Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Találnak a millások, a szoclibek, az alapítványok, az egyesületek és mindenki más külföldi mintát arra, miként áll össze egy sikeres ellenzéki koalíció? Tanulmányút 3 kontinensen.
Ha az ellenzéki erők és erőtlenek 2014-ben jól szeretnének szerepelni a választásokon, akkor van még mit elemezni, tanulmányozni. ’A’ pontból ’B’-be eljutni csak tanulva lehet, a tanulás tehát utazás. (Mindjárt rátérünk a millásokra, kis türelmet.)
Az utazótörténetek nagy része a hazatérésről szól. Azért indulnak el a kalandorok, hogy végül ismét otthon kössenek ki. Kalandjaik során ők maguk is megváltoznak, bölcsebbek lesznek, rátermettebbek és velük együtt megváltozik a világ is, de főleg az otthoni sanyarú körülmények vesznek el örökké a múltban. Például, itt a mérhetetlenül retardált parasztfiú a meséből, aki a tehenet elcserélte egy szem paszulyra. Csakhogy másnapra a magból égig érő takarmány hajtott ki, ezen fel is mászott, ellopta az aranytojást tojó tyúkot, megölte a sárkányt (más változatban az óriást), és úgy tért haza a tanulmányútról, hogy otthon egy kotlás ideje alatt egyensúlyba hozta a teljes háztartási költségvetést .
Vagy Frodó és Samu, a két törpekelta farmer is azért indult útnak, hogy a világbékét helyreállítsák. Soha előtte nem hagyták el a Megyét, most azonban átkeltek Középföldén, megérkeztek Mordor tűzhányójához, belehajították a gyűrűt meg azt a rohadék pösze kisnyugdíjast, aztán hazamentek, és itt is minden rendbejött. (Igaz, Frodó elhajózik az Újvilágba, de Samu családot alapít és békében él a dögös hobbitlánnyal. Gyerünk Samu!)
Akad még példa. Luke Skywalker a Tatuinon túrta a földet, és arról álmodozott, hogy majd egyszer pilóta lesz. Nemhogy az első epizódban (ami a komplex számok síkján a 4.) ez teljesült és felrobbantotta a világtörténelem legösszetettebb innovációs eredményét, a Halálcsillagot, hanem elment a mocsár bolygóra, a zöld csodarabbitól megtanulta hogyan kell puszta akaratával kiemelni a színesfémet a lápból, majd Jedi lovaggá változott. Ezzel összeomlott a Birodalom.
Marco Polo, Stein Aurél, Vámbéry Ármin... nem is vesszük mind sorra a nagy utazókat valóságon innen és túl, hiszen kis túlzással azt is mondhatnánk, minden történet utazó történet, minden utazás a tanulásról és a változásról szól.
Itt az idő, induljon az ellenzéki tanulmányút. 6 állomása: Szlovákia, Olaszország, Tunézia, Egyiptom, Egyesült Államok, Kőbányai szeméttelep
Szlovákia, Pozsony
A szocdem Fico leváltására 2010-ben nem alakult jobboldali választási szövetség, legfeljebb apró együttműködések. Ilyen volt a Szabadság és Szolidaritás (SaS) és a magyar-szlovák MOST-Híd vállalása, akik 4-4 szabad szemmel alig látható minipárt jelöltjét a listájukon bejuttatták a törvényhozásba.
Az eredmények nehéz helyzetbe hozták az amúgy nyertes Smert, Fico pártját, ugyanis alig bírtak több mandátummal, mint a parlament harmada. A jobboldali pártok viszont összeadták amijük csak volt, és megtették a kereszténydemokrata Iveta Radičovát (SDKÚ-DS) miniszterelnöknek.
Csakhogy a korábban említett kétszer négy főt nem vették túlságosan komolyan, akik sértettségükben felismerték zsarolási potenciáljukat: nyolcan már könnyedén átsegíthettek vagy elgáncsolhattak szavazásokat, és ezt a képességüket meg is villantották, miután nem hívták meg őket a kormánypárti egyeztetésekre. Közben Mikuláš Dzurinda és Radičovát is hatalmi szkanderbajnokságot vívott. Ebből lett a bukta.
