Magyarországon minden harmadik gyerek megtapasztalja szülei válását, és azt, hogy milyen egyszülős családban élni. Évente több tízezer gyermek körül hull szét ideiglenesen vagy örökre a család. A Tárki 2014 decemberében közzétett jelentése szerint a válások többségénél óvodás korúakról kell megegyezniük az édesapáknak, édesanyáknak. Az élettársi kapcsolatban élő szülők közel fele pedig olyan kamaszt is nevel, aki csak az egyikük biológiai gyereke.

Mire a család eljut odáig, hogy lezajlik a bontóper, a gyerekek a legtöbb esetben már végigasszisztálták szüleik elhidegülését, érzelmi viharait, veszekedéseit, illetve hűtlenkedését, vagy a függőségekből, leginkább az alkoholizmusból következő problémákat, vagy azt, ahogy egyik, esetleg mindkét szülőjük bántalmazza egymást. Az pedig külön történet, ha maga a gyerek is bántalmazás áldozatává vált.

Örök sérüléseket okozhat

Mi a jobb ilyenkor: ha a szülők a gyerek érdekében együtt maradnak, vagy ha elválnak? A Tárki felmérése és más kutatások tanúsága szerint is nagyjából fele-fele arányban tartja magát a két vélekedés a magyar közvéleményben: a gyerekes szülők akkor is maradjanak együtt, ha nem jönnek ki jól egymással, mert a gyereknek családban kell felnőnie, illetve egy gyereknek se jó, ha állandó feszültségben él, mert szülei folyamatosan gyilkolják egymást.

Fazekas István

Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő szerint teljesen mindegy, hogy melyik állásponttal értünk egyet, és hogyan próbálunk igazságot tenni. A vitatkozásnál sokkal fontosabb lenne több információt és segítséget adni a szülőknek arról, hogy a válás hogyan befolyásolhatja a gyerek életét és lelki világát, milyen múló vagy örök sérüléseket okozhat.

A jogvédő Rám is gondoljatok című kötetével abban nyújt segítséget az olvasóknak, hogy váláskor is „elég jó szülők” tudjanak maradni, akik képesek megvédeni gyermeküket az okozott traumáktól. A legtöbb esetben a jogi procedúra során, kapcsolattartáskor, vagy a külföldre vitt, külföldre szöktetett gyerekek esetében lábbal tiporják a gyerekjogokat, arról nem is beszélve, hogy a válások többségében valamelyik szülővel együtt a gyerek is áldozattá válik – állítja a szakértő.

Egyszeri és megismételhetetlen

Nem kell jogásznak lenni ahhoz, hogy megértsük a legfőbb gyerekjogi alapelveket, amelyek abból indulnak ki, hogy a gyermekkor egyszeri és megismételhetetlen: minden gyereknek jár, hogy gyerek lehessen. Mivel gyermekként sokkal érzékenyebben reagálunk a bennünket ért hatásokra, a személyiségünk könnyebben szenved károkat, mint felnőtt korunkban. Éppen ezért a gyereklét és a gyerekkor tiszteletben tartása a két legfontosabb gyerekjogi alapelv.

Bár a hazai gyakorlat az esetek 99 százalékában sajnos teljesen más képet mutat, a válás során a gyereknek joga van ahhoz, hogy – a legfőbb érdekeit szem előtt tartva – a lehető legrövidebb idő alatt megnyugtatóan rendeződjön a helyzete. Hiszen a gyermeknek joga van a stabilitáshoz, a kiszámíthatósághoz, és nem utolsósorban az édesapjához és az édesanyjához gyermekkora teljes idejében. Ehhez képest akárhogy is alakul a bontóper, a gyerekek minimum fél évig ki vannak téve a jogi procedúrának.

A szülők a saját érdekeiket nézik

Gyurkó Szilvia egyenesen hivatali abúzusnak nevezi azt a működést, amikor a döntéshozó intézmények évekig húzzák az ítéletet egy-egy gyermekelhelyezési ügyben. Tehát a magyar gyerekek ma teljesen kiszolgáltatottak a válás folyamán, mert néhány nyugat-európai és észak-amerikai állammal ellentétben, nincs önálló jogi képviselőjük, ügyvédjük, ezért például a lakóhelyükkel, a kapcsolattartással összefüggő vitás kérdéseket egyedül a bíróságnak kell rendeznie. Így alakulhat ki az a helyzet, hogy a szülők többsége azzal kezd el érvelni, hogy a döntés akkor szolgálja a gyerek javát, ha neki, mint apának vagy anyának kedvez.

„A gyerek önálló személyiség, ezért, ahogyan egyik felnőtt jogainak érvényesülését sem lehet kipipálni egy másik felnőtt jogainak érvényesülésekor, ugyanúgy a gyerek jogai is önállóan és egyedien kell, hogy érvényesüljenek” – érvel Gyurkó Szilvia. Ezzel elsősorban nem a szülőket akarja kárhoztatni, akik szerinte ekkor leginkább csupán a körülmények áldozatai, mert „egy perben nyerni kell. Egyrészt úgy, hogy a saját hibáinkat elrejtjük, másrészt pedig úgy, hogy a másikét felnagyítjuk.

