A 21. században a rugalmasság, a kreativitás, az alkalmazkodás és a stabilitás kényes egyensúlyának kialakítása az egyetlen lehetőség arra, hogy felkészüljünk a kiszámíthatatlanra: a jövőre. A megújulás képessége és a változáshoz alkalmazkodás többé már nem luxus, hanem szükséglet – állítja 2011-es Az alkotó tér című könyvében Ken Robinson brit oktatáskutató.

A kutatók sokféleképpen közelítik meg a kreativitás fogalmát, a kreatív produktum, a folyamat, a személyiség vagy mindezek interakciójának leírásával. Egyszerű, a kreatív produktumra irányuló megfogalmazásban a kreativitás új, eredeti és alkalmazható dolgok létrehozása, vagy elemek újszerű és hasznos összekapcsolás.

Mozart és Thomas Mann

A kreativitást a teljesítmény alapján aszerint is definiálhatjuk, hogy a létrehozott produktum milyen szinten mutatkozik meg. A szakirodalomban kisbetűvel írt kreativitás a mindennapok alkotóképességére, a fantázia, a kíváncsiság, az egyediség jelenlétére utal, mely a mindennapi problémák megoldásában játszik szerepet, és jelentős hatással van személyes hatékonyságunk érzésére és mentálhigiénés állapotunkra. A nagybetűs Kreativitás ezzel szemben az adott (tudomány)területet jelentős mértékben befolyásoló, jól ismert nagy alkotók (például Wolfgang Amadeus Mozart vagy Thomas Mann) teljesítményére utal.

Megvilágosodás előtt és után

A kreatív folyamatra irányuló meghatározások az alkotási folyamat lépéseit ragadják meg. Ezek az elemek: előkészítés, lappangás, megvilágosodás, értékelés és kidolgozás. A folyamat elemei közül kissé misztikus a megvilágosodás pillanata. Ez az elem jelenik meg néhány nagy felismerés legendás leírásában, gondoljunk Arkhimédésznek a kiszorított víz súlyával kapcsolatos felfedezésére. Más alkotók, tudósok is írnak az ihletett pillanatról, a szikra, a sugallat inspirációjáról.

Széttartás és összetartás

Shutterstock

Kevésbé misztikus, de legalább ugyanilyen fontos az előkészítés, az információgyűjtés, a kitartó próbálkozás és kísérletezés, illetve a hosszan tartó bizonyítás és igazolás folyamata. Thomas Edison, akinek a nevéhez több mint ezer szabadalom köthető, határozottan állítja, hogy a géniusz 1 százalék inspiráció, 99 százalék verejték. Bizonyíték erre a szénszálas izzólámpa felfedezése: végső kialakításához Edison legalább ezer variációt kipróbált. A mai kutatók többsége hasonló élményekről, sok-sok befektetett munkaóráról, a megvilágosodást megelőző és követő kitartó lépésekről számol be.

A megvilágosodás, avagy kitartó munka kettősségének dilemmáját feloldja a divergens és konvergens gondolkodás különbözősége. A divergens, széttartó gondolkodás egy-egy probléma sokoldalú megközelítésére, a megoldási módok sokféleségére irányul. A konvergens, összetartó gondolkodás ezzel szemben az egyetlen jó megoldást keresi. A kreatív folyamat bizonyos szakaszaiban inkább a divergens, a fantázián és képzelőerőn alapuló, míg más szakaszokban inkább a konvergens, logikus gondolkodásmód szükséges.

Komplex személyiségvonások

A kreativitás megjelenését valószínűsítik azok a személyiségvonások, amelyek a nyitottságra és a határok feszegetésére, ugyanakkor a kitartó és elmélyült munkára hajlamosítanak. Ide sorolhatjuk például az önérvényesítést, a szélsőségességet, a kíváncsiságot, de ide tartozik a nézőpontváltás képessége, a kockázatvállalás, az érzékenység és az önállóság. Mindezek mellett fontos a motiváció, az önfegyelem és a stabilitás.

Csíkszentmihályi Mihály magyar származású amerikai pszichológus, a flow-elmélet megalkotója több mint kilencven kreatív személy tanulmányozása során arra jutott, hogy az egyik leglényegesebb személyiségjellemző a komplexitás, amely a látszólag ellentétes vonáspárok jelenlétére utal, például játékosság–fegyelem, introverzió–extraverzió, szerénység–büszkeség.

Szerénység és büszkeség

Shutterstock

Az alkotó tevékenység komplexitása és a kreatív gondolkodási folyamatok összetettsége alapján jól indokolható, hogy a látszólag ellentétes vonások jelenléte, azaz a személyiség komplexitása miért szükséges a kreatív folyamat elemeinek, többek között a divergens és a konvergens gondolkodásnak az összehangolásához.

Nélkülözhetetlen kapuőrök

A kreativitás megjelenéséhez ugyanakkor a környezetnek is fel kell ismernie az új gondolatok jelentőségét. Adott helyen és időben megnyilvánuló kreatív folyamat attól is függ, hogy a különböző tudományterületek, tartományok felhalmozott tudása és e területek „kapuőrei”, a szakértői körök hogyan értékelik az egyéni megnyilvánulásokat. Gregor Mendel, a genetika alapelveinek lefektetője csak majd ötven évvel a halála után vált elismertté, Johann Sebastian Bach zenéjét pedig Mendelssohn fedezte fel újra, évszázadnyi porosodás után.

Vajon alkotásaik elismerése előtt kreatívak voltak-e ezek az emberek? A kérdésre csak az említett rendszermodell keretében tudunk válaszolni. A modell alapelveiből fakadó konkrét gyakorlati következmény az, hogy a vállalatok hiába fektetnek rengeteg pénzt alkalmazottaik kreativitásának fejlesztésre, ha a vezetők nem ismerik fel a jó és megvalósítható ötleteket.

Termékeny talajok

Gyermekkorban a kreativitás sajátos megismerési és működési mód, mely a tanulás és a világ felfedezésének alapját teremti meg. Pablo Picasso szerint minden gyerek művész, a kérdés csak az, hogyan maradjon művész, ha már felnőtt. Ken Robinson Az iskola megöli a kreativitást című, népszerű TED-előadásában rámutat, hogy az iskolák többsége a jelenlegi formában nem segíti, hanem inkább hátráltatja a kreativitást.

A csoport, a szervezet szintjén ezért törekedni kell a kreatív klíma kialakítására, elősegítve az olyan munkahelyi vagy tanulási légkört, ahol megjelenhetnek és termékeny talajra találhatnak az egyéni elképzelések. Az ilyen légkör megengedi a tévedéseket, és azt üzeni, hogy hibázni ér! Hiszen ha nem készülünk fel arra, vagy nem engedhetjük meg magunknak a tévedés lehetőségét, akkor soha egyetlen eredeti ötletünk sem lesz.

Dr. Fodor Szilvia pszichológus

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, amely lelkünk sötét és napos oldalával foglalkozik.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.