Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nem ismerik (el) a kés és a villa létjogosultságát az étkezésben, és gasztronómiailag ki sem lépnek a tészta-zöldséges hús-leves háromszögből azon a különös területen, ahol a régi, évtizedekkel korábbi Shenzhen még él, és működik. Ételpiaci körkép Kína leggyorsabban fejlődő városából.
Az Elite Garden Hotel afféle irigyelt, shenzheni menő szállás a Huawei Base nevű városrész szélén, ahol a telkócég egy tucatnyi magyar egyetemistát szállásolt el, hogy sok szempontból érzékeltesse, hogyan is működik, mennyit is ér helyben (és a világban) Kína első számú informatikai cége. Az Elite Garden épületei a kolonizáció korát idéző stílusban épültek, sorra az elmúlt 10 évben. Az egész rendszer az angol gyarmatosítás fénykorát idéző stílusban épült, igaz, különböző színvonalú, de a helyi viszonyok közt így is a legnívósabb és leginkább áhított komfortú szállások köré épült.
A több mint ezer embert elszállásoló komplexumon belül minden van; az élelmiszerbolttól az úszómedencékig, az egészségügyi központtól a tollas- és teniszpályákig az itt lakók szinte minden szolgáltatást alanyi jogon meg is kapnak.
Milyen tradíciók?
Az önállóan is teljes egész benyomását keltő Bai Cao Yuan - ez az Elite Gardent is magába foglaló komplexum helyi elnevezése - területet kívülről szigorú, betonfal alapzatra emelt, szögletes "mintázatú" kovácsolt vaskerítés veszi körül. Az égtájak szerint tájolt kapukban pedig napi 24 órás biztonsági szolgálat dolgozik. Egyenruhások, a Huawei saját biztonsági szolgálatának emberei, akiknek joguk van bárkit megállítani, ellenőrizni a „bázis” egész területén.
Hasonló komplexumból van jó néhány a több mint 10 milliós városban, de a világtörténelem talán legnagyobb migrációs folyamatának (a 300 millió kínai országon belüli vándorlásának) élharcosaként gyakran hivatkozott Shenzhenben valószínűleg kevés helyen érezhető akkora kontraszt a régi és új életmód között, mint az a Bai Cao Yuan és a szomszédságában működő ételpiac esetében.
Az európaiként is komplex, esztétikailag is átgondolt és rendezett tömbtől 50 méterre, a főbejárattól csak egy 2x2 sávos útnyi távolságban működik egy másik világ, amit Shenzhen lassan, de biztosan kitöröl az emlékezetéből. A piac, amit állandó kísérőnk, Will szerint simán csak piacnak neveznek, jelenleg is a szerint él, ahogyan azt errefelé néhány urbánhistorikai evolúciós lépéssel korábban, valahol a ’80-as évek második felében tették. (Furcsának tűnik, hogy az európaiakkal érintkező kínaiaknak európai-amerikai keresztnevük van, de ennek leginkább az a magyarázata, hogy szeretnék, ha meg tudnánk őket szólítani, ezért a saját, számunkra sokszor helyesen kiejthetetlennek tűnő neveket elhagyva, angol keresztnevet választanak maguknak. Így lehet népszerű az hölgyek közt az idegenforgalomban a Jessica és a Kristen keresztnév is.)
Azt ugyan errefelé senki sem állatja, hogy a piac és a körülötte lévő, sikátorokkal alig-alig tagolt, 6-8-10 emeletes, kívülről csempézett faló lakóépületek valamiféle tradíciót képviselnének, mert egy 5000 éves kultúrában az a 35 év, ami alatt Shenzhen egy pici halászfaluból felhőkarcolók tucatjait ma is építő várossá vált, ahová ma is zömmel jönnek, sem mint mennek az emberek, és ahol mindenki idegen, aligha lehet tényleges tradícióról beszélni. A piac azonban ezzel együtt is a múlt (közelmúlt) lenyomata, ami ráadásul annyira élő, hogy szervesen beépül az úttest mindkét oldalán élők hétköznapjaiba.
Éjszakai élet a piacozás
Csak számunkra tűnik szokatlannak, hogy a piac, mely bár egész nap nyitva van, igazán csak este mutatja meg magát, akkor éli leginkább a maga világát. Ennek két egyszerű magyarázata van: az egyik, hogy itt az éves átlaghőmérséklet ugyan nem tűnik soknak (22,5 Celsius-fok), de nyáron ez azt jelenti, hogy már reggel 7 órakor is 32 fok körül matat a hőmérő, és ha éppen nem esik a szokásos trópusi eső, akkor a 80 százalék körüli páratartalom ehhez még hozzátesz érzetben jó 8-10 fokot. A másik ok, amiért a piac este kezd élni az, hogy ide a kuncsaftok leginkább enni jönnek, arra pedig zömmel a munka után, 6 óra körüli időponttól van mód. Az emberek hazafelé tartva fordulnak be az L-alakú, összesen jó, ha 800 méter hosszan elnyúló piacra, és állnak meg az utcai kifőzdék, ételpultok előtt. Shenzhenben otthon ritkán főznek, a családi vacsora pedig, a valóban ünnepi alkalmaktól eltekintve, szinte ismeretlen fogalom.
