Vén kecske is megnyalja a sót – tartja a mondás. Egy másik így is hangozhatna: a szerelem nem ismer (kor)határokat (sem). A korkülönbségre sok mindent rá lehet fogni a párkapcsolatban, de vigyázzunk, nehogy a rokonok, a barátok biztatására, vagy a szörnyülködésük miatt tegyük ezt.
Képzeljük el Pétert és Annát: mindketten kissé zárkózott természettudósok. Szeretnek együtt járni kiállításokra, Péter a szabadidejében kortárs latin-amerikai irodalmat olvas, Anna pedig barokk zenét hallgat: az értékrendjük lényegében azonos, a tudomány iránti vonzalom és tisztelet határozza meg. 21 év köztük a korkülönbség, kapcsolatuk a kezdetektől kiegyensúlyozott.
Nézzük Gábort és Juditot. A férfi pénzügyi vezető egy nagyvállalatnál, és a többnapos biciklitúrák kapcsolják ki, míg a nő szabadúszóként teázók számára készít kézműves kekszeket, a hétvégéit is szívesen tölti ezzel. Judit nyíltan vallja, hogy értékrendjében az érzelmek elsődlegesek, Gábor racionális szemlélete a globális trendek követésével is kiegészül. Egyidősek, és ahogy telik az idő, nemcsak a konfliktusok száma nő közöttük, hanem ezeknek a stílusát is egyre elviselhetetlenebbnek érzik mindketten.
A homogámia törvénye
A szociálpszichológia több mint 30 éve támasztja alá kutatásokkal, hogy a párválasztásban hatalmas jelentősége van a homogámiának: ez abban nyilvánul meg, hogy keressük a másikban a hozzánk hasonlót. Fizikai vonzerőben, személyiségjegyekben, tervezésben, életmódban, végzettségben és számos egyéb vonatkozásban is. A hasonlónak észlelt párok elégedettebbek a kapcsolatukkal, stabilabbnak érzékelik azt.
No de Péter és Anna között hatalmas a korkülönbség! Gábor és Judit pedig ugyanolyan korú! Akkor most hol az igazság? Lehet, hogy az első páros jobban hasonlít egymásra személyiségjegyekben, pszichológiai értelemben – márpedig az érettség, a tudatosság igencsak fontos szempont.
Az összetartás, összetartozás kiemelt tényezője pedig a közös célok felállítása. A hasonlóság mellett természetesen az illeszkedés, a rugalmasság képessége is meghatározó, ám erre nem csak a korkülönbség esetén van szükség.
Péter és Anna (szándékosan nem említem, melyikük a fiatalabb) sokkal inkább szinkronban vannak, mint Gábor és Judit. Több évtizede tudjuk a kutatásokból, hogy a párkapcsolatok instabilitása, az elégedetlenség velük nem a korkülönbségből fakad. Hogy a jövőjük minősége nem a mennyiségtől függ, vagyis nem attól, hogy még hány közösen töltött évtizedre van lehetőségük.
Olvassa tovább Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, melyben életciklusainkkal foglalkozunk. Keresse az újságosoknál, de meg is rendelheti. A koronavírus járvány-miatt e-könyvként is választhatja.
Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra most 20% kedvezménnyel, vagy válassza A titokzatos én című könyvet.