Pszichológia magazin HVG Extra Pszichológia 2018. október. 06. 07:30

„A bipoláris zavarral élőknek elfogadásra és támogatásra van szükségük”

„A bipolaritás lényege, hogy hiányzik az a ’normálisnak’ mondott lelkiállapot, amikor azt érezzük, hogy minden rendben van, tesszük a dolgunkat, éljük az életünket” – mondja Dr. Belső Nóra pszichiáter, akinek nemrég jelent meg Hullámvasúton, Élet bipoláris zavarral című könyve. Közelgő szalonestje előtt a tévhitekkel övezett betegségről és a terápiáról beszélgettünk. Öt kérdés – öt válasz.

HVG Extra Pszichológia (HVG): Ha az a gyanúm, hogy bipoláris zavarom van, hogyan tudom biztosan kideríteni, és melyek azok a jelek, amelyekből egyáltalán erre következtethetek?

Dr. Belső Nóra (B.N.): A gyanú már éppen elég ok ahhoz, hogy ilyen esetben szakemberhez forduljunk. A bipoláris zavart ne az internetről vagy az ismerősökkel együtt állapítsuk meg. Ugyanakkor a megfelelő szakirodalom segíthet a tájékozódásban. Nagyon sok árulkodó tünet van: hullámzó kedélyállapot indokolatlan váltásokkal, furcsa viselkedés, amit mások is észrevesznek, hol energiahiány, hol energiatöbblet. Nincs állandóság, nincs pszichés kiegyensúlyozottság, ami nagyon zavaró a mindennapi életben. A bipolaritás lényege, hogy hiányzik az a „normálisnak” mondott lelkiállapot, amikor azt érezzük, hogy minden rendben van, tesszük a dolgunkat, éljük az életünket. Ha valakinél gyakran vagy akár évszakokhoz kötötten változik a hangulat, a tettrekészség, az emberi kapcsolatok minősége, hol konfliktusosan, hol visszahúzódóan él, és tehetetlennek érzi magát az állandó változásokkal szemben, felmerül a bipolaritás gyanúja. Ezt azonban mindenképpen szakembernek kell megállapítania. Vannak változékony személyiségű vagy érzelmileg labilis emberek, ők nem bipoláris betegek. Sok átfedés mutatkozhat más pszichés zavarokkal is.

HVG: Milyen tévhitek övezik még ma is ezt a régen mániás-depressziónak nevezett zavart?

Dr. Belső Nóra
Reviczky Zsolt

B.N.: A bipoláris zavar körül sok tévhit és téves ismeret kering. Sokan úgy vélik, hogy ez a betegség tönkreteszi az életet, hogy örökké gyógyszeren kell élni, amelyeknek viszont súlyos mellékhatásai vannak, az ember függő lesz tőlük, és kisiklik az élete. Mindezek miatt kevesen mennek el szakemberhez, azaz pszichiáter szakorvoshoz, és sokan mindenféle alternatív utakat keresnek a gyógyulásuk érdekében. Az igazság viszont az, hogy a nem vagy nem kellően kezelt bipoláris betegség súlyosbodik, és akkor, mint egy önbeteljesítő jóslat, igazzá válhat sok minden a felsoroltakból. A megfelelő kezelés mellett viszont helyreáll az egyensúly, és esély van a teljes életre. Azért fontos erről beszélni, mert még ma is tapasztalható, hogy sok beteg akár 10-15 évig sem jut megfelelő kezeléshez. Ez főleg az enyhébb típusokban fordul elő. Ugyanakkor ezeknek a betegeknek közben igen rossz az életminősége, sok a magánéleti problémája, munkahelyi konfliktusa, és valahogy nem úgy megy az élete, ahogy szeretné. Ők sokszor járnak mindenféle önfejlesztő tréningekre, önismereti terápiákba, alternatív lélekgyógyászati próbálkozásokra, de valahogy sosem sikerül stabillá válniuk. Olyat is hallottam már, hogy egy kifejezetten bipoláris tünetekkel küzdő betegnek évekig azt sulykolták, hogy egy, az anyaméhben elszenvedett trauma rántja vissza újból és újból a depresszióba, és el kellene engednie a valószínűleg ki nem fejlődött ikertestvére miatt érzett bűntudatot. Ez a beteg fél éves gyógyszeres- és szupportív terápiás kezelés után nagyon stabillá vált. Tévhit tehát, hogy a bipoláris zavar mindenképpen mély pszichológiai gyökerű, traumatizált állapot, amelyben mindenáron meg kell találni az okokat. Van, hogy az ok csupán az agyi biokémiai zavara. Természetesen a stressz, a különféle életesemények provokálhatják a fázisok kialakulását vagy váltakozását.

HVG: Mit jelent az életminőségem szempontjából, ha kapok egy ilyen diagnózist?

