Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Négy-öt éve kezdődött el az a folyamat, hogy egyre több magyart toboroznak a párizsi Disneylandbe. A mesevilág kulisszái mögött azonban nem mindig meseszerűek a hétköznapok. A tizenötezer alkalmazott szigorú hierarchiában és szabályok szerint dolgozik, és Európa leglátogatottabb attrakciójánál a tökéletes szolgáltatás a minimum elvárás. Magyar Disney-dolgozókat kérdeztünk kinti élményeikről: kiderül, milyen extrém helyzetekkel kell megbirkózniuk, és hogy milyen érzés nap mint nap "a varázs" fenntartásán ügyködni.
"Azért így élőben, emberi méretben elég ijesztő ez a Buzz Lightyear” – mondja kollégám, ahogy a kulisszák mögött két testőrével elsétál mellettünk a Toy Story karakterének kétméteres kiadása. Közben azon gondolkodom, hogy mi, egyszerűbb Disneyland-dolgozók azért jobban jártunk a jelmez alatt izzadó kollégánknál. Nekünk legalább nem kell több kilós cuccokba öltöznünk.
Buzz Lightyear közben már rég en scéne (szó szerint színpadon, azaz már a vendégek előtt akcióban) produkálja magát, mire mi a kantinba érünk, ahol a világ legtermészetesebb dolga, ha például egy tetszőleges Pán Péter vagy egy Karib-tengeri kalóz között fogyasztod el az ebédedet. Közben a szenegáli, a magyar és az olasz konyha különbségeiről folyik a szó – franciául. Ebéd után még egy kávé belefér, és tudod előre, hogy nápolyi kollégád megint megjegyzi majd, hogy a franciáknak fogalmuk sincs arról, hogyan kell kávét készíteni, de azért csak lehúzza majd a maga adagját.
Pár perc még a szünetből, aztán jön a szinte rituálészerű fazonigazítás. Ing visszatűr a nadrágba, kéz ki a zsebből, telefon be a zsebbe, jókedv az arcra, kis séta, majd jön a bűvös határt jelző ajtó, rajta a felirattal: figyelem ez az ajtó már a "színpadra" vezet. Azaz, innentől kezdve mindent a Disney-varázslat szellemében kell tenned.
Nem, nem kell Mickey egér-jelmezben parádéznod, de kínosan ügyelj rá, ne hozz szégyent a Walt Disney által megálmodott eszmére. Kicsit rosszkedvűbb vagy ma, de aztán alig pár perc után lepacsizol egy szembejövő kissráccal: emlékszel rá még délelőttről, mert te beszélted rá, hogy ne féljen, és próbálja ki az egyik attrakciót. Ekkor jössz rá (megint), hogy kit érdekel Walt Disney mindenre rávetülő szelleme, ha ezzel a sráccal is sikerült pár percre elhitetetned, hogy űrhajós és az expedíciója közben aszteroidák elől kell menekülnie.
Disneylandben minden nap az ilyen apró momentumokról szól. A párizsi Disneylandet megjárt magyarok segítségével próbáljuk elmesélni, milyen is nap, mint nap a magie (varázs) fenntartásán dolgozni.
"Amikor szerződést ajánlottak, én azonnal felmondtam a munkahelyemen"
"Az első magyar csapattal jutottam ki Disneylandbe, még 2010-ben. Akkor tartottak először toborzást Budapesten. Körülbelül hat vagy hét embert vettek fel első körben, közülük akad olyan, aki még jelenleg is Disneylandben van" – meséli Ágota, aki végül kisebb megszakításokkal, de két évet dolgozott a parkban.
Nem habozott sokat a kiköltözéssel: "amikor szerződést ajánlottak, én azonnal felmondtam a munkahelyemen – mindenáron ki akartam jutni, leginkább kalandvágyból." Az EuroDisney keleti nyitása valószínűleg a recessziónak és az egyik Disney-alapelvnek, a sokszínűségnek volt köszönhető. A Kelet-Európából érkezőknek a francia minimálbér is jó fizetésnek számított, így a Franciaországban sokszor a munkakörülmények és fizetések miatt támadott park állandó munkaerő-utánpótláshoz jutott, és még több nemzetiségű dolgozóval bővült az amúgy is multikulti közeg.