Olaszország, Róma
2006-ban Romano Prodi és a mögötte álló baloldali Unio pártkoalíció célfotós győzelmet aratott a jobboldali Berlusconi felett. A példa azért is érdekes, mert éppen e választások előtt próbált az olasz médiamogul-miniszterelnök beletúrni a választási rendszerbe, segítve azokat az indulókat, akiknek szavazóbázisa kevésbé elszórt, masszívabb és egységesebb tömböket alkotott. Ismerős?
Ezért az Unio 12 pártja gondosan kihasznált minden lehetőséget, hogy begyűjtse az összes lehetséges szavazatot, meg is lett a gyümölcse. A győzelem utáni hónapok azonban itt is próbálra tették a választásokon megfogalmazott közös célt. Kiderült, hogy együtt kampányolni vagy együtt kormányozni merőben más feladat. Az egyik félnek a nyugdíjreform minél bőkezűbb megvalósítása volt a fontos, a másiknak az egyneműek házasságában nem akarózott engedni, többen az afganisztáni háborúban vállalt olasz szerepet kifogásolták... a civakodásból távoztak a kereszténydemokraták, majd bizalmi szavazás következett, majd új választások, és végül eljött az Antikrisztus egy újabb Berlusconi kormány képében 2008-ban.
Pedig ez már a második esélye volt Prodinak, hiszen 1996-ban született meg az első koalíciója, az Olajfa. Ráadásul akkor csupán 6 pártból alakult a kormány, 3 balodaliból, egy zöldből, egy kereszténydemokratából és egy liberális demokratából. Két évig tartott ki csupán.
Témazáró I.:
Mit tanultunk? Az egyszerű utazó-újságolvasónak úgy tűnik, hogy a pártok közös valutában kereskednek: választókban, szavazatokban, mandátumokban. Amiben különböznek, az tőkéjük mérete s hogy mivel keresték meg. Az egyik szociális demagógiával, a másik vállalkozóbarát adók ígéretével. Akadt, aki többet halmozott fel, és színre lépett olyan, aki a kevesebbet, de egyik sem eleget.
Ezért elkezdenek egymással kereskedni, ki a szabadság elvekből áldoz fel valamennyit, hogy a másiktól vásároljon a munkások bizalmából, ki a melegházasság ügyén keresett filléreit költi el azért, hogy a üzlettársától konzervatív szimpátiát kapjon. Minden megfogalmazható a számok nyelvén.
Azaz csak majdnem minden, hiszen a mi esetünkben nem csak pártokról van szó, hanem civilekről is. Márpedig nálunk a Milla nem ugyanazt a valutát használja, mint mondjuk a szocik, hiszen nem szeretnének mandátumot szerezni a következő választásokon (eddigi ismereteink szerint). Hát akkor miben kereskedik? És mekkora a tőkéje? És mire költené? Fogalmunk sincs, úgyhogy utazzunk tovább.
Tunézia, Tunisz
Az Arab Tavasz (2011) bölcsője olyan mozgalomban roppantott meg egy teljes rendszert, ami kétségtelenül az önszervező civilektől indult. Ezúttal átugorjuk a közösségi média szervező erejét, de nem felejtjük el, hogy a csatornáin (főleg) egyén üzent egyénnek.
Sőt, az egész folyamat kezdeményezője az Egyén. Mohamed Bouazizi, elszegényedett utcai árus 2010 decemberében végső kétségbeesésében felgyújtotta magát. A demonstratív öngyilossághoz egy hatalmaskodó kisbürokrata erőszakoskodása adta a végső lökést, amikor a kiskereskedő Bouazizitól, aki amúgy is mindennapi gondokkal küszködött, elkobozták áruját.
Először sok másik individum csatlakozott, majd diákok, majd a szakszervezetek, majd más szakmai szervezetek. Köztük a jogászok 95%-a 8000 fővel, akik 2011. január 6-án a rendőri zaklatás ellen tiltakozva sztrájkba léptek. Csatlakozott egy nemzetközi szervezet is, a Hizb-ut Tahrir, és természetesen a helyi pártok is kivették részüket, akiknek nem volt más dolguk, mint felülni a tömgemozgalom farvizeire. Nem tették rosszul, most kormányoznak.
