most tart. Biztos, hogy kalandos történeteket hallhatunk, és még az is megtörténhet, hogy rájövünk, mi nem lennénk hajlandóak ugyanazt az árat fizetni az irigyelt életért.
3. Mi a saját utunk?
A bennünk fellobbanó irigységre az alábbi válaszokat adhatjuk: vagy feladjuk, ha úgy érezzük, számunkra teljesen esélytelen az irigyelt dolog megszerzése, vagy megpróbálhatjuk visszahúzni a versenytársakat akár rosszindulatú viselkedéssel is, de tekinthetünk rájuk inspirációként is. Ez utóbbi esetet vágyakozó irigységnek nevezzük, amelynek hatására megismerhetjük riválisaink stratégiáit, életmódját, a sikereik mögött rejlő nehézségeket. A vágyakozó irigységet inspirációként használva könnyen megtalálhatjuk a saját utunkat, és az irigyelt személyekéhez hasonló eredményeket érhetünk el.
+1. Mit tegyünk, ha irigyelnek?
Ha képesek vagyunk megérteni a saját irigységünket, könnyebben tudunk közelíteni azokhoz, akik minket irigyelnek. Számos esetben a zsigeri reakció a bennünket irigylő emberek lenyomása lenne. Azonban sokkal előbbre vihet az a megoldás, ha beleképzeljük magunkat a helyükbe és visszagondolunk arra, amikor esetleg mi voltunk hasonló helyzetben. Emellett érdemes átgondolni, vajon mi bánthat másokat velünk kapcsolatban, miért irigyelnek bennünket. Ha erre tudjuk a választ, dönthetünk úgy is, hogy valamilyen kiegyenlítő gesztussal olyan helyzetbe hozzuk, hogy irigykedés helyett cselekedni tudjon. Nem tudhatjuk, milyen eredményeket érhet el, talán éppen a mi inspirációnk nyomán.
Fontos tudatosítani: az irigység általában nem az irigyelt dologról szól, hanem arról, akiben fellobbant. Mindenkinek saját magának kell cipelnie az ezzel járó terhet, de a jó hír az, hogy van kiút az irigység keltette feszültségből. Saját irigységünk természetét megértve lehetőséget kapunk arra, hogy a konfliktushelyzetek elmélyítése helyett konstruktív válaszokkal álljunk elő és segítsük egymást abban, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból.
Forrás: Almási Kitti: Irigység, kibeszélés, rosszindulat – Értsük meg, hogy ne gyengítsen! Kulcslyuk Kiadó, 2018.
Temesvári Orsolya
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben test és lélek kölcsönhatásával, pszichoszomatikával és az öngyógyítással foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
