Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A mindennapos tesióra ugyan megosztotta a közvéleményt, ám attól még a legfőbb kérdés maradt: milyen legyen a tökéletes 45 perc, akár heti egy, vagy öt napban. Megpróbálunk felkutatni a legjobb testnevelésóra-tervet az oktatási rendszeren kívül álló sportszakértők bevonásával.
Gyerekként nagyjából egyöntetű véleményen voltunk (vagyunk): a felmentés a legjobb dolog, a Cooper-teszt a legrosszabb. Az iskolaköpenyen visszahozása mellett még mindig folyik a vita a mindennapos testnevelésórásól. Az egyik tábor szerint a heti ötnapos tesióra azt üzeni a gyerekeknek, hogy mozogni kell, és mozogni jó. A másik tábor viszont a gyerekek túlterheléséről, és a nem megfelelő iskolai felszereltség hiányáról beszél.
Cikkünkben ebbe a vitába nem kívánunk beleszólni, inkább megpróbálunk holisztikusan tekinteni a problematikára, a tökéletes testnevelésóra-terv után kutatva az oktatási rendszeren kívül álló sportszakértők (egy személyi edző és egy jógatanár) bevonásával.
Amit az iskolában tanítanak
Bevezető, fő- és levezető rész - ezekből a szakmailag tudatosan megtervezett, felépített részekből áll a testnevelés óra, a leendő testnevelők pedig azt tanulják meg, hogy a rövidnek tűnő 45 percet hogyan kell leghasznosabban kitölteni - mondta a hvg.hu kérdésére Balogh László, a Szegedi Tudományegyetem Testnevelési és Sporttudományi Intézetének intézetvezető egyetemi docense. Az első szakaszban a nebulókkal közlik, hogy mi vár rájuk azon az órán, motiválják őket, illetve felkészítik a szervezetüket, a kardiorespiratorikus rendszerüket általános sokoldalú bemelegítéssel a fokozottabb igénybevételre.
A főrészben új anyagot oktathatnak, feldolgozó gyakorlással ismételhetnek, kondícionális vagy koordinációs képességet fejleszthetnek a tanárok, illetve ami nagyon fontos, Balogh szerint: rengeteget játszhatnak. "Természetesen ezeket mind az életkori sajátosságoknak és az előképzettségi szintnek megfelelően." A gerendán végigmenni nem csak koordinációt, de a koncentrációt, figyelemfókuszt és a bátorságot is próbára teszi, ezáltal javítja a kognitív képességeket, a tanulási hatékonyságot is. A csapatsportágakban pedig formálják a gyerekek, a csapatszellemet, megtanulnak együttműködni, a kudarcot vagy éppen a sikert elviselni, kezelni. Balogh elmondása alapján a levezetésnek ugyanolyan fontos szerepe van, ekkor kell lecsillapodnia a gyermeki szervezetnek.
| Katus és Kökény így képzelné |
Katus Attila például nagyon lelkes volt már a mindennapos tesi bevezetésének hallatán, és nem érti a hőzöngést: gyermekkorban alakul ki az életmód, később tíz emberből csak egy tud ezen változtatni később. Régen Katus emlékei szerint a dagi gyerekek aránya is hasonló volt, egy osztályban legfeljebb egy gyerek volt túlsúlyos: "az az egy volt az, akit nem választott senki be a csapatba". A komplexusok kialakulását megakadályozhatja a rendszeres sport, de eleve halálra van ítélve az ügy, ha a szülők problémát látnak benne: "izzad a gyerek, sokat kell mosni, kisebesedik a térde" - ha ilyen a hozzáálllás, akkor a gyerekektől se várjunk sokkal nagyobb lelkesedést Katus szerint, aki úgy véli, hogy az iskolai agressziót is csökkenteni lehetne a mindennapos tesivel, de a 45 percek végigülésében is segíthet, ha teljesül a napi egy óra mozgás. Kökény Roland, a friss olimpikonunk szerint újabb területeket kellene meghódíta(t)ni a gyerekekkel, a vizes sportok közül ugyanis csak az úszás az, amit beépítenek a tanrendbe. Pedig számos helyszín adott hazánkban a víz felszínének felfedezésére. Kajak, kenu? Igen, de a csónakázás, a vizibicikli, tehetségesebbeknek a vízen járás is jó móka. |
Az ideális testnevelésórát nem olyan tanár tartja, aki becsöngetéskor bedobja a közösbe a labdát, majd egy újsággal a kezében várja a következő csengőszót - ezt Balogh is belátja, sőt azt is, hogy az ambíciózus terv kivitelezése során problémát okozhat a infrastrukturális háttér, sőt a tanerőt is bővíteni kell a mindennapos testnevelés megvalósításához. „De a problémában nem a kellemetlenséget kell látni, hanem a megoldást keresni”. Ahol nincs elég terem, a szabadtéri foglalkozásokkal kitölteni a kötelező egészségmegőrző foglalkozásokat. A „hóban és esőben is” - kérdésünkre sem jött zavarba: a hógolyozás, a korcsolya, a túrázás miért ne lenne jó alternatíva?
