Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Olcsó ebéd rövid szoknyáért, használt bugyis automata, megvásárolható ölelések. November 3-án volt a Bunka No Hi, Japán nemzeti ünnepe, amikor a kultúrát, a művészeteket és a szabadság szeretetét ünneplik. Ennek apropóján összegyűjtöttünk néhány fura, bizarr szokást, ami csak a szigetországra jellemző.
Ha beütjük angolul a Google keresőjébe a ’A japánok miért olyan...’ kifejezést, az oldal elsőként a következő ajánlatokat teszi: „Boldogok?”, „Furák?”, „Őrültek?”. Tény, hogy a felkelő nap országa –legalábbis európai szemmel mérve- igazi elvarázsolt birodalom. Nézzünk néhány példát!
Először is ott vannak azok a szokatlan éttermek a meghökkentő kínálataikkal.
Tokióban megvalósulhat minden kockafejű fickó álma, úgy vacsorázhat, hogy mellette karnyújtásnyira robotcsajok mennek ölre egymással. Egy másik étkezdében a lányok annál nagyobb kedvezményt kapnak az ebéd árából, minél rövidebb szoknyában billegnek be –ami lássuk be, igazi win-win helyzet, mind az úri, mind a női közönségre nézve.
De mindenképpen meg kell említenünk, hogy a világon egyedül Japánban lehet kapni XXL-es McDonald’s-os sültkrumplit (igen, tényleg akkora a doboza, mint két féltégla), vagy a koleszos időket megidéző, hűvös eleganciájú kantint, ahol kizárólag konzervfogásokat lehet fogyasztani. Ezek után pedig csak grátisz, hogy az asztali kultúra szerint Japánban kifejezetten illik szürcsögve enni a levest.
Aztán ott vannak a különféle speciális igényeket kielégítő automaták. Vannak a megszokott ételes-italosok, ahonnan olyan nyalánkságokhoz juthatunk hozzá, mint a meleg banánlé, a sajtos ízű nyalóka, a wasabis fagyi, a diétás (azaz nulla kalóriás!) ásványvíz, vagy a dinnyés ízvilágú szóda, de ha épp arra lenne gusztusunk, akár fiatal lányok használt bugyiját is megkaparinthatjuk pár érme bedobálása után.
A munkához való viszonyuk sem nevezhető éppen szokványosnak. A te főnököd valószínűleg nem nézné jó szemmel, ha elbóbiskolnál munka közben, a japán kultúrában azonban nem csak hogy szabad, de kifejezetten ajánlott is az irodai szunya, még akkor is, hogy csak ketten ültök a meetingen. A számunkra egészen rendhagyó jelenségnek külön neve is van: inemuri.
Japánban ugyanis mélyen tisztelik azokat, akik kihozzák magukból a maximumot, akik megtesznek minden tőlük telhetőt, meg még egy kicsivel többet a cégük érdekében. Ha tehát elalszol az irodában, azzal fennen hirdeted: olyan keményen dolgoztál, hogy nem tehetsz róla, elnyomott a buzgóság. Egy strapás nap végén a kollégák nem jó éjszakáttal búcsúznak el egymástól, hanem azt mondják: otsukaresama deshita, azaz ’ön fáradt, uram’ –ami a létező legnagyobb bók munkakörnyezetben.
Mivel tényleg nagyon keményen, fegyelmezetten, magukat nem kímélve tanulnak és gürcölnek, nem csoda, ha a társadalom egy része óhatatlanul elmagányosodik. Ám szerencsére erre is adódik számtalan pompás megoldás!
Ha a férfiember egy kis melegségre vágyik, odabújhat a meztelen női combokat formázó párnára, vagy beugorhat egy környékbeli cuddle café-ba. Itt, a megvásárolható ölelések kávézójában a kilóra mért érintések között olyan extra szolgáltatásokat is igénybe vehet, mint hogy együtt hálhat egy csinos hölggyel (és tényleg pusztán alvásról van szó, a szexuális kapcsolat szigorúan tilos), 1000 jenért (kb. 2300 Ft-ért) elmerülhet a tekintetében egy teljes percen át, egy másik ezresért pedig három percig simogathatja a kisasszony hajkoronáját.
E szolgáltatások ellenére is sokan vannak, akik egyáltalán nem hajlandóak elhagyni otthonuk sivár, de megnyugtató biztonságát, és megszakítanak minden kommunikációt a külvilággal. A hikikomori jelensége a pszichológusok szerint szorosan összefügg az egyre nagyobb teret nyerő szorongásos és depressziós betegségekkel, melyek a társadalom rigorózus felépítése, illetve a munkával együttjáró hihetetlen mértékű nyomás miatt alakult ki.
