Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Robbanásszerű a biológiai érés, a testi változás, amivel a kamaszoknak meg kell küzdeniük. De nemcsak nekik, hanem a szüleiknek is hatalmas próbatétel kezelni a tinédzsert. Hogyan lehet a lehető legkevesebb sérüléssel átvészelni ezt az időszakot?
Van szülő, aki már ötéves gyermekénél is felfedezni véli a lelki kamaszodás jeleit – valóban igaz, hogy nem ugyanabban az időpontban kezdenek el kamaszodni a gyerekek. Hogy bonyolítsuk a helyzetet, van már kiskamaszkor is, aminek kezdete nyolc-kilencéves korra tehető. Van, aki 12-13 éves korától már erőteljesen kamaszodni kezd, míg mások csak 14–16 éves koruk tájékán.
A biológiai, hormonális folyamatoknak nagy szerepük van abban, kinél, mikor indulnak be feltűnőbb testi és viselkedési változások. A gyermeket körülvevő családi és egyéb társas környezetnek is van hatása. Aki védőburokban él, és gyermekes érdeklődésű közösségbe jár, az később kezd kamaszodni, mint akinek például nagyobb testvére van, és szívesen barátkozik idősebbekkel.
Mutálás, pattanások, meg a többi
A pszichológiai változást sokszor megelőzi a test érése. A gyerekek szégyenlősebbé válnak, ahogy megtapasztalják magukon a másodlagos nemi jegyek fejlődését. Hirtelen megnőnek. A fiúknak mutálni kezd a hangjuk. Előjönnek a pattanások. Sokszor a gyermek változékony hangulata, kiszámíthatatlansága, szemtelensége jelzi, hogy a testben elindultak a hormonális változások. Ez a nagyfokú testet érintő átalakulás lelkileg is megterhelő.
Aztán ott van még az élettani lustaság. Még szerencse, hogy már a brit tudósok is megmondták, hogy van ilyen, így nem kell orvoshoz rohanni, ha azt tapasztalja a szülő, hogy lakli nagy gyermeke egy tányér mosogatóba tételétől is halálosan elfárad, amit újabb négy óra ágyban heverészéssel tud csak kipihenni, holott aznap csak enni jött ki a szobájából. A kamasz tanulmányi jegyei leromolhatnak, az addig szorgalmas diák figyelmének fókuszába a matek lecke helyett a hajzselé vagy hajvasaló és a közösségi média, a chat kerülhet.
Amikor a psziché lassabb
Gyermekpszichológusként gyakran tapasztalom, hogy a 10–12 éves lánygyermekek szülei arról számolnak be, hogy míg testileg feltűnően megindultak a kamaszodás jelei, a lelki érettséget tekintve még egészen gyerekes a lányuk.
A testi-lelki folyamatok érésbeli eltéréséből fakad az a fajta pszichés feszültség, amely a kamaszkori viselkedési sajátosságokért felelős. Így megtörténhet, hogy már az idősebb fiúk is megfordulnak a csinos, fejlett lány után az utcán, míg ő plüssállatokat gyűjt, és még mindig szeret Barbie-val játszani.
Tapasztalatom szerint a fiúknál nagyon szór a testi fejlődés üteme. Így ha betekintünk egy nyolcadikos osztályba, akkor a fiúk egy része már meglódult a testi fejlődésben, és szinte elérte felnőtt testmagasságát, az osztály másik része pedig úgy fest, mintha eltévesztette volna a tantermet és az alsósok között lenne a helye.
A kulcsszó a tapintat
Kamaszokkal szemben duplán igaz, hogy nem szabad a külső benyomás alapján ítélni. Előfordulhat, hogy egy testileg fejletlenebb fiúnak komoly, érett gondolatai vannak. Igen gyakori, hogy a gyermek testi fejlettségéből kiindulva a felnőttek azt hiszik, hogy pszichésen is ugyanott tart. Ebben az esetben nagyot lehet hibázni. Egy-egy félmondat, odavetett megjegyzés hosszú időre megsebezhet egy fejlődésben lévő kamaszt.
