Plázs hvg.hu 2014. november. 22. 09:18

Amikor a művészet és a technológia találkozik

Az elmúlt néhány évben robbanásszerűen növekedett a startupok száma, de 2009-ben, a válság idején még más volt a helyzet. Sárosi Róbert ekkor alapította meg a kreatív technológiákkal foglalkozó cégét, amely azóta is tartja alapígéretét, miszerint mindig egy lépéssel előrébb járnak.

Sárosi Róbert 2009-ben, 26 évesen alapította első cégét, az erInnovations Kft.-t. Diplomája ekkor még nem volt, egy felsőfokú szakképzéssel a háta mögött vágott bele a vállalkozásba, ezzel egy időben pedig megszületett első gyermeke is. Öt éve még messze nem volt annyira elterjedt a startup-kultúra, mint napjainkban, nem is volt könnyű elindulni az úton. „Az oklevelem megszerzése után elmentem dolgozni szoftverfejlesztőként. Egy idő után kézről kézre adtak, kezdett kialakulni egy ügyfélkör, és gondoltam, megpróbálom önerőből menedzselni a dolgot. Az elején nagyon nehéz volt, mert nem végeztem közgázt, de éreztem, hogy sokkal jobban ki tudnak bontakozni a bennem rejlő vezetői készségek és víziók.”

Az erInnovations tevékenysége az informatika és a művészet határán mozog, bár ez projektenként változik. A jelenleg a MOME média design szakán tanuló Sárosi 9-10 éves kora óta programozik, de mindig is érdekelte őt a művészetek, az animáció világa. „Ha belegondolok, a programozói pályafutásomat mindig végigkövette a művészet, például grafikához, zenéhez vagy valamilyen interakcióhoz kötődő munkákat csináltam. De ez mindenhol jelen van, a film is ezen a határon mozog, hiszen a kamerától a vizuális effekteken keresztül a mozitermek berendezéséig mindenhol digitális eszközökkel dolgoznak.”

A cég olyan területekkel foglalkozik, mint az augmented reality, a videomapping vagy az interaktív installációk. Ezeket összefoglaló néven csak kreatív technológiáknak nevezik – általában olyan, az informatikai technológia köré épülő kreatív alkalmazások, amelyeket nem arra használnak, amire azokat a készítőik kitalálták.

Az augmented reality – amit leggyakrabban kiterjesztett valóságként fordítanak magyarra – egy olyan technika, amelynek segítségével a valóságot virtuálisan lehet kibővíteni. Ezt legtöbbször olyan módon használják, hogy az okostelefonok és tabletek kameraképére olyan virtuális tárgyat helyeznek el, ami a valóságban nincs ott. Marketing körökben elég népszerű megoldás, nagyban elősegítheti egyes termékek vizualizációját – például meg tudjuk nézni, hogyan nézne ki egy-egy bútor a lakásunkban, anélkül, hogy az ténylegesen ott lenne. Videomappingnek hívják azt a technikát, amely során egy projektorral vetítenek épületre, autóra vagy bármilyen tárgyra, és ezáltal megváltozik azok kinézete, funkciója – egyfajta mozgó fényfestés.

Sárosi azt tartja cége legnagyobb eredményének, hogy még mindig léteznek, hiszen a startupok berobbanásának és a technológiák rohamos fejlődésének köszönhetően elég komoly mezőnyben kell lépést tartaniuk – ráadásul egy gazdasági világválságot is túléltek. Mindezek ellenére továbbra is tudják vállalni ígéretüket, miszerint mindig egy lépéssel előrébb járnak: „Az utóbbi időben beleástuk magunkat olyan webes technológiákba, amik szerintem olyan 5-8 év múlva lesznek annyira elterjedtek, mint a mai technológiák”.

Jelenleg egy Duelbox elnevezésű "show control" rendszeren dolgoznak, amelynek segítségével a rendezvényszervezőknek lehetősége nyílik arra, hogy professzionális show-élményt biztosítsanak a résztvevők számára – olyan élményt, ami eddig pézügyi okokból csak a gigarendezvények privilégiuma volt. A Duelboxon keresztül Sárosi szerint zökkenőmentesen összehangolhatóak lesznek a több forrásból (PowerPoint, Keynote, Prezi, Google Docs) érkező prezentációk – azaz nincs több kínos pillanat, amikor a kivetítőn látszik a Windows asztala vagy különböző alkalmazások –, illetve interaktív vetélkedők is szervezhetőek olyan funkciókkal, mint időmérés, eredménykijelzés, kvíz és közönségértékelés. Médiaszerverként használva pedig képek, hangok és videók játszhatóak le. Nagy előnye, hogy egy központi helyről, összehangolva irányítható az összes kivetítő, a fény, a hang és az interaktivitás. Ezt jelenleg teljeskörű szolgáltatásként biztosítják rendezvények számára, a tervezési fázistól a helyszíni lebonyolításig.

A cégvezetőt 2012-ben beválogatták a La Femme magazin által meghirdetett 50 tehetséges magyar fiatal elnevezésű mentorprogramba, ahol a Magyar Posta korábbi vezérigazgatója, Szűts Ildikó vette szárnyai alá – Sárosi elmondása szerint sokat nyomott a latban 2012-es előadása a TEDxYouth@Budapest konferencián. Az eredetileg fél éves együttműködésre lehetőséget biztosító program aztán túllépte a kereteit, azóta is tartják a kapcsolatot: „nagyon hasznos tud lenni egy ilyen program, olyan kérdéseket tudtam feltenni, amit senki másnak, és nagyon értékes válaszokat kaptam és kapcsolatokat szereztem rajta keresztül”.

Ha ma kellene cégalapításba fognia, sokkal könnyebb helyzetben lenne, állítja Sárosi: „Nagyon nagy a felhajtás a startupolás körül, és egy sokkal jobb gazdasági környezet is veszi körbe a fiatalokat, hiszen befektetők vadásznak a jó ötletekre. Egyáltalán, ma a fiatalok fejében van, hogy lehet vállalkozni”. Ezzel együtt szerinte nagy a szórás, mert olyanok is belefognak, akiknek eszük ágában sincs fenntartható céget csinálni – ezeket nevezik megélhetési startupoknak. De az olyan vállalkozások sem ritkák, amelyek egy jó ötletből indulnak ki, de amikor ki kell vinni a terepre, megnézni, hogy van-e egyáltalán piaca, akkor olyan nehézségekbe ütköznek, amik könnyen megtörik a lelkesedést. „Állandóan az ismeretlenben kell járkálni, emiatt nagyon stresszes a munka, mindenképpen szükséges hozzá egy megfelelő hozzáállás.”

Itthon Martini Noémi 2024. december. 28. 10:00

„Nincs még egy ország, ahol különbséget tesznek menekült és menekült között” – hogyan élnek az állami támogatástól elesett kárpátaljai menekültek?

Augusztus vége óta nem jár állami lakhatási támogatás több ezer kárpátaljai menekültnek. Vannak, akik alkalmi munkából ki tudják termelni a lakbért, másoknak a Máltai Szeretetszolgálat továbbra is finanszírozza a lakhatást, de rengetegen tűnnek el nyomtalanul a rendszerből, és olyanokról is hallani, akik arra kényszerültek, hogy visszatérjenek Kárpátaljára. Az utóbbi négy hónapban több érintett családdal és szállásadóval maradtunk kapcsolatban, hogy megtudjuk, hogyan élnek túl. Három helyszín, három különböző sors.