A parkban uralkodó sokszínűség alaposan meglepte Ágotát: "kéttannyelvűben tanultam a franciát, ezért úgy gondoltam, a nyelvvel nem lesz baj. Ehhez képest, az első napokban egy szót sem értettem a körülöttem zajló beszélgetésekből" – osztja meg első benyomásait a kezdeti kultúrsokkról az egykori Cast Member (a Disneylandben dolgozók összefoglaló neve).
Itt nem elég a tankönyvekből tanult francia
A Disneylandbe dolgozóként érkezőnek valójában két új nyelvet is meg kell tanulnia: egyrészt a rengeteg francia akcentust és a beszélt nyelvet, másrészt a park sajátos, angol-francia kifejezésektől, kódoktól hemzsegő belső nyelvét. Az otthon tanultak tehát jó alapot adhatnak, de az első napok még egy francia anyanyelvűnek sem egyszerűek kommunikáció szempontjából.
Ágota ráadásul még a szerencsésebbek közé tartozott, hiszen 2010-ben még nem követelték meg a francia nyelvtudást a felvételkor, és volt olyan magyar kollégája, aki angoltudással vágott neki Párizsnak.
Utóbbira példa Adrienn esete is, aki szintén 2010-ben kapott szerződést. "Nem okozott különösebb gondot, hogy nem beszéltem franciául. A csapatomban olyanokkal kommunikáltam, akik tudtak angolul. Időközben aztán franciául is megtanultam" – meséli Adrienn, aki a 20-22 éves átlagéletkorhoz képest huszonkilenc évesen már idősebbnek számított. Ezért is fordulhatott elő, hogy őt az ottani munka bulisabb része már nem annyira izgatta. "Én egy fiú miatt akartam mindenáron kijutni Párizsba. Kezdetben az egész Disney-közeg hidegen hagyott, nekem ez egy munkahely volt. De egy Diseny-rajongó munkatársam engem is megfertőzőtt" - meséli nevetve Adrienn.
Hajnalka esete más: ő két hetet töltött Disneyland kulisszái mögött az egyik étteremben, és elmondása szerint az atmoszférában nem csalódott. "Egy meseországban éreztem magam akárhányszor a parkban sétáltam", de azért gyorsan hozzáteszi, már ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy észrevegye a műmosolyokat a dolgozók arcán.
Mint egy Erasmus-félév egyetemi órák nélkül
A párizsi Disneyland szezonális dolgozói általában a parktól nem messze fekvő szállásokon laknak. Itt leginkább egy egyetemi kollégiumhoz hasonló hangulat uralkodik: a két-, vagy többágyas szobákban rendszeresek a közös főzések, italozások. Így nem is csoda, hogy a külföldiek, akiknek általában meghatározott időszakra szól a munkaszerződésük, leginkább egy Erasmus-féléven érezhetik magukat. A különbség csak annyi, hogy nekik nem egyetemi órákon, hanem Európa leglátogatottabb (évi tizenöt millió vendéggel) szórakoztató komplexumában van jelenésük nap, mint nap.
Párizs és a rengeteg program, látnivaló sincs olyan messze. A francia főváros centruma egyórányi vonatútra fekszik Chessytől, a parkhoz legközelebb eső településtől. Hétvégente ráadásul ingyenes a közlekedés Párizs vonzáskörzetében. Amikor a Párizs környéki lét előnyeiről kérdezem a disneyseket, szinte mindenki a rendkívül pezsgő kulturális életet emeli ki fő pozitívumként, a nagyvárosokra jellemző, néha már elviselhetetlennek tűnő tömeg ellenére is.
A franciák azonban nem könnyű esetek, ezt többen is megerősítik kérdésemre. "A külföldi társakkal sokkal könnyebb barátkozni" – válaszolta az összes megkérdezett. Ágota szerint a franciákkal, azon belül is a párizsiakkal szembeni sztereotípiáknak van némi alapja, de idővel lettek francia barátai is. "Egy biztos, a franciákhoz sok idő kell. A kezdeti időszakban például nem esett jól, hogy néha szándékosan gyorsan beszéltek, hogy ne értsem, amit mondanak. De idővel eltűnt a távolságtartásuk" – mondja Ágota.
