Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Drága a fapados? Ócska a szállás? Nem biztosít a biztosítás? Előreküldtünk egy átlagos utazót, az óbudai Csibe Kocsma Törzsvendégét, hogy tapossa ki az utat előttünk. Tanuljunk a kárából, amiről a pultnál mesélt.
Vízumdíjak – A siker nem garantált, csak a részvételi díj
Amit az óbudai Csibe Kocsma Törzsvendége olcsó Hubertuson megspórolt, azt a célország államperselyébe dobálja. Az értékében játékos természetű magyar forintot azonban nem az engedélyért fizeti, hanem az eljárásért. Vagyis egyáltalán nem garantált, hogy ha fizet, akkor bejut Burkusföldre, könnyen előfordulhat, hogy végül elutasítják, és lógó orral kullog vissza a pulthoz.
Ha valahol, mondjuk: valamelyik piacon, felajánlja egy önjelölt ügyintéző, hogy szívesen biztosítja az érvényes vízumot pénzért, nincs külön eljárás kétes kimenettel, akkor kezdjünk gyanakodni: vagy Ótvarisztánban kötünk ki mint szexrabszolga, vagy a köteg bankónkért cserébe soha többet nem bukkan fel a segítőkész diplomata. Burkusföldre se mi, se a Törzsvendég nem jut be.
Fapados járatok – Nem csak az utat fizetjük
Nem csupán a repülőútért fizetünk a repülőjegyben, hanem a repülőtérnek is, az ügyintézésért is, az átutalásért. Lehet, hogy a „Budapest-Barcelona-Budapest már hét krajcártól!” hirdetések örömteliek, de ahogy az online vásárláskor újabb és újabb oldalakra érünk, csak kiderül, hogy végül nem hét krajcárral terhelik a számlánkat. Érdemes árösszehasonlító oldalakat nézegetni, illetve röviden háttérkutatni, hogy egyik-másik légitársaságnál még milyen terheket cipel a repülőjegyünk.
Ha már nem elegendő a kézipoggyász, akkor se várjunk a feladandó csomag díjával az indulásig. Online jegyvásárlással 5-6000 forintért megússzuk, de ha a reptéren adjuk csak fel a poggyászunkat, ez legalább 15 000 forint lesz. Értjük mi, hogy leleményes nép vagyunk, és a ravasz problémamegoldók nem győzik a mi vagy az óbudai Csibe Kocsma Törzsvendégének fülébe suttogni, hogy miként lehet a templomi orgonatokot kézipoggyásznak álcázni, avagy a két csomagot egynek, de higgyék el, mindenki lebukik. Előbb-utóbb lemérik a súlyát, megmérik oldalait, kerületét és szögsebességét is, és ha túllépi a küszöbértékeket, akkor fizethetünk – sokat.
A fedélzeti evés-ivás-kávézás masszív belvárosi luxusárban fut, a szerény reggelit 2000 forint körül mérik.
Elsőbbségi beszállás – Így vagy úgy, de várnunk kell
Egy másik felesleges tétel a fapados járatokon. A diszkont járatok proletariátusa között vannak egyenlőbbek – látszólag. Ők azok, akik megveszik az elsőbbségi beszállást, amitől arisztokrataként pöffeszkedhetnek a kedvenc első sorokban. Amikor a kevésbé egyenlőbbek követhetik őket, és leszegett fejjel tülekednek a maradék ülésekért vívott élet-halál harcban, akkor a spórolnokok főrendjei kényelemben várhatják ki ezt a 20 percet. Gratulálunk. 20 percet nem sorban állva töltöttek, hanem a fedélzeten. Megérte? Ez 20 drága perc, amit az óbudai Csibe Kocsma többi törzsvendégének társaságától vettünk el.
Hotel, motel, panzió (bizonyos pénzügyi körök szerint: „penzió”) - Extrák
Akárcsak a repülőjegyeknél, az olcsó termék itt is rettenetesen drága. Az utazási irodák és szálláskínálók oldalán publikált fotó mindig maga a földi paradicsom: azúrkék tenger avagy medence, pálmafák és a Tökéletes Szépség, amint Kockáshasizmú Mosolytornászhoz simul. Mellette a tökéletes nyaralás utolsó komponense: extrém alacsony ár. „De hiszen ez annyiba kerül, mint egy túró rudi”, sikít fel az óbudai Csibe Kocsma bentlakója, amint meglátja a tévéképernyőn a hirdetést. Felismeri benne a régi ígéretet, amire az elmúlt évtizedekben várt: ami neki jár, azt egyszer végre megkapja.
De nem kapja meg. Hiszen a diszkont árban nincs benne az internet, azért plusz fizetni kell, különösen ha napi szinten szkájpolna a többi csibével, a szoba előtt legfeljebb gyökerek de nem pálmakoronák lengedeznek, merthogy alagsori a szállás, és lehet, hogy az étkezést is külön felszámolják.
