Kirándulunk a metropoliszban, és megpróbáljuk elfogadhatóvá tenni azokat a pontokat, ahol lélegzetünket visszatartva szemléljük a rothadást. Első kiállítási tárgyunk: Bilharziás telefonfülke, Király utca – ismeretlen festő műve.
Íme, az akciófestészet és a street art metszéspontjában, üdítő őszi vizeletszagban lelhetjük meg a Bilharziás telefonfülkét. Az ismeretlen művész merész ecsetvonásokkal követi Jackson Pollock akciófestészetét, amint naivan és tarkán, absztrakt expresszionizmusba zárja a telekommunikáció budiját. Rárobbantotta a festékes bödönt.
A művész azonban nem csak felületként tartja számon a telefonfülkét, hanem igazi médiumként. Hiszen mi más hordhatná testén a közösségi média és okostelefonok üzenet-cunamijának portréját, mint a hanyatló vezetékes világ nyugdíjasa? Figyeljük meg, a tekergő pacsmagok elnyelik a vezetékes világ opálos szignóját, a telefonkagyló sziluettjét.
Óda a VI. kerületi önkormányzathoz: Húgyszag van és gané. Vigyük óda, az önkormányzathoz.