De folytassuk tovább a szokatlan holmik sorát! A japánok imádnak mindent, ami kawaii, azaz cuki, ezen felül pedig baráti viszonyt ápolnak a fekáliával, illetve meglepő módon e kettő keverékével. Vásárolhatunk kaka formájú, ám kakaó ízesítésű kekszet, csavaros kaki mintájú cukorkát, de a gyerekek számára bájos felvilágosító film is készült, amelyben aranyos kakidarabok énekelnek kéz a kézben egy szivárványon táncolva.
De vannak mellékhelység tematikájú éttermek is. Itt a kedves vendégek vécécsészén üldögélve fogyaszthatják el a fajanszban tálalt ganajutánzatú fogásokat.
Mindezek hallatán talán meglepő, de a higéniára igen sokat adnak, és igyekeznek teljesen különválasztani a mindennapi életet az illemhelységtől, ez utóbbi használatához ugyanis külön házipapucsot rendszeresítenek.
A végtelenségig lehetne sorolni az ezernyi furcsa dolgot, szokást és találmányt, amik az egész világon csak és kizárólag Japánban fordulhatnak elő. Hiszen még szót sem ejtettünk a pszichedellikus, őrült, mégis addiktív zenei videókról, a teljesen agyament tévéműsorokról, mint például az, ahol férfiak csapkodják véresre egymást neoncsövekkel.
A morbiddal való szívélyes kapcsolatukat is híven visszatükrözi a világon egyedülálló parazitamúzeum, az öngyilkosok erdeje, vagy azok a totál őrült gyerekjátékok, amiket nálunk egész biztos, hogy hatalmas társadalmi felhördülés övezne: ilyen a strasszokkal ékesített folytóhurok, vagy a gumilabdákat kilövő pisztoly, amivel csemetéink oroszrulettet játszhatnak.
Mindezek a mi szemünkben groteszknek ható dolgok azonban eltörpülnek a japánok szexuális kultúrája mellett, ami szintén egyedülálló a maga nemében. Hogy hogyan fejlődött ki a különleges ízlést és szabados szexualitást ötvöző erotika, mely még Ázsián belül is egyedinek számít, annak számos oka van.
A japánok, a környező országokkal szemben, nem tették magukévá Konfuciusz házassággal kapcsolatos nézeteit, amelyben a hűség kiemelkedően fontos szerepet kap. Japánban a férfiakra egyáltalán nem vonatkozott a monogámia, senki nem találta elítélendő dolognak, ha egy házasember ágyasok és kurtizánok karjaiban is keresett kielégülést. A japán pornográfia is jóval régebbről gyökerezik, mint nálunk, Európában, ihlető forrásai között megtalálhatjuk a shungát, azaz a 18-19. századi fametszeteket.
Rugalmasabb hozzáállásuk, nyitottságuk és a furcsával, bizarral való intim viszonyuk lehet az oka annak is, hogy a japán erotikus műfajok az egész világban igen keresettek lettek.Az ország egyik fontos exportcikke a sajátos tematikájú és hangulatú erotikus filmek, illetve nagy népszerűségnek örvendenek világszerte az ezekből kinővő manga- és hentai rajzok, és videójátékok.
A széles spektrumú pornófilmeken és rajzokon belül mindenki megtalálhatja azt a különlegességet, ami az ő gusztusa szerint való, azt, amire személy szerint vágyott, és azt is, amire még legmerészebb álmaiban sem gondolt volna. Ilyen lehet a hatalmas, tiszta tekintettel pillogó, gigantikus mellű iskoláslányok műfaja, a bakunyu, a kulináriát és az erotikát ötvöző wakamezake, vagy a gonzo szexfilmek, amik az egyik szereplő szemszögén (vagy egyéb testrészén) keresztül mutatják be az eseményeket, így nézőként könnyeben odaképzelhetjük magunkat a helyszínre.
Ám ha inkább valami jóval keményebbre vágynánk, akkor sem kell kétségbeesni, a lekötözős kinbaku filmekben megtalálhatjuk a számításunkat. De fokozhatjuk az izgalmakat a le- és bepisilős mozikkal, vagy az igen népszerű szadomazo erotikával is, esetleg az ősi hagyományokkal bíró polipos, illetve tapogatókaros növénypornóval, melyben a kéjesen vonagló hölgyeket csápos állatok, vagy épp indás növények juttatják el a csúcsra.
Végignézve e szokatlan kultúra megannyi bizarr jelenségét, választ kaphatunk a kérdésünkre: igen, a japánok tényleg elég furák tudnak lenni.
Ha beütjük angolul a Google keresőjébe: ’A magyarok miért olyan...’ a keresési találatok alapján az oldal elsőként a következő ajánlatokat teszi: „Gorombák?”, „Rasszisták?”, „Depressziósak?”.
Ennek kifejtésétől most eltekintenénk.