Senki se viccelődjön a fiúk alig karizmaival, esetlenül lógó karjaival, görnyedt tartásával. Senki se tegyen dicsérő megjegyzést a lányok „hegyesedő” pólójára. A kulcsszó a tapintat. Ugyanúgy, ahogy nem ültetheti ölbe a 12 éves nagylányt a szomszéd bácsi, mint ahogy ezt tette a lány négyéves korában, ugyanúgy nem szabad 20 évesként kezelni az amúgy 20 évesnek simán kinéző 14 éves lányt.
A kamasz lelke könnyen sebezhető, különösen sérülékeny. Megváltozott testét ő is nehezen fogadja el, folyamatosan kritikusan szemléli. „Túl dagadt vagyok”; „Túl sovány vagyok”; „Túl nagy a fenekem”; „Nem vagyok elég izmos” – gondolja. A szülő finoman terelgetve, pozitív tulajdonságokat kiemelve segítheti a folyamatot, hogy a kamaszkor végére a gyermekének egészséges önértékelése legyen.
Kamasznak lenni belülről
„Csak nehogy észrevegyenek!” Görnyedt. Behúzott vállú. Sok kamasz nehezen éli meg a hirtelen jött testi változásokat. Szőrösödik. Izzad. Lábszaga van. Nőtt 20 centit a nyáron. Furcsán hosszú a keze, nem tudja hogyan tartani magát. Másoknak úgy tűnhet, hogy ő nagy, már: kész felnőtt!
Egyfelől harcol ezért az elismerésért. Igen, ő már felnőtt, neki ne mondják meg, hogy mit szabad. A másik pillanatban azonban... Anyuhoz bújik, úgy, mint rég: szereti, ha a szülő vakargatja a hátát és megkeni neki a vajas kenyeret. Egyszer tüskés, mint a sündisznó. Máskor meg azt veti a szülei szemére, hogy nem figyelnek rá eléggé.
Vérlázítónak érzi, ha nem engedik el bulizni egész éjjelre. Közben titokban hálás, hogy nem neki kellett nemet mondania arra a bulira, ahová félve ment volna: ismeretlen helyre, ismeretlen társaságba. Szóval nagyon vegyes érzés belülről kamasznak lenni. A szülőknek sok türelemre és empátiára van szükségük ahhoz, hogy átvészeljék ezt az időszakot.
Mások, mint régen?
Tulajdonképpen nem. Bizonytalanok, lázadók és útkeresők. Csupán ezeknek a megnyilvánulási formái változtak. Nagyobb a variáció az öltözködésben, a divatban. Az 1970-es években nagy szám volt, ha valakinek hosszú haja volt, ma ezzel nehéz lenne kitűnni. Jöhet a féloldalt felnyírt, lilára festett haj.
Ma is a kortársaknak akarnak megfelelni, szeretnének egy csoporthoz tartozni, könnyen befolyásolhatók, keresik a mintákat, fölvesznek stílusokat, manírokat. A kamasztól nem lehet számon kérni, hogy az egyik héten még emós volt, és a deszkásokat utálta, a másik héten hip-hoppos, és a punkok a fő ellenségei. Próbálgatja a szárnyait, feszegeti a határokat. Régen is elérhető volt az alkohol és a cigaretta, a tiltás csak még vonzóbbá tette ezeket a fogyasztási cikkeket. Ugyanígy van ez ma is, azzal a különbséggel, hogy ma a drogok sokkal elterjedtebbek, könnyebben hozzáférhetők.
Szerencsés esetben a folyamat vége ma is a helyét megtaláló fiatal felnőtt. Önbizalommal telt, magabiztos ember, aki lassacskán visszatalál a szüleihez, azokhoz az értékekhez, amelyek ellen kamaszként lázadt. Aztán majd ő is szülő lesz, és kétség sem férhet ahhoz, hogy ő is visszakapja mindazt a gyerekeitől kamaszkorukban, amin az ő szüleinek kellett keresztülmenniük.
Deliága Éva gyermekpszichológus
Ha érdekel, a WMN újságírójának, Tóth Flórának hogyan segített az édesanyja hozzáállása abban, hogy nemcsak elfogadja, de akár büszke is legyen az egy nyár alatt teljesen átalakult kamasztestére, akkor kattints IDE.
Ha most fizet elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, 20 % kedvezményt kap vagy ajándékba kapja a Most élj! című könyvet.