Jegyekhez csatolt biztosítások - Nem biztosít mindent
A hvg.hu már rég színt vallott, és vállalja, hogy a biztosításkötés prófétája. Ezért azt javasoljuk, kössünk átfogó, önálló biztosítást, mindenre. Ne egy picit a repülő útra, másikat az autóbérletre, harmadikat medúzacsípésre és a negyediket ufótámadásra, ezzel csak elaprózzuk magunkat. Sok idő, fajlagosan drágább, most már biztos, hogy kell a kézipoggyász mellett egy feladott bőrönd is az összes dokumentációval. A biztosítás különben sem puzzle, ahol tökéletesen illeszkednek a képelemek, amelyek kiadják a teljes portrét – mindig maradnak rések. Például, amikor támadnak az ufók Neszebár felől, és mi a medúzák közé menekülünk a tengerbe, akkor időközben rájaattak érhet – tetszett gondolni a rájaattakra? Nem? Na ugye, ott a rés, de most már késő!
Bérelt autó hét krajcártól – Meg is kell tankolni
Mint bármelyik más kategóriában, itt is érvényes, hogy a legolcsóbb árak egy halom elengedhetetlen tételt nem tartalmaznak – tulajdonképpen ezek az árak nem is feltétlen léteznek, hiszen felszínes marketingfogásért a hirdetők kitúrnak egy sort az árképző exceltáblázatukból és elénk pakolják. Például: lehet, hogy nincs benne a reptéri illeték. Márpedig a reptéren vesszük fel a kocsit, ott rakjuk le, úgyhogy ez a tétel mindenképpen kikerekíti a számlánkat. Ha nincs tele a tank, amikor visszahozzuk, nem csupán a hiányzó üzemanyagért kell fizetnünk. Ahány kölcsönző, annyi szokás – a megoldás ismét az, ami máshol: háttérkutatás.
Rossz helyen váltott pénz
Ha a bűnözés opera, akkor a komissziós díj Tosca áriájának ér fel. Soha, soha ne váltsunk olyan helyen, ahol a váltás mellett komissziót számolnak fel. Ez ugyan egyre ritkább, de kérdezzünk rá, mielőtt áttuszkoljuk a golyóálló üvegporta társalgó nyílásán a bankjegyeket.
A másik rendkívül egyszerű tanács: legalább három váltóhelyen érdemes megnézni az árakat.
Kéretlen kísérők - Amikor baleknak néznek
A Földközi-tenger medencéjét szegélyező nagyvárosokban el nem kerüljük, hogy önjelölt Sancho Panzák, idegenvezetők toppanjanak elénk. Nyájasságuk a választási beszédeket összehazudó politikusokat idézi, amikor önzetlenül felajánlják segítségüket. Mert – mondják ők – szívesen támogatjuk a kultúrák találkozását, vigyük haza az ismereteket a Csibe Kocsmába, meséljünk.
Segítségükben legfontosabb eszközük a társadalmi kapcsolattartás, a netvörk: ismernek embereket, akik ismernek embereket, és az utóbbiak megoldják, hogy fényképezhessünk ott, ahol más balszerencsés turistának levágják a kezét, vagy támogatnak erőfeszítésünkben, hogy ellátogathassunk oda, ahol fehér ember még nem járt. Megmutatják szívesen a Frigyládát, vagy az időgépet, vagy az elsüllyedt Atlantiszt.
A kéretlen idegenvezetők persze nem tudnak semmit megmutatni, amit ne láthatnánk amúgy is. Valamint nem nagyon értik a „köszönöm, nem” kifejezést, sem idegen, sem anya-, sem metanyelven. Kitartó ismételgetéssel mégis meggyőzhetőek.
Apró megjegyzés: származhat belőlük előnyünk is. Ha hagyjuk, hogy velünk tartsanak, a többi tudós békén hagy. Ha ezt választjuk, akkor egyezzünk meg előre egy vállalható összegben.
Torony/vár/magaslat megmászása a látványért
10 esetből 9-szer a legidétlenebb és legpazarlóbb időtöltés. Ha sok-sok euróért feljutunk az Eiffel legfelső fokára, akkor...
...nem látjuk az Eiffelt, merthogy a tetején állunk és nem előtte;
...szagoltuk a többi turistát a zsúfolt liftben;
...bármilyen meglepő, de egyáltalán nem látványos és még kevésbé szép a látvány. Mi lenne szép az iparosodott városokban, és szmogban? De ha mégis szépnek találnánk: semmi meglepő nincs benne a Google képek, a Google Earth, és minden utazási kiadványban közölt fotókhoz képest. Akik ezeket a magaslatokat hirdetik, azt ígérik, hogy a kosztümös filmekből ismer, jól fomratervezett és zenével aláfestett látvány terül elénk.
Egy halom sasfészekben még a pénzbedobós távcsővel fűszerezik az élményt – további lehúzás.
El kell ismernünk, hogy a fentiek nem általános érvényűek. Akad egy-két olyan torony/vár/magaslat, amit érdemes meghódítani, mert vagy maga az út az izgalmas, vagy valamilyen építészeti bravúrból vásárolunk osztályrészt. Ilyen például a londoni Monument, amit az1666-os városi tűzvész vélt kiindulási pontján emeltek. E testes korintoszi oszlopban egy csigalépcső kanyarog, ezen keresztül érhetjük el a kilátót.
