Lipócia egy más világ. Valaki falunak mondja a nagyvárosban, de a Pozsonyi utat végigjárva inkább uras a fíling.
"Túl sok lett a zöld". A fasorral szegélyezett Pozsonyi utat a 2011-ben kezdődött felújítás során több virágosládával is felszerelték, előtte ott parkolóhely volt, ezért nem aratott osztatlan sikert a városiaknak egyébként oly kedves zöldiesítés. Rédei Éva, a Láng Téka tulajdonosa szerint ettől még nem lett kevésbé szerethető Lipócia sugárútja.
Új/lipócia
Rédei Éva 1989. szeptember 3-án nyitott egy ötforintos könyvvásárral. Azt mondja, az első magántulajdonú könyvesbolt az övé, mely akkoriban videotékaként is működött és non-stop nyitva tartott. Később, a kereskedelmi televíziók megjelenésével egyre kevesebben kölcsönöztek filmet, a portfólióból eltűntek a VHS-kazetták, most főképp judaikával foglalkozik, de még mindig minden nap nyitva tart: délelőtt 10-től este 8-ig.
Neki köszönhető a hároméves, tavaly már húszezreket vonzó Pozsonyi Piknik őszi fesztivál. Az elsőn, 2009-ben a boltocska húsz éves évfordulóját ünnepelték Bächer Iván Újlipócia című könyvének megjelenéséhez igazítva. Bár a köznyelvben Lipóciának maradt meg a 13. kerület újlipótvárosi része, melynek helyi érdekeltségű, azonos nevű színes-szagos kiadványa 2011 óta mutatja be kéthavonta a környék nevezetességeit eleinte még 990, most már 1450 forintos áron.
Az aktuális számon Radnóti látható Fifivel, a költő özvegyének 100. születésnapját 2012-ben ünnepelte a kerületrész, mely tele van ikonikus alakokkal, és legendás helyekkel. Minden arra vall, hogy különös lokálpatriotizmus élteti a Pozsonyit, Rédei egyenesen úgy fogalmazott: „saját magam alkotta gettóban élek”. A szomszédjában a Piccoló bár egy időben nyitott a Tékával, neves írók fröccsözője (kisfröccs 210 Ft), pálinkás elmélkedések fültanúja (kóser szilva 550 Ft).
Befelé bandukolva az új sárgás-bordós flaszteren, mindkét oldalon van valami a helyieknek fontos történelemből. Szűcs István szűcsmester kirakatában „Szűcsnéni” képe látható, aki férjének 1934-ben nyitott üzletét vezette 2006-ig. Most a fia viszi a boltot. Tíz éve még nyáron is nagyüzem volt nála, most augusztusban már szünetel a szolgáltatás: alig akad, aki nyáron szőrmét, irhát, bőrkabátot akar javíttatni, vagy készíttetni. De nincs oka panaszra a nyolcvan éves helyiség ódon bútorai között dolgozó Szűcsnek, külön szerencséje volt a helyiséggel: mivel állami megrendelésre készült a ház a két világháború között, 1934-ben, nem kobozták el a szocializmus alatt, és a rendszerváltásig bérelt földszinti üzletből magántulajdon válhatott.
Száz éven innen
Szemben található az 1913-ban nyílt legendás Kiskakukk étterem. A mondás szerint „abban a korban, amikor az evésnek még becsülete volt. Krúdytól Máraiig számos író a tanúja annak a világnak, amelyben egy jó ököruszálylevesért akár órákat utaztak az értők” - így fogalmaznak a százéves étterem honlapján, de a Pozsonyinak ezen a felén minden négyzetméterre jut valami kulinárium. A Kiskakukk mellett a Bécsi szelet, azután a Keleti életmód centrum, ahol minden teljes kiőrlésű, vagy bio, de legalábbi spirituális szellemmel van átitatva. A Briós az egyik legismertebb reggelizőhely Budapesten, és bár a kiszolgálás döcögős, valamiért elkapta a hájp a vendéglátó egységet, mely reggel fél 8-tól várja a jómódú környékbelieket.
