Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Pénteken kötelező ünneplőbe öltöztetni a gyerekeket az október 23-i megemlékezések tiszteletére. Remek találmány. Megkérdeztük Vekerdy Tamás gyerekpszichológust, hogy mit okoz ez a gyermeki lélekben, és körbenéztünk a nagyvilágban, miként ünnepeltetik a gyerekeket.
Pénteken az első óra helyett úszni jár a gyerek - tantestületileg elrendelve -, hogy eleget mozogjon, az október 19-i péntek azonban még ennél is különlegesebb lesz, mert ünneplőbe is kell csomagolni. A gyerek azt javasolta, vigyük külön a cuccot, hogy ne abban kelljen szenvednie egész álló nap. Rendben, akkor három pakkja lesz: az iskolatáska, az úszófelszerelés (papuccsal, hajszárítóval, mert fenékig ér a haja, és két törölközővel ugyanezen okból kifolyólag), és akkor még az ünneplőruhás szatyor pluszba.
Gyalog, metrón, hazafelé - lévén hétvége - már az összes tankönyvével és füzetével telerakott iskolatáskát kell cipelni. Az is bosszantó, hogy az évnyitóhoz vett fehér felsőt már összefirkálta, így újat kell venni, meg kis kardigánt hozzá, meg hófehér harisnyanadrágot, vastagabbat, mint amilyen kellett szeptember elsején, mert reggel hideg van.
Így oszt-szoroz egy anyuka az örömhír hallatán, hogy az október 23-i suliünnepségekre puccba kell vágni a nebulókat. Nem lehetne akkor már iskolaköpenyben? A Facebookon feltett körkérdésünkre valaki így magyarázta az eszmét a rendelet mögött: hőseink sem farmerban és pólóban "tették a dolgukat". Ezen elv szerint akkor lehetne az 56-os divat szerint is öltöztetni őket: svájci sapka, bőr- vagy lódenkabát, a dédnagyi szekrényében biztos van valami alkalmas. Egy géppuskát esetleg a vállukra? Csak úgy, játszásiból.
Az oktrojált dolgok a gyerekek esetében egy jól meghatározható érzést váltanak ki: feszültséget. Ezt a szülő tudja tapasztalatból, de Vekerdy Tamás gyerekpszichológus el is magyarázta a hvg.hu kérésére: ami kötelező, az a gyermeknél először szorongást, később ellenállást vált ki. "Előbb unják, majd csúfolják".
Vekerdy szerint az óvodás korúaknál szigorúan tilos (-nak kellene lennie) a kötelező ünnepségek és mindennek, ami ezzel jár. Visszaemlékszik, amikor saját fia óvodáskorában a Lenin-szobros látogatásról furcsa élménybeszámolót tartott: „a tanítónénik megpuszilták a vasrácsot, és nekünk is meg kellett, közben pedig azt énekeltük: ’menetel az ezres, döng a lépés, államharc’.
Az ünnep „inspirálta” gyermekrajzok is árulkodnak arról, hogy milyen kép alakul ki a cseperedő kisdiákoknál a történelmi eseményekről: kesze-kusza. Nem egyszer fordul elő, hogy az 1848-as gyermekművekre világháborús elemek keverednek.
Az alsó tagozatban sem ajánlott a görcsös ünneplés Vekerdy szerint: „annak van értelme, ha egy kedves tanár bemegy az órára és elmeséli, hogy aznap (október 23-án, vagy március 15-én) esett az eső, és ezért esernyőt vittek magukkal az emberek” – mondja Vekerdy. De a fehér harisnya és a lakkcipő, ami szorít, semmiféle kapcsolódási pontot nem tud képezni történelmünkhöz. „Ahogy a Magdi néni által idegesen elvezényelt Szózat sem, amit szigorú glédába vágva ad elő a hamisan csengő, de egyeningbe öltöztetett kórus". Vekerdy egy Németországban látott élményét állítja kontrasztba: „a fiatalok egy ünnepi alkalommal szokásos kitérdepelt farmernadrágjukban, koszos cipőikben voltak, összegyűltek a színpadon, és előadták egy Bach-kantátát”. Az élmény állítólag lélegzetelállító volt.
