Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Aranyat, tömjént és mirhát vittek a Napkeleti bölcsek a kis Jézusnak a bibliai történet szerint. A mesés kelet növényei igazi luxuscikknek számítottak akkoriban, amelyek nem csupán a különböző vallásos szertartások elengedhetetlen kellékei, hanem gyógyhatású készítmények alapanyai is voltak, sőt, azok a mai napig.
Máté evangélista így ír a Bibliában Jézus születéséről: „(A bölcsek) elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.”
Az idézetben két, ma már kevésbé ismert és népszerű növény nevét olvashatjuk, amelyeket akkoriban vallási ceremóniák során használt füstölők előállítására használták, így eszmei értékük jócskán magasabb volt, mint azt az előállítás költségei indokolták – írja Csupor Dezső a Szegedi Tudományegyetem, Gyógyszerésztudományi Karának oktatója. A Gyógynövénykutató Intézet oldalának cikkéből kiderül, hogy mind a tömjén, mind a mirha az ókori mesés kelet flórájának a része: az előbbi Szomáliában, Etiópiában honos, míg az utóbbi elsősorban Indiában.
A tömjén áttetsző, gömbölyded darabokból áll, amelyek sárgás vagy vörösesbarna színűek lehetnek. Illatát viszonylag magas, öt-tíz százalékos illóolaj-tartalmának köszönheti. A tömjén az emberiség egyik legősibb kereskedelmi és luxuscikke volt, nem véletlen, hogy a bölcsek értékes ajándékai között szerepelt. Már az ókori egyiptomiak és főniciaiak Kr. e. 18. században is ismerték és vallási szertartásaikon füstölőszerként használták meditatív és spirituális képességeik kiterjesztésére. A tömjénégetés a ma is élő vallások közül a hinduk, a buddhisták, a sintoisták és a zsidók szertartásainak is része.
A keresztény egyház az időszámításunk utáni században kezdte bevezetni a tömjénégetést, azt jelképezve ezzel, hogy a hívek imái felszállnak Istenhez. A katolikus egyház rítusában azóta is megmaradt a tömjénezés az istentiszteletek és a körmenetek alkalmával. Őshazájában az indiai ajúrvédikus gyógyászat keretében elterjedten alkalmazták és alkalmazzák ízületi panaszok kezelésére. Emellett az aromaterápiában is használják a mentális ellazulás elősegítésére, fejfájás kezelésére, mind magát a tömjént égetve, mind a belőle nyert illóolajat párologtatva.
A tömjént, illetve a belőle előállított illóolajat a parfümipar is hasznosítja fixálószerként. A tömjén azonban nem csak antik luxuscikk és az indiai hagyományos gyógyászat szere, hanem a modern gyógyászatban is helye lehet. Ízületi gyulladáscsökkentő hatását számos állatkísérlet igazolja. Embereken is végeztek vizsgálatokat, amelyek reményt keltőek, ezért elképzelhető, hogy a közeljövőben a tömjénnel vagy vegyületeivel gyógyszerként is találkozhatunk. Ma jellemzően étrend-kiegészítőként találkozhatunk a tömjénnel, amely számos, az ízületi panaszok enyhítését célzó termék összetevői között megtalálható.
A mirhát kultikus és gyógyászati célokkal évezredek óta alkalmazzák. Az ókori Egyiptomban balzsamozó szerként használták. Az ókorban a tömjénnel együtt az egyik legértékesebb árucikk volt, ma is különböző vallások rituális füstölőszere. Régóta alkalmazzák gyógyszerként Észak- és Kelet-Afrikában valamint Indiában. Az indiai ajurvédikus orvoslásban szájüregi fekélyek, gyulladások, afta helyi kezelésére, a kínai orvoslásban sebgyógyításra, mozgásszervi fájdalom enyhítésére, aranyér kezelésére használják.
Jelentős kórokozóellenes, gyulladásgátló és nyálkahártyavédő hatása miatt elsősorban szájnyálkahártya-gyulladás kezelésére használják a modern gyógyászatban. Hazánkban gyógyszerként nincs forgalomban, de szájvizek, fogkrémek gyakori összetevője.
