A szerelmes vers továbbra sem ment ki a divatból, sőt újból virágkorát éri, még a fiatalabb generáció körében is. A nők többsége pedig még mindig elolvad a modern trubadúroktól, attól, ha a férfi versben fejezi ki érzéseit. A nemzetközi költészet napjára készült kutatásból kiderült, hogy a hősszerelmesek országa vagyunk.
Március 21-e az egész világon a költészet ünnepe, amiről mi magyarok még április 11-én, József Attila születésnapján külön megemlékezünk. A randivonal.hu társkereső oldal ebből az alkalomból felmérést végzett online társkereső közönsége körében. Úgy tűnik, hogy a netes ismerkedés egyáltalán nem iktatta ki a romantikát az udvarlásból, sőt a verssel hódítás virágkorát éli a társkeresők világában.
A kutatásból kiderült, hogy a férfiak többsége írt már szerelmes verset élete során, a romantikus szokás pedig egyáltalán nem csupán az idősebb korosztályra jellemző. Ugyanis az adatok szerint a 30 év alatti férfiak vallanak szerelmet leggyakrabban szívük választottjának. A nőkre kevésbé jellemző a versírás, ha írnak is verset, ők sokkal inkább magáról az érzésről, a szerelemről vallanak ilyenkor, nem pedig az áhított személynek címzik soraikat.
A férfiak nem csak termékenyebb költők, de bátrabbak is, ugyanis kétharmaduk meg is osztotta művét szerelmével. A nők jóval félénkebbek, rájuk már egyáltalán nem jellemző, hogy szerelmükhöz el is juttassák versüket.
Az érzelmek versben való kifejezését a válaszadók 40 százaléka nagyon romantikusnak gondolja, minden második megkérdezett azonban kissé régimódinak tartja ezt a romantikus gesztust. Csupán minden tizedik válaszadó gondolta úgy, hogy számára a szerelmes vers „már túl sok”. Ők jellemzően a 30 és 40 év közöttiek, közülük is főként azok a nők, akik még sosem kaptak ilyet.
A randivonal.hu társkeresői Ady Endre Őrizem a szemed című költeményét választották a legszebb magyar szerelmes versnek, Juhász Gyula Szerelem? és Csokonai Vitéz Mihály A reményhez című költeménye előtt.
*
Ady Endre: Őrizem a szemed
Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.