Ha a megosztás valódi motivációját keressük, akkor szinte mindig valami ilyesmi üzenetet találunk: „Nézzétek, milyen szép a fám, nézzétek, milyen boldog, békés hangulatban telnek az ünnepek! Jólesne, ha like-okkal, illetve kommentekkel megdicsérnétek…” Mivel ez így furán nézne ki, a kép mellett csak kellemes ünnepeket kívánunk, esetleg egy mély Coelho-idézettel adunk súlyt a szavainknak.

És már ez is gond? Gondolhatjuk azt, hogy csak szeretnénk megosztani az örömünket az ismerősökkel; a nagyi egyébként is messze lakik, hadd’ lássa a fát ő is; és az emberek régen is küldtek egymásnak karácsonyi lapokat – ez majdnem ugyanaz, nem? Nem, nem ugyanaz. Sőt ha nem vigyázunk, az ünnepek alatti közösségi média használat jelentősen feszültté és levertté tehet.

Harcolj vagy menekülj

A közösségi médiumok használatának pszichológiai hatásairól az utóbbi években egyre többet tudunk. Ilyenkor az egyik – automatikusan beinduló – folyamat az összehasonlítás. Ennek egyik formája a társas összehasonlítás: amikor az általunk megosztott tartalmakat, és az azokra kapott visszajelzéseket összevetjük mások tartalmaival.

Az én fám esztétikusabb, mint a Margité? vagy Miért kaptam kevesebb like-ot, mint Viki, aki gimiben megbukott irodalomból? Az összehasonlítás másik formája, amikor saját, korábbi „teljesítményünkhöz” hasonlítjuk a kapott visszajelzéseket: Tavaly kétszer ennyi kommentet kaptam… mi történt?

Miért kaptam kevés like-ot?

Shutterstock

Az összehasonlítás automatikusan aktiválja az idegrendszer „harcolj vagy menekülj” stresszreakcióját. A „vereség” lehetősége (még akkor is, ha ez csupán kevesebb like-ot jelent) miatt felkészülünk annak kezelésére. Emiatt elkezdjünk árgus szemekkel (szakszóval „hipervigil  módon”) figyelni a kapott visszajelzéseket, és kritikusan értékeljük annak mennyiségét és minőségét.

A helyzetet tovább rontja, ha a hangulatunk alapvetően is rossz, és a másoktól kapott visszajelzésekkel szeretnénk azt javítani. Amikor az „öngyógyítás” a megosztás alapvető motivációja, még inkább ki vagyunk téve a külső visszajelzések hatásainak.

Kiszámíthatatlan másodpercek

A megosztásnak és a visszajelzések monitorozásának (illetve általában a közösségi médiumok használatának) van még egy fontos hatása: kiszakít a valódi, offline élményekből. Bármilyen filmet nézünk is, bármilyen társasjátékot játszunk is, a közösségi felületek addiktív hatásával nehezen tudják felvenni a versenyt. A kiszámíthatatlan és másodpercenként rengeteg új információt szolgáltató hírfolyamok rendkívül jutalmazó erejűek az idegrendszerünk számára (és így persze számunkra is). Emiatt lesz gyakori a kontrollvesztett használat, ahol a korábban tervezettnél jóval tovább használjuk az adott felületet.

Digitális detox

A legjobb, amit tehetünk: a fenyőállítást, az ajándékozást, a bejglizést és TV-bámulást kössük össze a digitális detoxikálással: ezekben a napokban próbáljuk meg minél kevesebb használni az okostelefonunkat. Ebben segíthet már az is, ha nincs szem előtt a telefonunk – primitív módszernek tűnik, de tény, hogy csökkenti a használat esélyét.

Valódi kapcsolódás?

Shutterstock

Ha a telefonhasználat nem mellőzhető, akkor legalább a közösségi médiumokat kerüljük el. Így biztosan lemaradunk számos ismerősünk karácsonyfafotójáról, de cserébe sokkal jobban érezzük majd magunkat. (Nem szeretném démonizálni a telefonhasználatot, sokszor hasznos és/vagy kellemes tevékenység. Nem a luddita géprombolás, hanem a tudatos telefonhasználat elsajátítása lehet a kívánatos cél.)

Szóval ne posztolja a karácsonyfája fotóját! Ha a távoli nagyival, rokonokkal, vagy barátokkal szeretné megosztani a fotót, velük szeretne kapcsolódni, tegye célzott módon (például e-mailen, Dropbox-on, vagy Facebookos zárt csoportban). Így a megosztás valóban a kapcsolódást szolgálja, nem a pozitív visszajelzések és megerősítések utáni hajszát.

Szondy Máté pszichológus

A szerző weboldalát itt találja. Ha érdekli a tudatos mobilhasználat, itt talál infókat.

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!