A Manna ABC töri meg a teraszos egységeket: itt nincs sabbath, sem karácsony, éjjel-nappal nyitva áll, és a fonnyadt zöldségeken kívül pazar kínálattal vár a rendes, zsidó-keresztény nyitvatartáson kívül. Mellette a Pozsonyi kisvendéglő maceszgombóc levesben jó, szocreál kasztnijai télvíz idején telnek meg, de amint csicseregnek a madarak, a teraszon nem lehet helyet találni ebédidőben, ami akár délután négyig is eltarthat ezen az úri környéken. A képhez hozzá tartoznak az átellenben, a CBA fűtőrácsain lakó hajléktalanok, egyikük gázszerelő, az újlipótvárosiak a Facebookon reklámozzák őt.
Családi szakasz
A Radnóti-kereszteződés az első vízválasztó a Pozsonyi tengelyen, innen a Dunaparkig következik a családi szakasz: általános iskola, a kutyás-babakocsis életre vágyók ingatlanközvetítői a Pozsonyi Pagony gyerekkönyves-bolt, majd az apukák búvóhelye az Amelie kávézó, de van gitársuli és a Parksarok, ahol meg lehet szabadulni a gyerektől pár órára. Aki nem akar, az viszi a csemetét a takaros parkba margitszigeti kilátással és szezonnak megfelelő virágágyásokkal. A kutyások és dohányzók sem maradnak tér nélkül, szemközt sétáltatja kuvaszát Alföldi, ám a négyzetméterre jutó hírességek száma is ezen a részen kumulálódik: Fenyő, Dévényi, Kulka (bár ő állítólag nem itt lakik), Hajós, Kisgerló, Tahi-Tóth az utcakép része ősökkel és leszármazottakkal egyetemben. Ha valaki a Dunapark kávézóban időz egy keveset, valamelyikükkel biztos találkozni fog, de legalábbis a panorámablakból észreveheti, ahogy kiszállnak az autóból, vagy be, vagy bemennek a Dunaparkba, vagy ki.
Az étterem fagyizójának széles márványpereme az első melegebb szellő alkalmával megtelik mászókázó kisnövésűekkel, de a hidegben zárva tart az üvegpult, amit minden gyereknek kötelező összetapicskolnia a tavaly már 250 forintos gombócokra várva.
A Sarki Fűszeres télen is tart kint könyöklőt egy hőgomba alatt, a négy éve megnyitott delikátesz üzlet mínuszokban a benti forgalomra számíthat csak, és hiába a sok távoli csemege: a macaroon (290 Ft), a disznósajt, és a távoli vidékek borait legyőzi a kávéjuk, legalábbis a felszolgáló szerint: a frissen lefőzött fekete a legkeresettebb termék Szívós Márton, válogatott vízilabdázó üzletében.
A falu vége
A Pozsonyi hátsó szakasza sem érdektelen, és a helyiek igényeit kielégítő szolgáltatásokban igen erős: az 1964 óta működő tisztító (Flóra szalon) hatalmas kirakatban a porosodó szobanövényein túl a körbe-körbe forgró dunyhák és tollpárnák babonáznak. Belépve forró vasalóillat csap fejbe az öblítő keverékillatával, az asszonyok ötven éve mosnak itt csak épp egy picit modernebb gépezettel, mint a mosóteknő.
A városba épült úri falu végén van bank, posta, meg virágüzlet, az utcavégi kocsma molinós terasszal. A Hairskúl fodrásszalonon túl pedig református templom gyűjti a hívőket szemben a pozsonyi úti panelsorral, melynek aljában a hely viszonyait, és kutyagumijait tekintve jól placírozott állatorvos működik.
A Pozsonyin mászkálva az élet gondtalannabbnak tűnik, talán a nyugalmat árasztó fasor teszi, vagy a virágosládák, mediterrán kisugárzású járda, esetleg a szeretetben nevelt kutyák, és nagymúltú gazdáik.