B.N.: A bipoláris zavar terápiája nem mindig egyszerű menet. Úgy kell elképzelni, hogy a beteg a pszichiáterrel és/vagy a klinikai pszichológussal tartja majd a kapcsolatot, és gyakran gyógyszert is kell szedni. Ha a betegség egyensúlyban van, akkor az életminőséget nem ez fogja meghatározni. Azoknál azonban, akik nem fogadják el ezeket a kereteket, nagyon nagy a valószínűsége, hogy a zavar jelentősen rontja az életminőséget. A betegség a depressziós fázisban mindenkit a mélybe taszít. Ilyenkor izolálódik az ember, képtelen örömöt megélni, dolgozni, de még az is nehezére eshet, hogy tisztálkodjon vagy ellássa önmagát. A súlyosság nagyon változó, de mindenképpen szenvedéssel jár.
Az ellenkező póluson más a helyzet. Az enyhébb bipoláris zavarban felhangoltság, energiatöbblet, kreativitás jelenik meg. Ezt még élvezik is a páciensek. Pozitív az önképük, mindenre képesnek érzik magukat, számos ötlettel állnak elő, meggyőzőek, a környezetet is felvillanyozzák. Ez egy kellemes életérzés. Ugyanakkor gyakori lehet a feszültségérzés, a felelőtlen viselkedés, indokolatlan költekezés, hóbortosság, súlyosabb esetben pedig kifejezetten felpörgött és követhetetlen a gondolkodás és beszéd, kavarognak az ötletek, és gyakorivá válnak a konfliktusos helyzetek másokkal.
Az ún. mániás fázis a súlyos bipoláris zavarban kifejezetten veszélyeztető a beteg számára: gyakoriak a veszélyes, meggondolatlan cselekedetek, a munka és az élet normális menete felborul, szorongás és félelmek, néha téves eszmék jelennek meg. Ez súlyos, kórházi kezelést igénylő állapot. Látszik tehát, hogy kezelés nélkül igen széles spektrumon mozognak a tünetek és a panaszok, amelyek egyértelműen kihatnak az élet minden területére, legtöbbször sajnos negatívan. Kezelés mellett azonban kialakítható az eredeti egyensúlyi állapot, amelyben minden a régi, vagy legalább is ahhoz hasonló lesz.

Dr. Belső Nóra
Reviczky Zsolt

HVG: Mit jelenthet a párkapcsolat, a család szempontjából, ha a párom vagy a családtagom bipoláris, és hogyan tudok neki segíteni?

B.N.: Kezeletlen esetekben komoly konfliktusok, állandó veszekedések és gyakran válás várható. A legfőbb segítség a betegség és a kezelés szükségességének az elfogadása, és a támogatás abban, hogy az esetleg felbillent egyensúlyt felismerjük. A legközelebbi hozzátartozóknak ismerniük kell a bipoláris zavar természetét. A pszichoedukációs üléseken (ezek a családdal való beszélgetéseket jelentik) ezt számukra is világossá tesszük. Gyakran hátráltatja a terápiát az, hogy a családtagok nem ismerik el a betegséget, „hülyeségnek” tartják a „dilibogyók” szedését, és más módszereket javasolnak a betegnek, aki ezek után már nemcsak a betegségétől szenved, hanem attól is, hogy nem tudja, kinek higgyen. A bipoláris zavarral élőknek stabilitásra, elfogadásra, támogatásra van szükségük. A betegség aktív tünetei alatt rosszul hat minden változás, így például a költözés, gyerekszületés, munkahelyváltás, gyász. A környezetnek igen fontos szerepe van az állandóság és a biztonság megteremtésében. A jól kezelt, stabil állapotú betegeket azonban nem kell „túlkímélni”, meg kell tanulniuk az önvédő mechanizmusokat, fel kell ismerniük az elkerülendő helyzeteket, azaz egy egészséges, kiegyensúlyozott életmódra kell törekedniük. Sokszor látom, hogy egy ilyen betegség egy egész család életét pozitív irányba változtatja meg.

HVG: Hogyan segít a pszichoterápia abban, hogy a bipoláris zavarral együtt harmonikus legyen az életem?

B.N.: A pszichoterápia lényege a kellő önismeret kialakítása, a tünetek és jelek megismerése, a gondolkodásban rejlő kóros vonások kiküszöbölése, és olyan módszerek elsajátítása, amelyekkel könnyebb megküzdeni a stresszel vagy az emberi konfliktusokkal. Első körben a betegség tüneteinek megismerése és elfogadása a cél. Ezután az egyéni terápiás folyamatban elindul a tanulási folyamat. A páciens megtanulja a saját tüneteinek legkorábbi felismerését, az úgynevezett indikátorjeleket, amelyek esetén azonnal jelentkeznie kell. Ez ugyanis az együttműködés alapja, amelyet ki kell alakítani ahhoz, hogy a terápia sikeres lehessen. Ezt követi a gondolkodásmóddal való foglalkozás, a kognitív terápiás folyamat, amelyben egy csomó sémát, automatizmust kiiktatunk, és megpróbáljuk azokat pozitív irányú folyamatokká alakítani. A harmadik pillér pedig a szociális interakciók támogatása: a napi emberi kapcsolatokban, munkahelyi folyamatokban való támogatás, tanácsadás, követés. Látható tehát, hogy a terápia igen összetett folyamatokból áll, ahol kemény munka zajlik mind a páciens, mind a terapeuta részéről.

Jöjjön el a következő HVG Extra Pszichológia Szalonba október 11-én, ahol Dr. Belső Nóra pszichiáterrel beszélgetünk a bipoláris zavarról. Jegyek és infók itt.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, mely valódi vágyainkkal, legbensőbb motivációinkkal foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, páros belépőt nyerhet a budapesti Frida Kahlo-kiállításra. Aktuális számunkat meg is rendelheti.