Egyiptom, Kairó
1928-ban született a Muzulmán Testvériség, itt, Egyiptomban. A mozgalom civilnél is civilebb a kezdetekkor, a Kisember indította útra, név szerint Hassan al-Bana iskolai tanár. Amikor 1949-ben merénylet áldozata lett, már tucatnyi országban megvetette lábát.
Vallási alapú politikai buzgása és apokaliptikus világnézete, amely szerint a történelem célja a Kalifátus visszaállítása Andalúziától Indonéziáig, azóta is megőrizte mozgalom jellegét. Önmagában nem párt. Nem indul választásokon, azonban politikai szárnyakat bontott, amelyek alatt pártok nevelkedtek. Amikor az Arab Tavaszban a Tunéziából indult lázongások átterjedtek Egyiptomra és Mubarak rendszere beszakadt, a Muzulmán Testvériség pártja, a Szabadság és Igazság majdnem 50%-t elvitte a parlamenti mandátumoknak.
Talán érdemes hozzátenni, hogy még 2011. januárjában Mohammed ElBaradei, a Nemzetközi Atomügynökség korábbi igazgatóját maga a Testvériség is elfogadta ideiglenes kormányfőnek. Vagyis független, és függetlenként állt mögé több csoportosulás, így például az Április 6. Ifjúsági Mozgalom és a Nemzeti Szövetség a Változásért is.
A Testvériség életében sem rózsás minden. Éppen most pénteken tiltakozott nyakra főre a szervezet, hogy Kairóban a pénteki összecsapásokban „huligánok támadták meg” a tüntetőket, nem a a Szabadság és Igazság aktivistái – csupán történetesen a párt polóját hordták a támadók. Ezen túl kezdenek a Mursi elnökkel szembeni elégedetlenségek zavarossá válni, és a Testvériség szimpatizánsai tüntetnek a Testvériség kormánypátja ellen.
Témazáró II.
A civilek valutája alkalmanként erősebb mint a pártoké, az utóbbiaknak ezért sokat kell költeniük: mondjuk lerakni a pártzászlót, mások jelöltjét támogatni vagy csak szövetkezni.
Ja, és utána kormányozni is kell.
A példa persze itt sem teljes, hiszen nincs oly erős közös ideológiája a magyar ellenzéknek, mint a vallás a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. És ez érvényes a 8000 ügyvéd esetében is, hiszen el ne feledjük: az iszlám és a szekuláris jog ezekben az országokban milliónyi kérdésben összefonódik. Olyan példát keresünk még mindig, ami egy tömeges de világi civil szerveződésről szól.
Egyesült Államok, Washington
Tudták, hogy Amerika történelmében az első elnök, alapító atya, függetlenségi harcos George Washington volt az egyetlen független elnök? Ráadásul ő volt az egyetlen, aki megkapta az összes elektor támogatását. Hivatalát még New Yorkban vette át, nem Washingtonban, ahol a mai kormányzat működik - a Federal Hall erkélyén tette le az esküt.
A pártok felettiség mítosza kissé szemfényvesztés. Az amerikai pártrendszer inkább első elnöksége végefelé, az 1790-es években kezdett kialakulni. Ekkor a föderalisták álltak szemben a republikánusokkal, és az előbbiekkel Washington jó kapcsolatot ápolt, hiszen első elnökként éppen az volt a célja, hogy a szövetségi köztársaság megerősödjék közös pénzügyekkel, hadüggyel és külüggyel.
A másik oldalon Thomas Jefferson republikánusai kampányoltak, és amint elnyerte az elnökséget, máris érvényesítette saját elképzeléseit. Amit innen tanulhatunk: mindezt úgy tette, hogy megőrizte azt, amit az elődei elértek, tetszett neki vagy sem.
Törekvés pálya, kőbányai szeméttelep
Itt forgatta Sándor Pál, Ragályi Elemér és Garas Dezső a Régi idők focijának meccs jeleneteit. A Csabagyöngye itt próbált helyt állni, hiába küldtek rájuk végrehajtókat, vásárolták ki legjobb játékosaikat, püfölték el a csapatkapitányt.
Mert kell egy csapat.