Ez a távolságtartás azonban természetes. A parkban dolgozók két kasztra oszlanak, és ez a mindennapokban is érezteti hatását. Az egész évben, akár évekig is itt dolgozó CDI-sekre (ők többségükben franciák), és az erősebb szezonokra, vagy csak pár hétre szerződést kapó CDD-sekre (általában külföldiek). A két kaszt között persze van átjárás, de az állandó munkatársak számára csak átutazók a szezonokra besegítő dolgozók.
A kaszt szó egyáltalán nem túlzó kifejezés. A rutinosabbak közül sokan a katonasághoz hasonlítják Disneyland belső hierarchiáját. A varázs fenntartásán minden nap körülbelül 15 ezren dolgoznak, a legkülönbözőbb területeken, ezért el is kél a szervezettség.
Hogyan reagálj, ha valaki a sorba, a nézők közé pisil?
A szezonokra felvett magyarok többsége a butikokban, az attrakcióknál, az éttermekben, vagy a hotelekben kap állást. Egy újonnan felvett castmember több napos képzésen vesz részt, és csak ha a csapatvezetője úgy ítéli, akkor kezdhet élesben. Mivel Európa egyik legnépszerűbb turista-helyszínéről van szó, a biztonsági előírások betartása jelenti az egyik legfőbb feladatot. A dolgozóknak minden felmerülő problémára kódokat illetve mentő-, és evakuáló-procedúrákat kell bemagolniuk. Az attrakcióknál, főleg a hullámvasutaknál dolgozók felelőssége így elég nagy – ha a néző megérzi rajtuk a bizonytalanságot egy-egy leállás alkalmával, máris jönnek az elégedetlenkedő beszólások.
Ha például órákig leáll egy-egy népszerűbb attrakció, például a Big Thunder Mountain, akkor azt az egész park megérzi. Márpedig a szigorú szabályok és újraindítási procedúrák miatt egy ilyen leállás akár órákig is eltarthat. Ilyenkor a borsos belépőt (egy négytagú család kb. 250 eurót is otthagyhat csak a jegyekre) kifizető vendégek ingerlékenyebbek, és hamarabb vitába szállnak egy-egy Cast Memberrel. Egy-egy hevesebb vitának nyoma is maradhat, hiszen a vendégek hivatalos panaszt is tehetnek, igaz, lehetőségük van külön dicséretben részesíteni valamelyik dolgozót. Másnap az összes panasz és dicséret körlevélben megy ki, a reggeli eligazítás előtt általában mindenki ezt böngészi – ha valaki pozitív, akár negatív véleményt kap, akkor aznap biztosan ő a sztár a csapatában, ez tehát a kulisszák mögötti 15 perc hírnév.
A durvább szituációkban persze lehet hívni a biztonságiakat, de egy-egy pörgősebb napon, amikor mindenki a várakozási idő csökkentésén fáradozik, sokszor a dolgozóknak kell megoldaniuk a kényesebb szituációkat. Egy a várakozók közé pisilőt (megtörtént), vagy egy ittasabb vendéget nem egyszerű rendre igazítani, főleg abban az esetben, ha sem angolul, sem franciául, sem konyha-spanyolul nem beszél.
De nem is a szigorú szabályok és a hierarchia az, ami a legnehezebb a disneylandi munkában. Sokkal inkább a monotonitás és a fizikai igénybevétel miatt hagyják ott a legtöbben a parkot szerződésük lejártával. A Disney-varázs fenntartása miatt, aki a vendégek előtt dolgozik, csak ritkán ülhet le, nem kalandozhat el, és a pihenők is sokszor csak egy rövid szusszanásra elegendők. És egy idő után már munka is rutinfeladatszerűen ismétlődik. Kezdőként ráadásul csak bizonyos idő után kérheted, hogy más helyszínekre is betanítsanak. "Az éttermi munka, főleg a felszolgálás a legkeményebb. Néha még inni is elfelejtesz" – meséli például Ágota.