Egy ilyen megközelítés nyilván senkit nem segít abban, hogy tisztába jöjjön a saját felelősségével, vagy azzal, hogy szülőként mik az erősségei és a gyengeségei. A tárgyalóterem nem biztonságos közeg, ahol őszintén kitárulkozhatunk és megfogalmazhatjuk a dilemmáinkat. A tárgyalóterem harctér, azért is veszélyes, ha ez jelenti az egyetlen helyet, ahol a felek fizikailag találkoznak, és több-kevesebb hatékonysággal kommunikálnak egymással.”

Ügyvéd helyett mediátor

A gyermekjogi szakértő úgy véli, egyszerűen társadalmi elvárás, szokás, hagyomány, hogy váláskor először ügyvédhez fordulunk. Ez könnyen tévútra vezethet bennünket, mert az eljárás során az ügyvédek a családi krízis megoldásában nem fognak nekünk mindenben segíteni. A Rám is gondoljatok című könyv szerzője azt tanácsolja, hogy a váláshoz vezető krízis jelentkezésekor érdemes lehet először ügyvéd helyett mediátorhoz, házassági tanácsadóhoz vagy terapeutához fordulni.

Ezzel többek közt azt is elkerülhetjük, hogy belökjük a gyerekeinket a harctérre, akik a legkevésbé sem tehetnek a kialakult krízisről. Gyurkó Szilvia arra is figyelmeztet, hogy a válás során a gyerek semmiképp sem lehet a játszma része: nem szabad bűnbakként, fegyverként, túszként vagy bármilyen más formában „felhasználni” egymás ellen.

„Soha ne felejtsük el, hogy nem a gyerek akar elválni, nem ő hozta ezt a döntést. Mi hoztuk őt ebbe a helyzetbe, ezért fontos feladatunk, hogy vigyázzunk rá, és óvjuk őt minden olyan sérüléstől, ami kellő odafigyeléssel, a másik szülővel való együttműködéssel, kommunikációval elkerülhető.”

Magukra veszik a család egyben tartásának felelősségét

Gyurkó Szilvia ugyan elismeri, hogy a jogszabályokon, az eljárás menetén nem tudunk változtatni, azonban a saját hozzáállásunkon igen: hova helyezzük a fókuszt, a gyerekünk jogaira, érdekeire, szükségleteire, vagy a másikkal folytatott vitáinkra, az ő legyőzésére.

AFP / Jay Directo

A gyereken már így is hatalmas a nyomás, és nagy valószínűség szerint traumaként éli meg szülei válását, mert születésekor édesapja és édesanyja kimondatlanul is azt ígérte neki, hogy együtt fogják felnevelni. A szülők konfliktusa során a legtöbb gyerek ösztönösen azt gondolja, hogy a szülei miatta veszekednek. Ezzel párhuzamosan önkéntelenül magára veszi a család egyben tartásának felelősségét, végül pedig a válást a saját kudarcaként éli meg.

Ebből kifolyólag nem lehet elégszer elmondani a gyerekünknek, hogy nem ő a konfliktus, a válás oka, ez a szülők döntése volt. Ekkor lép be egy újabb fontos gyerekjog a történetbe, ami szintén alig érvényesül: a gyermek véleménynyilvánítási joga, hogy minden rá vonatkozó ügyben elmondhassa a véleményét, és ezt a felnőttek figyelembe is vegyék. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy rá kellene terhelniük annak a felelősségét, hogy eldöntse, melyik szülővel szeretne élni.

Gyurkó Szilvia úgy látja, ha ez érvényesül, az főleg a nagyobb gyerekek esetében nagyban megkönnyítheti a dolgukat az új helyzethez való alkalmazkodásban, hiszen ők maguk is részt vehetnek a válás utáni új élet kialakításában. Ez lerövidítheti a válás traumája utáni „túljutási szakaszt”, ami persze egyénenként változik, de a legtöbb szakirodalom gyászévként emlegeti.

A gyermek mindkét szülőjét szereti

Ekkor a szülőknek leginkább arra kell ügyelniük, hogy a kapcsolattartás joga ne sérüljön, ami alapvetően a gyermeket és nem a szülőket illeti meg. „Először is mindenkinek el kell fogadnia, hogy a gyerek mindkét szülőjét szereti, és mindkettőre szüksége van. Joga van a találkozáshoz mindkét szülőjével.”

A kapcsolattartás jogához ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy a szülők közvetlenül egymással kommunikálnak és nem a gyereken keresztül üzengetnek, nem csinálnak belőle közvetítőt. Továbbá a szülők a gyerek előtt nem szidják a másikat, nem mondanak róla megalázó, lealacsonyító dolgokat. A szülők emellett azt sem kérhetik a gyerekektől, hogy állást foglaljanak a köztük lévő konfliktusban. A szülők közt nem lehet szeretetharc, nem kelthetnek rossz érzéseket a gyerekben, amiért jól érezte magát a másik szülővel.

A Rám is gondoljatok című kötet azt is pontosan tudja, hogy borzasztóan nehéz az említett gyerekjogi alapelveket átültetni a gyakorlatba, azonban megéri erőfeszítéseket tenni, és a nehezebbik utat választani, mert „a gyerekek sokkal többet tanulnak a viselkedésünkből, mint azt gondolnánk. Egy jól végigcsinált válás után jó eséllyel elengedhetjük azt a félelmet, hogy a gyerek is kudarcot vall majd miattunk a párválasztásában, hiszen végül is megmutattuk neki, hogyan tud két felnőtt egy csapatként működni egy meghatározott cél érdekében”.