Első osztályban például egész egyszerűen meg kell velük szerettetni a sportot - ez jutott Dési Ágnes személyi edző eszébe, amikor tanácsát kértük a heti öt alkalom értelmes és hatékony kitöltésére. Ha ez lenne a nemes cél, és a tanárok is erre törekednének, akkor az egyik kontra érvet ki is lőhetnénk: nem kellene aggódni, hogy a következő nyolc évben a felmentésre fog hajtani a gyerek, harmincéves korára pedig a csipszes zacskó kinyitására használja legfeljebb izmait.
A mindennapos sportolásnak hatása van a csöppségek fizikumára, de nem mindegy, hogyan: Dési szerint 14 éves kor alatt például tilos a súlyzózás, mert addig fejeződik be csontok növekedése. Amíg nem nőnek meg rendesen gyerekek, addig károsíthatja a gerincoszlop fejlődését, ha vertikálisan terheljük. Szerinteb be lehetne vezetni a suliban is azt, amit látunk a fitnesztermekben, amikor szálkásítanak a gyúrók: kicsi súllyal, sok emelés.
45 perc gyerekre szabva
Mindezek alapján megpróbáltunk szakértőkkel egy olyan tesiórát és gyakorlatsort, ami nemcsak a gyerekek testtudatára, hanem kedvére is hat.
Van például olyan gyakorlat, ami az izomépítésnél sokkal fontosabb, sőt létszükséglet: az egyensúlyérzéken, a hajlékonyságon, a szép tartáson gyerekkorban lehet a leginkább segíteni. Hamár tartás, cipeltek már teli iskolatáskát manapság? Gerincferdülés garantált, tehát egy napi tízperces gerinctornát mindenképpen el kellene végezni. Ezzel lehetne kezdeni a napi kötelező testnevelést. Nem kell hozzá külön felszerelés, elég hozzá matrac, vagy szék és egy fal. Tíz percet ki lehet tölteni vele a 45-ből, ha a sorbanállással, jelentéssel, felmentettek felsorolásával elmegy még öt, akkor már csak fél óra van vissza.
Gyakorlat: fel a kezekkel, tenyereket összeszorítani, és kezdjetek nyújtózni, tartsd ki. Légzés nyugodt és egyenletes.
Nem baj az sem, ha rendben van az egyensúlyérzéke az embernek, a jógik például úgy tudják, hogy testi egyensúly egyenlő lelki, ha kiegyensúlyozottabbak a gyerekek a világban, felnőttként is könnyebben megbirkóznak a problémákkal (nem lesznek depressziósak, alkoholisták, öngyilkosok) . És mi van a hajlékonysággal? Ugyanez: a flexibilitás nem árthat, feltéve, ha az alkalmazkodóképességet a jó tulajdonságok között tartjuk számon. Nyújtó és egyensúly-gyakorlatok: újabb tíz perc. Húsz percet kell még kibírni.
Gyakorlat: álló pozícióból, egyenes háttal és derékkal hajoljunk le, és kezeket helyezzük a lábfej mellé. Nem megy? Kapaszkodjunk meg a vádliban, és minden kilégzésre jussunk egyre lejjebb, amíg nem sikerül.
Tizenöt percben lehet játszani, vagy próbára tenni a gyerekeket egy-egy speciális sportágban, amihez van kedv, affinitás, és nincs túl sok félsz. A komplexusok kialakulását ugyanis nem csak megakadályozni, de elősegíteni is lehet a tesivel. Minden iskolában van egy Anatolij bácsi, aki Oroszországból keveredett valahogy ide, minden reggel mezitláb, csupán egy kisnadrágban futja a köröket a salakon, télen egy sapkával egészíti ki a szocialista ironman jelmezét. Anatolij bácsi nem csak magával szigorú: a nyámnyila gyerekkel ordít, aki a tanmedencében kapálózik, azt azzal az eszközzel nyomja vissza, ami elvileg a fuldoklók megmentésére szolgál. Jancsi bácsikból is van egy pár, aki szekálja a fejlődéseben lévő lányokat csúcsosodó pólójuk miatt, és a menstruációs fájdalmak hallatán nevetőgörcse lesz.
Gyakorlat: szorítsuk össze az öklünket, majd nyújtsuk ki a középső ujjat, ha nem vagyunk elég bátrak, tegyünk ugyanígy a háta mögött. Utána húzzuk ki magunkat.
A 9. évfolyamon kötelezővé tett tesiórákon már célzottabban kellene a tinédzsereket képezni a fiatalkor kihívásaira, sőt már ötödikben is: a 11 évesekre ugyanis erősen hatnak már a médiából sugárzott "tökéletes" testképek. A buta diétákról biztos beszélnék velük, mondja Dési, így a helyes étkezés, sőt a pulzuskontroll is napirendre kerülhetne. Csupa érdekes topik, amit tíz (lányoknak), vagy száz (fiúknak) fekvőtámasz alatt ecsetelni lehet. Eszmecserével töltött idő, kérdezz-felelek öt perc, lenyugszik a szívverés, helyreáll a pulzusszám, lehet menni zuhanyozni.
