Mindenki vágyik arra, hogy valamilyen szempontból jobb legyen. Van, aki szeretne kevésbé veszekedős lenni, más a megbocsátási képességét csiszolná, megint más érzelmi stabilitásra áhítozik. A Bázeli Egyetem kutatói négy éven át vizsgáltak több, mint 300 párt (18 és 88 éves kor között), hogy megtudják, vajon ebben a személyiségfejlődési munkában mennyit számít az érzelmileg közel álló partner jelenléte.

A kutatás egyik részében a kívánt személyiségvonásokat tárták fel. Ennek során fény derült logikus trendekre: az érzelmileg instabil emberek több stabilitásra vágytak. Az viszont meglepte a kutatókat, hogy a legtöbben a barátságosság tulajdonságát szerették volna fejleszteni magukban, ráadásul minél barátságosabbnak tartotta magát valaki, annál inkább. (A barátságosság az úgynevezett Big Five személyiségmodell egyik fő tulajdonsága, faktora.) Ezt a kutatók azzal magyarázták, hogy a barátságosság a felnőtt, érett emberek számára a jó természet, a kedvesség, a szociabilitás legfőbb megtestesítője.

A másik kérdése az volt a svájci, holland és német kutatókból verbuválódott csapatnak, hogy a párkapcsolatban a partnerek tényleg hatékonyabban hozzák-e ki egymásból a „jobbik ént”. Úgy találták, hogy igen, méghozzá a Michelangelo-hatás segítségével. Ezt a fogalmat nagyjából két évtizede a reneszánsz zseni nyomán használják a házastársakra, utalva a szobrász azon ars poeticájára, miszerint ő csak a „felesleget” fejti le a kőről, hogy napvilágra kerüljön a mű. Ugyanígy, a tartós párkapcsolatban élők egymást segítik, hogy a bennük lévő jó tulajdonságok minél nyilvánvalóbbak legyenek.

Természetesen ehhez az szükséges, hogy a pár tagjai támogassák egymást ebben, hiszen a szüntelen megerősítés hatására lehet igazán fejlődni. És fordítva: a kritikákkal, a másik erőfeszítéseinek figyelmen kívül hagyásával csak elkedvetlenítik a másikat.

Némileg árnyalja a képet, hogy a kutatók arra is felfigyeltek: a társaságkedvelőbb, lelkesebb, barátságosabb vagy érzelmileg stabilabb embereknek nagyobb esélyük van a növekedésre, mint az ezeknek híján lévőknek. Ezek a tulajdonságok ugyanis „öngerjesztő” hatásúak: hajlamosítanak a változásra, az őszintébb beszélgetésekre, a támogatóbb magatartásra. A párkapcsolati személyiségfejlődés lehetősége azonban mások elől sincs elzárva – emlékeztetnek a tudósok –, legfeljebb hosszabb út vezet hozzá, de mindenképpen megéri próbálkozni vele.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, amely lelkünk sötét és napos oldalával foglalkozik.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.