Megkérdeztük külföldön élő olvasóinkat, hogy mi a házirend az ottani iskolaünnepségeken, tartanak-e egyáltalán tanrendbe épített évfordulókat. Egy németországi „informátor” megerősítette Vekerdy tapasztalatát: Évekig éltünk Németországban, a gyerekek Münchenben jártak iskolába, nem rémlik, hogy lett volna ünneplőjük, nem kellet ünneplőbe öltözni az iskolában, sőt, még felvételi illetve egyéb vizsgákra sem szokás. Az osztrákoknál is hasonlóan állnak hozzá az október 26-i Nationalfeiertag idején nincs iskola, kötelező öltözék sincs, de előtte az iskolában semmi komoly ünnepséget nem tartanak - világosít fel minket a bécsi város képviseleti irodájának vezetője. Így se kötelező öltözék, se himnusz-éneklés, és vigyázzállás sincs. Ami viszont van: a Nationalfeiertag napján ingyenesen látogatás az osztrák múzeumokban.
A Franciaországba kivándorolt olvasó arról mesélt, hogy ott semmilyen nemzeti ünnepet nem ünnepeltetnek meg a gyerekekkel az iskolákban, azért fizetik politikusokat, hogy ezzel foglakozzanak. Ám városi ünnepségeken sincs gyerekkórus vagy szavalás. Eleve sokkal kisebb felületét próbálja az iskola lefedni a gyerek életének, mint Magyarországon: nincs iskolai szakkör, nincs egyenruha, nincs énekkar, nincs hittan, nincsenek kötelező ünnepélyek, az évzáró kivételével, ami egész napos játék, és még az iskolaigazgató is tartózkodik attól, hogy szónokoljon.
Angliában kicsit más a helyzet, hisz ott eleve uniformisban járnak a gyerekek iskolába (erről szóló cikkünket szeptemberben olvashatták), egyik olvasónk azonban leírta, mi történik ünnepi alkalmakkor:
Az egyenruha elegáns, és az iskolákban viszont nincs „nemzeti ünneplés”, a gyémánt jubileum (II. Erzsébet királynő hatvan éves regnálásának ünnepe – a szerk.) a nyári félidős szünetre esett idén, a szülői munkaközösség szervezett egy lunch-party-t a gyerekeknek és mindenki másnak 2 fontos belépőért. Mindenki vitt magával szendvicset, sütit adományként, az önkéntesek szerveztek tombolát, volt ugrálóvár és arcfestés, ragasztott tetkó. A kislányok általában királylánynak öltöztek, a nagyobbakon minden union jack (brit lobogó) mintás volt, a fiúkon windsori oroszlánok virítottak, vagy focimezt húztak. Az idősebb angol hölgyek szigorúan Her Majesty stílusban nyomták, a férfiaknál az ünneplő a sör volt a kezükben. Mert ez Anglia: nincsenek idióta beszédek, és mindenki jól érzi magát, Union Jackes szívecskével az arcán. Most lesz november 5-én Bonfire Night (1605-ben ezen a napon próbálta felrobbantani Guy Fawkes a parlamentet, de nem sikerült, ezért hálaadást rendelt el I. Jakab – a szerk.), de az iskolában nincs ünneplés: tanulnak róla, rajzolnak, játszanak, énekelgetnek.
Egy kommentelő a Facebookon svédországi élményeit osztotta meg: …semmi kötelező nincs. A megjelenés, a részvétel a fontos. Furcsa is volt, mikor a fiam beszámolt: „a tanitónő azt mondta, a kedvenc ruhánkba mehetünk, és a fehér ing nem a kedvencem!" És örömmel szökdécselt az iskolába...
Találtunk azonban Magyarországhoz hasonló példát is, Ukrajnában fehér felső, sötét alj ugyanúgy kötelező, mint nálunk az iskolai ünnepélyeken. Mondanánk, hogy ugyebár a jó szovjet- vagy szovjetközeli múlt, mint nálunk. Moszkvából azonban azt mesélték: ott nincs kiöltözés, mindenki úgy megy iskolába, mint máskor szokott. Igaz, a hétköznapokban meg a kvázi-egyenruha kötelező:fiúknak sötét öltöny világos inggel, lányoknak ugyanez szoknya-blúz kombinációban. Lehet választani.