Ide nem csak a helyben lakó melós kolóniák járnak. A munkanap végén megélénkülő forgalom tömegesen hozza a piacra az öltönyös, nyakkendős kínaiakat, a középosztály sokszínű és státusú képviselőit. A kaja olcsó, a legtöbb főtt étel adagja – ahogyan egyébként a magvak és gyümölcsök fél kilós egységára is - zömmel 3-5 jüan közt változik. Az ízek mellett a mindig spórolós kínai munkás és hivatalnok számára ez sokkal elfogadhatóbb, mint a közeli McDonalds 35-70 jüanos kínálata. De aki az Elite Gardenben lakik, az is szívesebben eszik itt, mint a komplexum éttermében, ahol minden különösebb flancolás nélkül is elérhető a 120-150 jüanos számla.
Csiga a Pizza Hutban is van
Az ételpiacon minden van, amiről európai ember csak elképzelni tudja, hogy ehető. A helyi igényeknek megfelelően azonban a tészták, rizses étkek és zöldségek dominálnak. Sütemény egyáltalán nincs. Ahogyan villa sincs, és kést is csak az eladó használ.
Sokféle hús van, és még ha némelyikről nehéz is elsőre megállapítani, hogy miféle állat lehetett eredetileg, azt azért ehhez tudni kell, hogy itt a Pizza Hutban is felszolgálnak csigát, valamint hogy a legtöbb kínai étteremben kapható kutya-, illetve csacsi hús is. A piacon a legtöbbet azonban a kacsa és csirkefélékből látni – meg tofuból. Meg azt is, hogy nekik az teljesen természetes, hogy a tömény zsír, olaj, fűszer, szósz felhőket eregető ételpultok mellett lábbelit, ruhát, diót, pisztáciát, lichit vagy éppen kozmetikumokat vesznek, próbálnak, kóstolnak. A lakótömbhöz tartozó, gumis-műanyag borítású (!) kosárlabda pálya kerítésénél még este 11 órakor is kapni lehet különböző méretű tojást, friss zöldségeket és sült csirkét, de van itt számunkra ismeretlen, zömök banán, és irgalmatlanul nagy szemű sötét szőlő is.
Édeskés rothadás szaga
Az európai emberek itteni, étkezési higiéniával kapcsolatos félelmei valójában alaptalanok. A kínai hatóságok évek óta hadjáratot vezetnek ez ügyben, és az ételmérgezés legalább olyan nagy bűnnek számít, mint a gyógyszerhamisítás. Ennek az lett az eredménye, hogy bárhol nyugodtan megkajálhat az ember, mert ahol mások is ételt vásárolnak, szinte kizárt bármiféle étellel kapcsolatos probléma. Noha a turisták közül kevesen nem kapnak az első napokban gyomorrontást, az leginkább a fűszerektől, főként a chillitől, illetve a különböző olajos szószoktól van, mivel számunkra ezek a kombinációk ismeretlenek odahaza. (Egy szabály van amit azonban érdemes betartani: vizet csak lezárt palack saját kezű kinyitásával szabad inni, illetve, ha arra nincs mód, akkor fogyasztás előtt a csapvizet fel kell forralni.)
Az egyetlen jele a modern technológiai korszak beépülésének az, hogy a pultok felett Led-lámpák világítanak, de ezt is főként a praktikum magyarázza. A Led olcsó, ráadásul egy kisebb akkumulátorról is órákon át használható. Olyannyira igaz ez, hogy az akár méteres világítótesteket zömmel a pult mögött leállított elektromos robogók akkujára kötik. (Csak mellékszál, de az feltűnt, hogy bár lassan egy hete itt vagyunk, egyetlen egy belső égésű mopedet láttunk – viszont a kerékpárok és személyautók tengerében tömegesen jelen vannak az elektromos hajtású mopedek, alig több mint kerékpárok és persze a legkülönbözőbb korú és állapotú robogók – mivel olcsó az áram, sokan ezt használják személy és teherszállításra egyaránt.) A piachoz a mobil standok és a garázsbutikok mellett az is hozzátartozik, hogy egy cégéren elfér egymás mellett a Samsung és az Apple logója, sőt az is, hogy a helyi fotólabor annak ellenére a Kodak dicsőségét hirdesse nagy fényerővel, hogy a japán vállalat már évekkel ezelőtt becsődölt, sőt, lényegében meg is szűnt.
A piac napközben rápihen az esti forgalomra. Az étkezdék üresek, az úttestre hullott szervetlen szemetet összegyűjtik, a boltok csinosítására vagy akár egy eddig zárva tartott garázsbolt felkészítése (kifestése, áruval feltöltése és minden ceremónia nélküli megnyitása) egyetlen nappali műszak alatt megtörténik. A teraszos, kiülős étkezőhelyek előtt fellocsolják a járdát, néhol ezzel a lével felseprik az úttestet, és bár így a piacon nem felfrissül a levegő, hanem csak intenzívebbé válik az aszfaltba taposott, rothadó gyümölcsök édeskés szaga, a régi Shenzhenhez az itteniek szerint ez is hozzátartozik.
Ahogyan az a tudat is, hogy a város modernizációs tervei előbb-utóbb átlépik a régi és új Shenzhen közti Wuhe Ave 2x2 sávos úttestét, és ez a környék is, a jelenlegi lakói is, ahogyan sok minden más, alig néhány évtizede született dolog errefelé, nyomtalanul eltűnnek.
