Megdönthetetlen bizonyítékok nekünk sem állnak rendelkezésünkre a különös fenevad létezéséről, ám az Inverness város környéki táj (itt található a híres tó) annyi szépséget és érdekességet rejt magában, hogy – akár létezik a szörny, akár nem – megbánni senki sem fogja, ha tesz egy kirándulást a Skót Felföldre. A helyiek által Nessie-nek becézett rejtélyes lény egyébként az utóbbi években mintha ritkábban mutatná magát, de kisebb-nagyobb kihagyások már többször is előfordultak a története során.

A legelfogadottabb vélemény szerint a szörny egy plesioszaurusz lehet, vagyis vízi dinoszaurusz, legalábbis a kinézete alapján erre lehet következtetni. A hosszúsága 10–12 méter, s ennek a felét a karcsú nyaka teszi ki. Négy uszonyával lassan és kissé esetlenül halad a vízben, valahogy úgy, mint a tengeri teknősök. Ragadozó, vagyis ha netalán tényleg összetalálkoznánk vele, a megsimogatását ne erőltessük. Persze, a fenti részletes leírás nem a szemtanúktól származik (ők csak nagyon bizonytalan formákat, árnyékokat észleltek eddig), hanem az őslénykutatóktól, akik szerint a plesioszaurusz 65 millió évvel ezelőtt kihalt, így semmi keresnivalója egy mindössze 10 ezer esztendeje keletkezett tóban.

A Nessie-ről szóló első történetek a VI. században jelentek meg, ám a körülötte kialakult hisztéria XX. századi találmány. 1933-ban valaki a víz felszínén látta úszkálni a lényt, s a média azonnal ráharapott a témára. Hamarosan fényképek is készültek a tavon kecsesen végigvonuló, hosszú nyakú állatról, ám ezek túlságosan homályosak, kétértelműek voltak, s a paleontológusok szerint hiteltelenek is, mert a plesioszaurusz képtelen volt hattyú módjára egyenesen tartani a nyakát, örült, ha vízszintesen végig tudott evickélni a vízben.

Bár a Loch Ness tó a maga 39 kilométeres hosszúságával és átlagosan 1,5 kilométeres szélességével Britannia legnagyobb állóvizei közé tartozik, a Nessie-hez hasonló mérettel rendelkező lények nehezen tudnának így elbújni benne. Ez csak akkor lehetséges, ha a tónak van egy rejtett átjárója a közeli tengerhez, amit egyelőre nem tudtak bizonyítani. A sekélyebb vízben 2003-ban találtak ugyan egy plesioszaurusz-tetemet, ám az 150 millió éves volt, nem pedig egy frissen elhullott példány, s így perdöntő bizonyítékul sem szolgálhatott.

A vita tehát tovább tart, s amíg ez így van, addig a turizmus is virágzik. A Loch Ness környékén számtalan vendégház, panzió, B&B (azaz ágyat és reggelit kínáló) szállás és hotel várja a csodára szomjazó látogatókat. A tó vize átlagosan 6 fokos, tehát fürödni nem nagyon érdemes benne, ám hajókázásra kiválóan alkalmas, de hegyet mászni, vízi sportokat űzni, szarvaslesre menni, lovagolni és golfozni is lehet a környéken. Érdekesség, hogy 2005-ben rendeztek itt egy triatlonversenyt, s a résztvevőket – mit lehet tudni – bebiztosították a szörny támadása ellen is. Nem esett senkinek sem baja, de a tóban úszók meglehetősen félelmetesnek tartották az átlagosan 132 méter mély víz éjfeketeségét.

A vadregényes vidék a szerelmesek paradicsoma is, a tó partján lévő Urquhart-kastélyt egyre több fiatal pár keresi fel, hogy itt esküdjön örök hűséget egymásnak. A romjaiban is elbűvölő épület 60–100 vendég befogadására képes, a panoráma gyönyörű, az pedig nem mindennapi dolog lenne, ha a hitvesi csókot megörökítő fotón a háttérben megjelenne Nessie is.