Tizenegy tanár értékeli jelesre a pedagógusok megbecsültségét, azaz a megkérdezettek 0,65 százaléka. A hétfőn indított – nem reprezentatív – kérdőívünkre mintegy 2566-an válaszoltak, ebből 1693 pedagógus. Ők borúsan látják a helyzetet, 50,62 százalék csupán elégségessel, azaz kettes érdemjeggyel értékelte ezt a kérdésünket. A válaszadók ötöde egyest adott, negyede pedig hármast. A tanárok presztízséről ugyanazt gondolják a pedagógusok, mint a nem pedagógusok.

Arra is rákérdeztünk a tanároktól, hogy érzik magukat. A legtöbben azt jelölték be, hogy nem jól (30%), 26 százalékuk boldogul, 23 százalék elvan, 10 százalék nagyon rosszul érzi magát, és csak 6 százalék van nagyon jól. És, hogy mitől lenne jobb? A tanárok és a "civilek" is a fizetés és a juttatások növelésében látnák leginkább a megoldást, de míg az utóbbiak közel fele jelölte be ezt, addig a tanároknak csak a 34 százaléka. Azaz a szakmabeliek más "hangulatjavítót" is el tudnának képzelni.

Arra is válaszolt a pedagógusok negyede, hogy mit tartanának fontosnak a szakmában. Sokan a szellemi szabadságot hiányolják, az önállóságot, decentralizációt az oktatáspolitikában, és a használhatóbb, korszerűbb tantervet. Többen írták, hogy szeretnék, ha felnőttként kezelnék őket, nem néznék le a pedagógusokat se a politikusok, se a diákok, sem a szülők. "Egyáltalán, legyen értelme a pedagógiának", "az oktatás stratégiai ágazat legyen", "jobb együttműködésre lenne szükség a szülőkkel" – ilyen véleményeket is megfogalmaztak a válaszadók. A kevesebb adminisztrációt és a kisebb kötelező óraszámot is sokan megjelölték, egyikük azt írta: legyen kevesebb olyan kolléga, aki kényszerpályaként választotta ezt a hivatást, vagy pályán maradt kényszerből. A legtöbb válaszadó szerint viszont a felsorolásunkból mindennek teljesülnie kellene, hogy jobb legyen a helyzetük: tehát a jobb fizetés, a több eszköz, a jobb tanterv és több idő a továbbképzésre.

A tanárnők 57 százaléka, a férfi tanároknak pedig pont a fele válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy ha újrakezdhetnék, megint a pedagógusnak állnának-e. A válaszadók 88 százaléka szerint 2010 előtt jobb volt a pedagógusok helyzete, mint 2014-ben. (Érdekes módon nem volt e kérdésben jelentős különbség a pályakezdők és a több évtizede tanítók között.) A választ adó tanároknak egyébként a 43 százaléka több mint 15 éve van a pályán, a legtöbben (26%) általános iskolában dolgoznak.1252 fő tanárnő, és 441 tanár úr válaszolt a kérdéseinkre.

Az OECD-felmérést köszöntük, nem kértük

Nemrég egy nemzetközi felmérés azt vizsgálta, mennyire elégedettek a pedagógusok a helyzetükkel, ám Magyarország nem vett részt ezen. Az Emmi szerint nem lettek volna relevánsak az eredmények. A TALIS (Teaching and Learning International Survey) egy olyan nemzetközi vizsgálat, amely a pedagógusokról és a pedagógusoktól gyűjt információt. A 2013-ban 34 országban végzett felmérésben arról kérdezték a pedagógusokat, milyen körülmények között dolgoznak, hogyan ismerik el munkájukat, vagy milyen szakmai fejlődési lehetőségeik vannak. Felmérték a tanároknak az iskolával és a tanítással kapcsolatos nézeteit is.

Az adatokból az derült ki, hogy a fejlett országokban tízből majdnem tíz tanár elégedett, nyolc újra ezt a foglalkozást választaná, de csak harmaduk érzi azt, hogy megbecsülik. Azt azonban, hogy a magyar tanárok mit gondolnak, nem tudni: az Emmi szerint távol maradni a kutatástól ésszerűbb és olcsóbb volt, mivel az oktatásban történt átalakítások eredménye még úgysem látszott volna – írta a VS.hu. (A hvg.hu-s – nem reprezentatív – felmérésnél mindenesetre, mint láttuk, az jött ki, hogy a magyar tanárok mindössze 6 százaléka érzi magát jól, és mintegy felük nem lenne újra pedagógus, ha tehetné.)

A kormány nem kutatott, vagy titkolózott

2010 óta talán az oktatás volt az a terület, ahol a legtöbb változást vezetett be a kormány. Sok szakértő figyelmeztetett, hogy ilyen nagyságrendű és mélységű reformot nem lehet "büntetlenül" átverni a rendszeren. E balsejtelmek közben be is igazodtak, számos alapvető probléma volt az átállás során, gondoljunk csak a tankönyvbotrányokra, az államosításra, a Klik körüli már-már parodisztikus bakikra, a kötelező Pedagóguskarra, a portfólió-rendszerre stb.

Ennek ellenére a kormányzat nem készített vizsgálatokat a reformok bevezetésének elfogadottságáról, a pedagógusok véleményéről. Sőt, a köznevelési törvényt előkészítő – a problémákat pontosan feltáró – hatástanulmányt el is titkolta Hoffmann Rózsa. A volt államtitkár egy ízben, a Nemzeti alaptanterv elfogadottságáról büszkén idézett egy kutatási eredményt, amelyről azonban kiderült, hogy szakmaiatlan, vállalhatatlan vizsgálat volt. Amikor nyilvánosságra hozatalát követelték, 10 évre titkosították.

2012: a tanárok nem akartak államosítást

Egyetlen valós kutatás áll rendelkezésre, 2012-ben a Tárki készített egy reprezentatív oktatásügyi közvélemény-kutatást. Az adatok akkor azt mutatták, hogy az elmúlt húsz évben még soha nem volt olyan negatív az oktatás színvonalának a megítélése, mint 2012-ben. Az oktatás színvonalát a pedagógusok pozitívabban ítélték meg egyébként, mint a lakosság, az oktatás színvonalának alakulását tekintve pedig a diplomások és több gyermeket nevelők voltak a kritikusabbak.

A 2012-es Tárki-vizsgálatban a pedagógus minőségi munkáját akadályozó tényezők közt első helyen az oktatásirányítás kiszámíthatatlansága állt, ezt követte a szakmai elismerés hiánya és a munkaterhelés nagysága és aránytalan eloszlása. A pedagógusok számára érthető módon a legfontosabb elem a minőségi munka szempontjából a fizetések emelése volt akkor is. Ugyanakkor rögtön utána a felsőoktatásban és a pályára kerüléskor érvényesülő szűrést említették, valamint a pedagógusok számára biztosított szakmai támogatásokat.

A szervezetet érintő döntések többségét a pedagógusok nagy többsége az intézmény kezében hagyná: a házirend elfogadását, a tanulók felvételét, az egyes pedagógusok alkalmazását, elbocsátását, a tantárgyfelosztás jóváhagyását és az SZMSZ elfogadását. A pedagógiai program jóváhagyása az egyetlen, ahol az állami felügyeletet előbbre sorolták az önkormányzatnál. Az igazgató kinevezését pedig az önkormányzatnál hagyná a pedagógusok 40 százaléka.