Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Két nép, két ideológia feszül egymásnak a világ egyik legrejtélyesebb területén, magasan a kínai felhők felett. Ki mérgezte meg a Lámát? Hova tűnik a legszentebb tó víze? Hány percet kell gyalogolni egy trágyatortáért? Szerzőnk Tibetben járt.
A Lhasát Katmanduval összekötő 865 kilométer hosszúságú, szinte folyamatos aszfaltcsík a Barátság főút. Kétség kívül a világ leglátványosabb útvonalainak egyike ez. A tibeti fennsíkon, öt kilométer fölé nyúló hágókon át, valószerűtlen-kék tavak mellett, a Himalája égbetörő panorámájától övezve, keresztül poros kőpusztaságokon érkezik meg Nepál erdőkkel borított völgyeibe, majd végül Katmandu medencéjébe. Ahol az élet hasonlónak tűnik, mégis teljesn más. Utazás ez térben, időben, egy megunhatatlan mozi a busz ablakából.
Turizmus az ágy alól
Lhasát elhagyva egy darabig a Brahmaputra folyót követve nyugatra tartunk, majd az út hitrelen emelkedésbe kezd, hogy a 4794 méteres Kumba La hágóról elénk dobja a Yamdrok Tso látványát. A völgyek közé szorult, skorpió alakú vízfelület Tibet egyik legszentebb tava. Az elmúlt évezred végén a kínai kormány a szomszédos hegy gyomrába épített vizierőművön keresztül alacsonyabb területre kezdte szivattyúzni azt.
Rendszeres utántáplálás híján a tó vize lassan, de folyamatos csökken. Kiszáradni ugyan nem hagyják, de mintha itt is megbomlott volna valami. Pedig ajándéknak szánta a megszálló hatalom az itt termelt energiát. A plakátokon legalább is ezt hirdetik, de valójában a környék laktanyáit látják el árammal. A tó környéke pedig évről évre épül, tűnik el a beton alatt. Telepített csecsebecsés-standokkal övezett lépcső vezet le a partra, korlát készül és tavaly óta már pénzt is szednek attól, aki a magasságot jelző kőoszlop mellett szeretne fotózkodni.
Csata a fejekben
Shigatse Tibet második legnagyobb városa és hagyományosan az ország második legjelentősebb vallási vezetője, a Panchen Láma irányítása alá tartozó terület. Hagyományosan, de a tizenegyedik láma már nem itt, hanem Pekingben él. A történet a múlt század elején gyökeredzik, bonyolult és összetett, habár egyszerű célok vezetik a szálak gabalyítóit. A kilencedik lámát rossz nyelvek szerint a kínaiak mérgezték meg, hogy helyére már az ő emberüket ültesék. Aki látva az '59 utáni vérengzés és Mao Kulturális Forradalmának szomorú következményeit a rendszer ellen fordult. Börtönben próbálták megtörni, végül egy pekingi baráti látogatásból hazatérve hunyt el, a jelentések szerint szívinfarktus miatt.
Az új Panchen Lámát a mindenkori Dalai Láma választja ki. Az 1995-ben felfedezett tizenegyedik reinkarnáció azonban pár hónappal a bejelentés után eltűnt és azóta is ismeretlen helyen raboskodik. A hivatalban lévőt a kínai kormány delegálta, állítólag egyik befolyásos kommunista képviselő fia és gyerekkora óta erre a posztra nevelték. A dolog pikantériája csupán annyi, hogy a kiválasztás folyamata kölcsönös, azaz a jelenlegi Panchen Láma fogja kinevezni a jövőbeli Dalai Lámát. Ebben a pontban érnek össze a szálak, ezzel a lépéssel a kínai nép valószínűleg a helyiek fejében is átveszi a hatalmat.
Azonban vannak olyan hangok, akik nem fogadják el a pekingi lámát szellemi vezetőül, minek következtében nem ismereik majd el az általa kiválasztott Dalai Lámát sem.
Túlszabályzott percek
A Tibetben és a Barátság főúton való utazást szigorúan ellenőrzött keretek közé szorította a rendszer. Külföldiek önállóan nem járhatják be a területet, sofőrrel és vezetővel kapcsolt buszos vagy terepjárós csoportok közlekedhetnek csak az országrészben. A kötelező vízum mellé, szinte méterre pontos útvonalengedély is jár, melytől eltérni tilos. A városok határában ellenőrzőpontok ügyelnek arra, hogy mindenki a számára kijelölt településen töltse az éjszakát, útközben pedig csak adott sebességgel lehet közlekedni.
Se gyorsabban, se lassabban. Ha a két mérési pont között akár néhány perccel is eltérünk az előzőleg kis cetlin kiadott érkezési időtől, komoly pénzbüntetésre számíthatunk. És mivel az adott távra kimért idő irreálisan sok, gyakran a semmi közepén várakozva próbálnak a sofőrök kompenzálni. Ilyenkor nyílik esély arra, hogy lelépjünk a kijelölt aszfaltcsíkról és negyed órára elkóboroljunk.
Nepálra zuhanva
A közeli földeken sarlóval termelik be az árpát. Kévékbe rakják, traktorral hazaszállítják, majd kicséplik és szelelik a szemeket. Mindent kézi erővel, a falvak jellegzetes kocka alakú házai előtt. Melyek falain lapított jaktrágya torták száradnak. Fa híján ezzel főznek és fűtenek a hidegebb hónapokban.
Nyalam városkáját követően az út kőként zuhan a mélybe. Fél órás kanyargás közben két kilométert ereszkedik, a táj pedig drasztikusan megváltozik. A völgyön ülő vastag párából vízesések és örökzöld erdőségek tűnnek elő. Öröm a szemnek ez az üdeség, egyben azt is jelzi, megérkeztünk a Himalája nepáli oldalára. Innen már csak öt óra Katmandu, de a gyakori földcsuszalások által megtépázott, szakadékokkal kísért út és az intenzív szembeforgalom gondoskodik arról, hogy ezen a részen se unatkozzunk.