Adrienn első munkahelyén az Emporiumban, az egyik legnagyobb boltban sem volt megállás. "Akkor annyi vendég volt a parkban, hogy a polcokat sem tudtuk feltölteni, mindent elvittek”. Sokan a kisebb fizikai igénybevétel reményében pályáznak a recepciós munkára. Ide azonban nehéz bekerülni, hiszen három európai nyelv magabiztos használata kell ehhez a feladatkörhöz. A francia és az angol mellett azonban a magyar nem elég.
Karácsony és a szilveszter, mint a legrosszabb és a legjobb élmény
Szinte minden csapatban akadnak nagy Disney-rajongók, akik akár kevésbé lelkes társaikat is képesek megfertőzni. A fárasztó munkanap után így sokszor még egy parkozás jelenti a kikapcsolódást. Hajnalka például a szilvesztert ünnepelte a parkban társaival, sőt, ezt nevezte a legemlékezetesebb kinti élményének. Ágota azonban annyira rosszul viselte a karácsonyi munkát, hogy azóta nem is vállalt az ünnepi időszakra szóló szerződést.
Az ünnepi időszakok, iskolai szünetek mellett az esti külön műszakok hordozhatnak még emlékezetes pillanatokat. Az úgynevezett special eventek alkalmával bizonyos attrakciókat, éttermeket, parkrészeket cégeknek adnak bérbe a hivatalos nyitvatartási időn túl. Ilyenkor a szigorú szabályokat is mindenki rugalmasabban kezeli. Itt előfordulhat, hogy a látogatók pezsgővel kínálják a dolgozókat, és nem egyszer egy-egy elgyengülő vendég után kell takarítani, de a negatívumokat a felszabadultabb légkör ellensúlyozza.
Ilyenkor ugyanis a vezetők is lazítanak a szabályokon. Beleférhet, hogy teljes villanyfényben próbálhatjátok ki az egyik leggyorsabb hullámvasutat, a Rock’n’Roller Coastert, vagy hogy kollégáid bíztatására magyarul köszöntöd az attrakcióhoz betérő orosz vendégeket – mivel velük úgysem ért szót senki.
Nehéz kitörni, de megéri
A megkérdezett magyarok azt mondják a nehézségek, a monotonitás ellenére a legtöbben visszatérnek Disneylandbe. Megfigyelhető, hogy akik nem egyetemistaként és nem csak a buli kedvéért dolgoznak itt, hanem már komolyabb céljaik vannak, előbb-utóbb újra elvállalnak egy szezont. Ágota szerint külföldiként iszonyatosan nehéz munkát találni Párizsban, Disneylandbe viszont könnyebb visszakerülni, ha már kitöltöttél egy szerződést. Hosszútávon azonban ez sem egy álommunka. A francia minimálbér (minden külföldi munkás ezt kapja általában) az ottani árak mellett sem rossz, de az előrelépésre aligha elég. Ágota szerint – aki félév elteltével talált csak másik állást Párizsban – a munkáltatók amúgy sem nézik túl jó szemmel a Disney-s múltat. "Franciáktól is hallottam, hogy nincs nagy renoméja az ottani munkának."
A ranglétrát könnyebb helyben megmászni. Adriennt például kedvelték a csapatvezetői, megbíztak benne, így ha még tovább ott marad, talán még fontosabb pozíciókra is sikerrel pályázhatott volna. Azonban a harmadik kint töltött évében egyre erősebb lett benne a vágy, hogy inkább hazatérjen.
"Életem legjobb döntése volt, hogy elvállaltam ezt a munkát" - mondja Ágota, akihez hasonlóan a többi megkérdezett sem hagyta volna ki ezt az élményt utólag. Hajnalka - ha tanulmányai engedik - bármikor visszatérne. Adrienn pedig úgy fogalmaz, szerinte egy magyar fiatalnak mindenképp megéri magát kipróbálnia Disneylandben, nem csak a magyarnál jobb fizetés, hanem az itt szerezhető sokféle tapasztalat miatt is.
